Tolna Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-15 / 166. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1960. július 13. FIGYELEM 1 Asszonyoknak — lányoknak {}yermek-szépjéqoersenij ! A Tolna megyei Népújság gyermek-szépségversenye július 24- vel kezdődik. Pályázni lehet egytől tíz éves korú gyermekek (fiúk, lányok) lehetőleg levelezőlap nagyságú mellképeivel. Valamennyi közlésre alkalmas mellkép a Népújságban megjelenik, s az olvasók döntik el, ki lesz a gyermek-szépség verseny első helyezettje. Szavazni úgy kell, hogy a Népújságból kivágjuk annak a gyermeknek a képét, amelyet a legszebbnek tartunk, azt beküldjük a Népújság címére. A verseny nyertesei között értékes díjakat sorsolunk ki. JF. díj gyermek kerékpár II. díj babakocsi (babával) III. díj roller IV. díj diavetítő V. díj hajasbaba A VI.—X. helyezettek között is értékes játékok kerülnek kisorsolásra. A X-től XV, helyezettek pedig oklevél díjazásban részesülnek. , A versenyzők fényképét már most be lehet küldeni. (Cím: Tolna megyei Népújság, Mártírok tere 15—17. Gyermekszépségverseny jeligére.) Lesz-e szocialista brigád a mázai bányaüzem gépműhelyében? Mit kellene főzni? (Mázai levelezőink írják) Lesz-e szocialista brigád a mázai bányaüzem gépműhelyében? Erre a kérdésre az iparosok közül bátran azt felelték öten, hogy lesz. 1960. május elején megbeszélték és megkötötték a brigádszerződést az üzem versenyfelelősével. A brigád tagjai: Rétfalvi János brigád vezető, Tonai Béla, Stölkler József, Wascher Bálint és Gender Márton. A szerződés után két hónapra leültünk Rétfalvi elvtárssal a műhelyben és megkérdeztük, hogy is állnak a vállalásukkal. — Brigádunk konkrét vállalást nem tudott tenni oly értelemben, hogy mikorra fejezzük be tervünket, mert mindannyian karbantartó iparosai vagyunk az üzemnek. Éppen ezért azt vállaltuk, hogy tényleges keresetünk 200 százalékát hozzuk rendszeresen termelési értékként. Ezen felül vállaltuk, hogy a szerződés ideje alatt 3000 forint értékű anyagot takarítunk meg. Természetes részt veszünk politikai, szakmai oktatásban. Az eltelt két hónap alatt kötelezettségünknek a termelési értéknél 110 százalékra, az anyagtakarékosságnál 300 százalékra tettünk eleget — válaszolt Rétfalvi elvtárs. A számokon kívül természetes az öt munkatárs akaratereje és lendülete is sokat számít és bátran mondhatjuk a brigád munkája csaknem az egész gépműhelyt magával ragadta és a munka minden területen javul. Rétfalvi elvtárs, mint egy jó brigódvezető, úgy viselkedik, mint egy jó családapa. Példa erre az egyik brigádtag esete. Gender Márton a brigád „Benjáminja” három hétig beteg volt. A brigád tagjai állandóan érdeklődtek hogy léte iránt, meglátogatták, beszámoltak neki a brigádmunka állásáról. Társadalmi munkát is vállaltak: a kultúrház építésénél majd a szükséges iparos munkákból veszik ki részüket. A brigádban található párttag, KISZ-tag és idősebb dolgozó is. Maga a brigádvezető, Rétfalvi elvtárs, a bányász-kupa bizottság elnöke, Gender Márton, a bánya fúvószenekarának tagja. Azt hisz- szük, hogy a munka lendülete jó marad és vállalásukat teljesítik, ezen kívül magánéletükben is példamutató életet élnek, minden bizonnyal valóra válik az a kijelentésük év végére, hogy „igen is lesz a gépműhelyben szocialista brigád”. Példájukat a műhely dől gozóinak figyelmébe ajánljuk és bízunk benne, hogy lesznek követőik. (M—I) Szeszélyes az időjárás A sajtó és a rádió nap mint nap hírt adnak, hogy szerte a világon milyen szeszélyes időjárás uralkodik. Az egyik helyen negyven esztendővel ezelőtt láttak havat és most. A másik helyen hőhullám van, hatalmas viharok pusztítanak. Hazánk sem mentes a szeszélyes időjárás eme viszontagságaitól. Az egyik nap kánikulai meleget másnap az ősz hűvössége váltja fel. Veszélyesebb formában is jelentkezik a szeszélyes időjárás. Legutóbb például a Balaton felvidéket látogatta meg. A szerdára virradó éjjel tombolt a Balaton parton. Az óránként csaknem száz kilométeres sebességgel száguldó szél a Bakonyban és az észak Balaton» parti hegyeken fákat döntött ki. Az éjjeli órákban Badacsony vidékén felhőszakadás volt, rövid idő alatt 70 milliméteres csapadék zúdult a vidékre. A nagy vihar idején Badacsony -Tördemicen ifjú Vigati József háza és gazdasági épületei villám- csapás következtében leégtek. A falu népe — mintegy 300 ember •— megfeszített erővel dolgozott, hogy a nagy szélben a falu nagyrésze nehogy leégjen. A szomszédos községek önkéntes tűzoltói, a nemesgulácsi gépállomás dolgozói, a kesztehelyi és a devecseri tűzoltó parancsnokságok beosztottjai sgítségével sikerült a tűz terjedését meggátolni. A viharnak szerencsére emberáldozata nem volt, Az egyik legutóbbi közvéle-1 sütni a nyársra húzott ökröt, s Iménykutatás szerint a magyar miután megsült, egy asztalra erő- [ családoknak körülbelül 80 száza- j sítették, szarát, körmeit megaranyozták, s két szarva közé illesztették a házur címerét. Percnyi Gábor mennyegzőjén a szakács különösen kitett magáért: a sült ökröt talpára állította, s így tálalta fel. A nevezetes ökörnek másfajta kiválóságai is voltak. Antal mester a szakács, ugyanis az ökör belsejében egy kövér juhot helyezett el, abban egy szopósborjút, ebben pedig egy kö- vérkappant. Olyan volt az ökör, mint egy többszörös kemence, s amikor a kappan húsa porhanyós lett, azt mutatta, hogy az ökör, a belsejébe rejtett állatokkal együtt fogyasztható. léka vasárnaponként rántotthúst 1 ebédel. Ezen kívül legtöbbször pörkölt kerül az asztalra. Az utóbbi években jelentősen emelkedett a halfogyasztás, azonban ez sem teszi elég változatossá étrendünket. Nemcsak egyhangúan, hanem egészségtelenül is táplálkozunk, mintha kimerült volna a háziasszonyok és az üzemi konyhák szakácsainak tudománya, s csak néhány ételre futná belőle. I Mit kellene főzni? — hangzik el á kérdés naponta többszázezer 1 háziasszony ajkáról, mire a család többi tagjai rendszerint azt vála- I szólják: »Majd csak valami 1 :szedbe jut». így aztán elkészül a pörkölt, vagy a rántotthús, legyéb híján. Ma már bőven válogathatunk a főzelékfélék között, a termelő- t szövetkezetek kertészetei egyre ,nagyobb mennyiségben szállítják; Ezek a zöldségfélék nem is régi keletűek, alig néhány évszázada honosodtak meg Európában. A nevezetes angol király, VIII. Henrik asztalára még a ílamand kertészek szállították a salátát, a kelkáposztát, a petrezselymet és a sárgarépát. A flamandok nagyon Őrizhették a konyhakertészet titkait, mert még XIV. Lajos francia király is 50 tallért fizetett ne! kik két itce cukorborsóért, ami bizony elég borsos ár volt A lakmározásban honfoglaló eleink is jeleskedhettek, amint erről Anonymus krónikája is tudósít. A fő étel természetesen náluk is a hús volt, mint a későbbi évszázadokban is. A hajdani áldomások igazi fénypontja az ökörsütés volt, ami különleges tudományt, elővigyázatosságot, figyelmet igényelt. Már a nyúzásnál vigyázni kellett, különleges nyars- ra volt szükség, a felhúzott ökröt hátgerincénél megszegték, szarvát körmeit vizes ruhával óvták, hogy sütés közben bántódás ne érje őket. Két tűz között kellett Azt azonban nem szerették, ha túl puhára sült a hús. Mert az volt az igazi ha rágni kellett, amint erről Apor Péter is tudósít; Aki pedig nem bírta fogazattal; arra rögtön rámondták, hogy el- németesedett. Viszont nem csak a húsokat is* merték, hanem a fűszereknek számos fajtáját is, amelyeket ma már alig ismerünk. Só, paprika, bors, esetleg egyes ételekhez kömény, — ebből áll a legtöbb mai háziasszony fűszerkészlete. A leg, többen már csak hírből ismerik a sáfrányt, ami azelőtt nem maradhatott ki a levesekből, kiment a divatból a tárkány, az ánizs, a kakukkfű, a gyömbér, a kálmos, a lestyán, sőt a majoránnának is legfeljebb disznóöléskor van keletje. Nem ártana új életre kelteni ezeket a lassan kivesző fontos növényeket, nemcsak változa. tosabbá válnék étrendünk, hanem ízletesebben is táplálkoznánk. , ti) Az idős asszonyok és terhes anyák érdekében Napjainkban nagyon sokszor tapasztalhatjuk — sajnos —, hogy általában a fiatalság, lányok és fiúk nem adják meg a kellő tiszteletet. megbecsülést az idősebbnek. Hány és hány alkalommal láttam már rogyadozótérdű nénit állni a buszban, vagy villamosban. A mellette ülő fiatal vagy középkorú férfinek eszébe sem jutott, hogy átadja helyét. S bizony adódik úgy is, hogy az üzletekben, vagy mészárosnál sorba kell állni. Nagyon ritkán fordul elő az, hogy valaki előre engedi az idősebb nénikét, akinek nehézzé vált már hosszú évek múltán az állás. Aztán van rosszul értelmezett illem is. Hallottam olyat is, hogy a bálba készülő lány csak azért adja át a villamoson a helyét a vén »nyanyának«, mert félti remekbeszabott új kisestélyi ruháját. Aztán itt vannak a terhes Nincs „kontyolás?” avagy a megcsúfolt vőlegény Komoly ember vagyok, tisztában vagyok azzal, hogy ez nem vicc és mégcsak félreértésnek sem szántam ezt a címet. Van egy ismerősöm, s a minap a cukrászda hűvös helyiségében málnaiét szürcsölve beszélgettünk. — Barátom hirtelen elkomorodik és egyenesen a szemembe néz, mondván: — Ugye nem vagyok megcsúfolt vőlegény? Nem értettem. De mielőtt kérdezhettem volna, válaszolt. Csak úgy ömlött belőle a szó, szeme csillogni kezdett, karjai hevesen hadonáztak, nagy köröket írva a levegőben, íme a történet. Barátomat bemutatták egy csinos szőke kislánynak, nevezzük egyszerűen E-nek. Aztán ment minden mint a karikacsapás, erről engedjék meg, hogy az etikett szabályok értelmében ne essen szó. De tény, hogy a faluban mindenki úgy beszélt a kettőjük kapcsolatáról, mintha már megtörtént volna a házasság, holott ezt még csak tervezték a fiatalok. Megindult a szóhadjárat, E. férjhez megy ehhez? Tudniillik a barátom elvált ember. Míg egy szép napon bevégeztetett, megtette hatását a pletyka, a kislány nem bírta már a sok mende-mon- dát, s inkább lemondott a további kapcsolatról. De kedves olvasó, ugye ez is mindennapos esetnek tűnik, de engedjék meg, hogy azt mondjam, nem! Megpróbálok rá válaszolni. Kérdezem én, — hallván ezt az elkeseredett embert — van-e joga bárkinek is más embert leértékelni, más ember magánügyeibe beavatkozni? Mert ahogy a történet szól, beavatkoztak. Mi, fiatalok megértjük az idősebb korosztályt, de kérjük őket, értsenek meg bennünket, segítsenek rajtunk, ne pedig gáncsoskodjanak. Sok fiatallal beszéltem, mindenhol volt valami probléma, hol ez, hol az, de kérjük a kedves szülőket gondoljanak a saját fiatal korukra, hogy milyen nehéz volt akkor. — Ugye most már megértenek? De legyen tanulság minden fiatalnak, s ha mindenki csak egy kicsit is segít ennek az ügynek, akkor: Hamar kontyolás és jó házasság! (padi) I anyák. Ök talán azok, akiket minJ denek előtt és bárhol megilletne az elsőbbség. Hiszen szívük alatt új élet bontakozik. Megilleti őket az elsőség mindenütt, a hentesnél, az orvosnál, a fodrásznál és bármely utazási járaton. Tisztelet, megbecsülés koszorúja övezze őket. A megbecsülés és segíte- niakarás vezényelje minden gondolatunk vele szemben. Mert az állam is megad mindent, ami csak tőle telik. Jónéhány hetes szülési szabadságot, szülési segélyt, babakelengyét. Külön várótermet biztosít számukra, külön ülőhelyet biztosít a vonaton és még a villamosokon is, amit nem illene elfoglalni, ha egy jövendőbeli anya áll mellettünk. És nekünk, fiataloknak elsőrendbeli kötelességünkké kell tennünk azt, hogy ilyen ne fordulhasson elő. És senki ne élhessen ilyen fajta panasszal a mai fiatalság felé. Mert gondoljuk csak meg, mi is megöregszünk. Felettünk is eljár majd az idő. S bizonyosan jóleső érzéssel vesszük tudomásul, amikor egy nálunknál fiatalabb segédkezet nyújt. És ha most nem vagyunk előzékenyek, talán idők múltán bántani fog a lelkiismeret, hogy nem voltunk mindig és sokszor készségesek és udvariasak. És hogy követeljük és milyen jogon várjuk majd el azt, hogy a későbbi generáció megbecsüléssel viseltessen irántunk, ha mi nem mutatunk jó példát nekik. Most csak az idős nénikről és terhes anyákról írtam. Ez a nők rovata. De az udvariasság és előzékenység megilleti az idősebb férfi korosztályt is. (B) Szeret-e a Nusi? Ki nem látott már padba vésett szíveket? Parkokban, köztereken. vagy akár utcai padokon is gyakori ez a látvány. Néhol érzelmességtől és vértől csöpögnek ezek a szívek, mert nyíl, vagy tőr döfi át őket, jelezve, hogy az eset reménytelen. »Ilyen nagy szerelem« nemcsak a színházainkban, hanem az utca és a park padjain is van. Többnyire neveket is vésnek a padtámlák faragó művészei — »Szöszi« — vésik bele önfeledten, mert hát a szerelmesek indiszkrét természetűek. Nem vagyok kőszívű ember, de senki ne kívánja, hogy megessen a szívem ezeken a padtámlákba vésett fájdalmakon. A padokat jobban sajnálom, mert a szerelmi sebek behegednénk, de a padokat újra kell festeni. Node a padok faragói kis plasztikusnak tűnnek [ a motortáblán szerelmet valló lovagokhoz képest, mert vannak; akik így Valinak szerelemet. A minap egy Csepel motorkerékpáron ezt olvastam: »Szeretlek Nusi«. Ez a vallomás feltétlen fontos volt a motor tulajdonosának; de nem hiszem, hogy mond valamit a laikus járókelőnek. Kérem engedjék meg, hogy ezt íz- léístelennek nevezzem, mert szeressük csak a »Nusit«, de ne írjuk rá a motorunkra, mert ez mégiscsak a magánügyünk! De az is lehet, hogy ez a »Nusi« mást szeret, s akkor mindig fájdalomba facsarodik a szíve kedves tulajdonos, ha a motor táblájára néz. De én javasolnám, hogy szerelmeseink neve helyett ezt írjuk rá motorjainkra: »Csoda ha jó«, és ne azt, hogy »Szeretlek Nusi«, mert ki tudja ezt a titkot megfejteni? d)
