Tolna Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-11 / 110. szám
1960. május 11. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 3 Nagy dorogi újdonságok Kibékült haragosok — az egyszívu brigád — a rossz ember fogalma Nagydorogon ma csupa újdonságba ütközik az ember. Újfajta viszony születik az emberek között, s az élet százféle színben tükrözi ezt az első hónapjait élő megváltozott állapotot. Eltűntek a határból a parasztokat rétegekre szabdaló birtokmezsgyék, s velük együtt az emberek gondolkodásmódjából is kezd kiszorulni az önzés és a gyűlölködés szelleme. Nem is csoda! Mindkettőt a föld magántulajdona táplálta, élesztgette hosszú évtizedeken keresztül, s ma már a szövetkezeti élet az önzés és a gyűlölködés alól egyaránt kihúzta a tápláló talajt. Egy József Attila idézet jut eszembe, miközben a nagydorogi utcákat járom. Retteg a szegénytől a gazdag. Gazdagtól fél a szegény, Fortélyos félelem igazgat minket Nem csalóka remény. A kor, amelyről a nagy proletár költő írt, letűnt. Hol vannak ma szegények és hol vannak a kizsákmányoló gazdagok? Nincs egyik sem. Megszüntettük a szegénységet és lehetetlenné tettük az élős- ködést. Jó példa erre Nagydorog is. Itt ma már mindenkit munkája szerint becsülnek. A múltról senki sem beszél. Minek is beszélne? Oktalanság lenne a behegedt, régi sérelmek sebeit felszaggatni. Az emberek a mát és a jövőt hozzák szóba legszívesebben. Uj gondok és új gondolatok foglalkoztatják őket. A régifajta gondolkodásmód vereségéről tanúskodik az a néhány kis történet is, amelyet a falu életét tanulmányozva feljegyeztem magamnak. Kibékült haragosok A két rokon család, akikről az állomáson beszélt egy idős néni, 25 éven keresztül nem váltott szót egymással. A beszélő viszony megszüntetését a családi örökségen való osztozkodás körüli perpatvar idézte elő. A harag, ahogy a néni mondta, talán a sírig elkísérte volna a rokonokat, ha nem lépnek szövetkezetbe. Az első közös munkanapon azonban egymás mellé került a két családfő. — Na, látod az Isten is úgy akarta, hogy ne élvezhesd a két hold földet, amit jogtalanul kaptál a másik hat tetejébe — vetette oda az egyik. A másik, aki békülékenyebb természetű volt, odanyújtotta a kezét és azt mondta: — Ezután majd közösen élvezzük! Az unokáinknak nem is kell tudni róla, hogy valaha ilyenért ölre mentünk. Azóta szent a béke. Kezdetben sokan nem értették a hirtelen keletkezett békesség okát, mert ahogy a néni megjegyezte: „nem gondoltak a földre”. Pedig a harag és a békesség egyaránt a „földből” származott. Egyszívu brigád A Petőfi brigád, amelynek Mohai József a vezetője, vegyes ösz- szetétellel indult. A faluban található összes paraszti .réteg képviseltette magát benne. Egyesek kezdetben attól féltek, hogy a brigádon belül felújulnak a régebbi időből származó ellentétek. Nem így történt. — Fogjunk össze! Támogassuk egymást! Keljünk versenyre a töb bi brigáddal! Ne azt nézzük, ki honnan indult, hanem azt, hogy ki ad többet a közösnek! — adták ki a jelszót egyöntetű elhatározás folytán a Petőfi brigád tagjai. Az eredmény nem váratott magára. Jelenleg a Petőfi brigádon belül a legkevesebb a hiányzó. Pontosan kezdik a munkát és a legtöbb munkaegységgel dicsekedhetnek. Valaki a nagydorogi vezetők közül az „egyszívű brigád” jelzőt ragasztotta rájuk. A rossz ember fogalma Az új idők új fogalmakat szülnek. Ma Nagydorogon azt tartják rossz embernek, aki nem becsüli meg a közös munkát, vagy aki hanyagul kezeli a közös tulajdont. Voltak, akik úgy gondolták, hogy a „rossz ember féléket” ki kellene közösíteni. Ez azonban nem vezetett volna eredményre. A többség azt akarja, hogy a „rosz- szakat” is meg kell nevelni, rá kell szoktatni a jóra. Aki nem jár rendszeresen dolgozni, annak meg kell magyarázni, hogy a munkakerüléssel nemcsak a közösségnek árt, hanem saját magának is. A türelmes magyarázat párosul a szigorú eszközökkel is. Ugyanis, aki egy ízben hiányzik igazolatlanul, azt szóbelileg figyelmeztetik. Ha másodszor is távol marad, anélkül, hogy igazolni tudná, akkor levonnak egy munkaegységet. És ha ez sem használ és harmad- ízben is átlépi a szabályt, akkor két munkaegységet vonnak le tőle. A régi világ napról napra kitermelte magából a régi értelemben vett rossz embereket, vagyis a Vérszipolyozó, kizsákmányolókat, az önző és gyűlölködő embereket. Az új világ, a szövetkezeti Nagydorog viszont lépésről lépésre szünteti meg a hanyagságot és, a munkakerülést, s csinál az új idők értelmezésében vett „rosszakból” jókat, akik a szövetkezetért és saját jólétükért képességeik és mun kájuk legjavát adják. H. T. Nemzetiségi oktatás — Auf Wiedersehen! Egy sereg gyerek kórusban válaszolja: — Auf Wiedersehen! A gyermekek párban kivonulnak a tanteremből, s hazamennek. Vége a német órának. Jäger Jakab fiatal pedagógussal a tanteremben maradunk és beszélgetünk. — Bátaapátiban igen sok a németajkú. A kormányzat lehetővé tette, hogy ilyen helyeken anyanyelvi oktatás is folyjon. A szülőknek is az volt a kívánsága, hogy gyermekeiket németül is oktassák az iskolában. Az iskola növendékei vegyesen magyar és német ajkú szülők gyermekei. A különféle tantárgyak oktatása magyar nyelven történik. De a német ajkúak számára hetenként több óra német anyanyelvi oktatást is tartunk. Jäger Jakab mutatja az asztalon sorakozó tankönyveket. Tehát láthatóan a szükséges tankönyvben sincs hiány: nemcsak a történelem, földrajz és egyéb tan. könyvekről gondoskodik államunk, hanem a nemzetiségi oktatáshoz szükséges tananyagról is, A beszélgetés során kidéiül, hogy nemcsak a német ajkú gyermekek járnak szorgalmasan a német órákra, hanem a magyar szülők is járatják gyermekeiket. A szülők abból indulnak ki, hogy a nyelvtanulás csak hasznára válhat a gyermeknek Van olyan ősz tály, mint az ötödik, amelyből mindenki jár a német nyelvoktatásra, s köztük több a magyar, mint a német ajkú. A nyelvoktatás is része a heti tanrendnek. A bátaapáti eset is bizonyítja, hogy államunkban a nemzetiségi lakosság minden támogatást megkap az anyanyelvi oktatáshoz is. A takarékos diákok Megyénkben egyetlen olyan iskola sincs, amelynek növendékei ne kapcsolódtak volna be a takarékossági mozgalomba. Megyénk iskolái a tanév kezdetétől március 31-ig 1 365 000 forintért vásároltak takarékbélyeget. Az egy főre eső átlagmegtakarítás ugyan, ezen idő alatt 35 forint volt. De vannak kiugró eredményt elérő iskoláink is. Mint például a báta- szék-leperdi iskola, ahol az egy főre eső megtakarítás ugyanezen idő alatt 362 forint volt, vagy a dombóvári Zrínyi Ilona Leányiskola, mely egyébként a 500-on felüli létszámú iskolák között országos viszonylatban is a legjobb, ahol a növendékek a negyedév végéig csaknem 196 forintot takarítottak meg átlagosan. Ugyancsak kiváló eredményt mutat fel az átlagbetétek tekintetében Ujdom. bóvár, ahol 159 forintot takarítottak meg a tanulók, valamint a bonyhádi közgazdasági technikum, ahol a tanulók átlagmegtakarítása a negyedév végén meghaladta a 157 forintot. Fotókiállítás Pakson A közelmúltban zárult a Paksi Járási Művelődési Házban a község képzőművészeinek és a művelődési ház képzőművész szakköre tagjainak kiállítása. A kiállításnak igen nagy közönségsikere volt, több mint ezer látogató tekintette meg a kiállított műveket. A művelődési ház most újabb kiállítást készít elő a község fotósainak alkotásaiból. A művelődési háznak igen látogatott és tehetséges fiatalokból álló fotoszakköre volt, — amit a közelmúltban szüntettek meg helyiséghiány miatt, — melynek tagjai alkotásaikkal szintén szerepelnek a kiállításon. A kiállítást a tervek szerint június közepén nyitják meg. Ismét megyénkben a Déryné Színház A Déryné Színház művész- együttese ismét megkezdte vendégjátékát megyénkben. A »Százházas lakodalom« című vígjátékot mutatják be a Tolna megyei községekben. Első, paksi előadásuk nagy közönségsikert hozott. Névadó ünnepségek Tamásiban Egyre terjed mégyénkben az a szép szokás, hogy az újszülöttek névadó ünnepségét nyilvánosan a tanácsházán tartják meg, s itt jegyzik be a díszes társadalmi anyakönyvbe. Az elmúlt héten két ilyen ünnepi eseményre is sor került Tamási községben. Az egyik névadó ünnepség színhelye a községi tanács feldíszített terme volt, a másiké a járási tanács díszes terme. Az elsőn Matovics István, a Fornádi Állami Gazdaság dolgozója és felesége leánygyermekét jegyezték be a társadalmi anyakönyvbe. Ilona-Zsuzsanna néven. Névadó szülei Lukács Sándor elvtárs, a munkásőrség járási parancsnoka és felesége voltak. A másikon Pelcz Mihály, a községi tanács titkára és felesége leánygyermekét jegyezték be a társadalmi anyakönyvbe Ágotá néven. Névadó szülők Vidóczi László elvtárs, a járási tanács elnöke és felesége voltak., Mindkét helyen ünnepi díszbe öltöztették erre az alkalomra a termeket Úttörők sorfala közt vonultak be az ünnepségre a szülők és vendégek. Utána a szülők és a névadó szülők tették le foga. dalmukat, hogy a hazához, népünkhöz hű állampolgárokat nevelnek a kicsinyekből, majd kérték a névadás hivatalos bejegyzését. A bejegyzés után a különböző társadalmi szervek, üzemek, vállalatok képviselői üdvözölték az újszülöttet és ajándékokkal halmozták el. Befejezésül mindkét helyen a névadó szülők vendégül látták a szülőket és a meghívott vendégeket. Horgászberkekből Vasárnap rendkívüli közgyűlést tartott a Dunaföldvári Horgász Egyesület. A közgyűlésen a MOHOSZ közgyűlés által elfogadott új alapszabályt tárgyalták meg. * Nagy gondot fordít horgászvízének hallal való betelepítésére ütvén holdon kertészkedik a dombóvári alkotmány Tsz A dombóvári Alkotmány Tsz a Kapos és Konda-patak partján 50 hold területen folytat öntözéses kertészetet. A kertészeti termelés kifizetődő, a termékek értékesítéséből közel 600 000 forint bevételt várnak. Értékesítenek többek között 33 mázsa mákot, 100 mázsa babot, 450 mázsa újburgonyát, hatvan mázsa paradicsomot, 4230 mázsa káposztát, több mázsa vöröshagymát, zöldpaprikát, sárgarépát, petrezselymet és karalábét. A dombóváriak kertészeti termékeiket nagyban, szerződésre értékesítik. a Dunaföldvári Horgász Egyesület. Minden évben rendszeresen helyeznek el vízterületükön pontyivadékokat. Az idén nyolc süllőfészket is raktak le. Ez többmillió ikrát jelent, aminek hetven százaléka kikelt. Az ikrát taxival szállította az egyesület Dunaföldvárra. Vörös sapkák az erdőn Finnországban legutóbb a téli vadászat idején sok szerencsétlenség történt. Okozói nem a felbőszült vadak, vagy csütörtököt mondott fegyverek voltak, hanem maguk a vadászok. A sötét téli erdőben előfordult, hogy a vadászok vigyázatlanul rálőttek egymásra. A kormány hasonló esetek elkerülése végett rendeletet adott ki: eszerint mindenki, aki az erdőben jár, köteles vörös sapkát viselni. Piros Belorusz, vagy zöld Zetor ?- így születik a pletyka Gy. tette i Jánost hazafelé zötyög- Belorusz a kikopott, gödrös makadám úton. Jócskán esteledett már. Aznapra befejezték a munkát. Azt számolgatta magában, hogyan is alakul a tavaszi terve. — Akárhogyan is, nem járok rosszul. Csak az a baj, hogy a földeket úgy kellett »összelopkodni« a tavasz elején. Rohan- gászni egyik határból a másikba. — No, de azért ez a masina nem rossz. Mindenképpen jobb vele dolgozni, mint a dohogó, rázós G-35-össel. Kisebb hibáktól eltekintve, még nem volt vele baj az egy év alatt. Gy. János már szinte összeforrva érezte magát a traktorral. Meglett korú ember, meggondolt, a munkában mindig a gépállomás legjobbjai között. — Hányadik éve is vagyok a gépállomáson? De már nem adott magának feleletet, mert közben hazaért. Megtisztította a gépet, megmosakodott, aztán várta a vacsorát. Feltűnt neki, hogy felesége olyan furcsán, szótlanul tesz- vesz. Mi baja lehet? A vacsoránál már nem bírta magát. Nagy szomorúsággal tört ki belőle: — Miért nem mondod meg, mit csináltál? — Én? Mit csináltam volna? Dolgoztam... — Kit gázoltál el? — Én? — A meglepetéstől majdnem kiesett kezéből a kanál. — Senkit. Hát ezt meg honnan veszed? — Beszélik... a városban. Az utcán már azzal állítanak meg; igaz, hogy te a vasútnál elütöttél egy motorost? Majd elhaltam a csodálkozástól. Én nem tudok semmiről... Te nem szóltál semmit. — Hát ez meg honnan eredt. Légy nyugodt, anyjuk, én nem csináltam semmit. Nem gázoltam el még csak egy tyúkot sem. Az asszony megkönnyebbülten sóhajtott fel. — Már azt sem tudtam, hova legyek. "Másnap este a fia toppant be, már az is nős, családos ember: — Édesapi... Igaz, amit a városban beszélnek? Egy piros Belorusz az állomásnál elgázolt egy motorost. Az AKÖV- nél a gépkocsivezetők azt mondják, maga volt? — Ha elgázoltam volna, nem itt lennék. Utána az utcán állították meg. Egyik ismerőse ezt kérdezte: — Mi az öreg? Te még kint vagy? Hogyan történt az a gázolás? — Édes öregem, én nem gázoltam el senkit. Azt sem tudom, történt-e ilyen eset, vagy sem. — Igaz volt az a gázolás? — Ezt kérdezgették Gy. Jánostól de még a szomszédaitól is. Nevetett, utóbb már inkább bosz- szankodott a dolgon. Honnan a csudából eredt, kitől származott az, hogy ő elütött agy motorost? Elment a rendőrségre, megkérdezni: — Igaz az, hogy a múlt hét elején egy piros Belorusz elgázolt egy motorost a vasút környékén? — Ilyen eset nem volt. Az igaz, hogy volt ilyen baleset, de egy zöld színű Zetor volt. Ment a motoros, az állomás felé, szembe vele jött egy Mopedes. Csaknem összeütköztek, mert szabálytalanul közlekedtek. A másik utcából jövő Zetor már nem tudott megállni, fellökte a motort. A motoros zúzódásokat kapott, megsérült a motor. Ennyi az egész. Piros Belorusz még csak a közelben sem volt. — Mert azt beszélték, hogy én gázoltam el... Gonosz dolog a pletyka. Gyarló emberi tulajdonság, hogy ha valaki hall valamit, másoknak már felnagyítva, eltúlozva adja tovább. Mások ismét tesznek hozzá. Az esetre, ahogyan az valójában megtörtént, már nem emlékszik senki, ellenben valóságos rémregény forog közszájon. Gy. János most törheti a fejét, hogyan varrhatták az ő nyakába a baleset elkövetését. Még csak hagyján, hogy valaki nem ismeri a traktorokat él összetéveszti a Beloruszt a Ze- torral. De hogy a zöld színt pirosnak lássa...? Az már csak színvak lehet... B. 1.
