Tolna Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-28 / 23. szám

I960, január 28. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG s A közös munka szüntette meg a nemzetiségiek közötti ellentétet Felnagyítva, talán nagyon is túl- el. És itt is szűntek meg. (De er- az 1957-ben összeszokott brigád zottan eltorzítva mesélik a teveli ről majd később.) állt a gép mellé, és az új munká" téglagyárban a nyolc évvel ezelőtt sok is hamar megszokták, hogy történteket. Akkor, 1952-ben, mi- Két év alatt négy gyárvezető nem ellensége, hanem barátja a után a gépállomást elköltöztették mondott búcsút a téglagyárnak, munkatársa, ha sváb, ha felvidéki, a gyárból, kezdték rpeg ismét a Nem tudtak igazságot tenni. Las- ha székely. A múlt év is bizonyí- téglagyártást. A munkások nagy san a fő hangadók is kiléptek a ték arra, hogy mennyire egy aka- része először állt a téglaprés mel- gyárból, elmentek más munka- raton vannak, mennyire megértik Jé, először mondhatta magát helyre dolgozni. És a munkások egymást az emberek: Túlteljesítet- „gvárinak”, Alig több mint har- színe-java itt maradt. És még ek- ték a tervet és még nézeteltérés mine ember, svábok és felvidékiek kor az ellentétek is megvoltak, sem volt a munkások között, székelyek és idetelepült magyarok Változást csak a gyár feladatainak van a köztudatban, hogy ál­kezdték meg a munkát. növekedése, új vezető Lugosi talábán a nemzetiségiek közötti Es most, ahogy visszaelékezünk Ferenc — érkezése hozott. Kiese- ellentétek akkor lobbannak fel ha a múltra, nevetve meséli a gyár- rélték a régi, rossz téglagyárló gé- együtt mulatnak. Hát" az ilyen vezető, de cmlékeziix a kihordó, es pet negyszazasra. És ehhez már köztndathon élőknek** off kelleti a gépész: „Haj, micsoda idő volt nem kellett annyi munkás, elég volna lenniük múlt szombaton a az: még lapáttal is hajtották egy- volt a gépet egy műszakban üze- teveli kocsmában. Százhúsz férfi mást az emberek a gyárban.’- Nem meltetni. És az új géphez a mun- me,, nö mulatott virradatig! hiszem szavukat, mondom is, hogy kásokat be kellett osztani. De úgy, Együtt nótáztak, táncoltak, néhá- hát azért mégsem volt ez így, de hogy a két brigádoól válogassák nyan "alaposan fel is öntöttek, de ők bizonygatják. S csak nagy so- össze az embereket. Ez volt a leg- m£g egy r0ssz szó sem hangzott kára derül ki az igazság: csak ígé- nehezebb. Még most ;s élénken ej pedig ott volt a bálon — a rét volt a lapáttal hajkurászás. emlékezik a sok álmatlan éjszaká- múlt évi munkaverseny ..torát” Nagyon nehéz volt a kezdet. A ra Lugosi Ferenc. Hogyan oldják ülték — Schilli József, Hooz Jó­három nemzetiségű munkások meg a beosztást? Senkit nem sza- Nyjtra; Fábián. Fazekas Gás- sehogy sem értették meg egymást, bad megsérteni, mert a nemzeti- p£r ’ Kontár Károly! Tóth Jenő, A svábok még csak befogadták ségiek közötti ellentét feléledhet. Wirt Vendel, Szőcs Géza, Barabás' maguk közé a felvidékieket, de a A község vezetőit, a járási párt- Gergely és mind a téglagyáriak: székelyeket nem. És a székelyek bizottságot, az üzemi tömegszerve- svábok, székelyek és csallóköziek, egyik nemzetiségű munkást sem zetek vezetőit meghallgatta a Hétfőn, a munka megkezdése- vették maguk közé. Szinte „nem- gyárvezető, mielőtt intézkedett, kor újból csak a szombati mulat- zetközi” brigádok voltak. Hetek múltak el anélkül, hogy a sag foglalkoztatta az embereket, A kihordók svábok, a behordok brigádot össze tudták volna állí- már az, hogy az asszonyok mi­székelyek voltak. A kihordók tani. Végül, amikor a munkások- iyen nyi0n ruhában, tűsarkú ci- okolták a behordókat, ha össze- kai is megbeszélték az ügyet, úgy pőben voltak, az emberek meg mi­égett néhányszáz tégla: Rosszul határoztak, hogy először azokat jyen szépen énekeltek: sváb és szé- raktátok, nem ízlik nektek a mun- nem veszik számításba, akiknek j^eiy meg felvidéki népdalokat, ka! — kiabálták órák hosszat. nyolc hold földnél több van. Air igen, itt Tevelen is megtalálták után a munkához való viszonyt, a egymást az emberek! családi helyzetet az - furcsán ’ PdlkovÄcs Jenő hangzik, de így volt — „összefér-, hetőséget” és még egy sor ténye­zőt tettek mérlegre, mielőtt egy ember maradása, elbocsátása A présnél két brigád volt. Két műszakban dolgoztak. Az első mű­szakban székelyek és felvidékiek, a másodikban meg csak székelyek voltaic. Műszakváltáskor veszeke­déstől volt hangos a gyár, mert ügyében döntöttek volna, egyik brigád vádolta a másikat: csalással. Az új brigád összeállítása úgy Lényegében a munka adta a sikerült, hogy volt abban sváb, vita-okot a nézeteltérésre, a vészé- székely és telepes. Az első betc-k- kedésre, és a kisebb csalásra is ben még döcögött a munka. De az indítékot, de e mögött évtizedes az egymásrautaltság, a kereset ideológiai „sulykolás” állt. Mert emelkedésének, vagy csökkenésé- emlékezzünk csak vissza, milyen nek zsebet érintő, ügye végül is nemzetiségi politika volt a Hor- eggyé kovácsolta a három nenr thy-rezsimben! S milyen lehetett a zetiségű brigádot. Később már az Csallóközben! És a székelyek is, sem volt furcsa, ha az emberek amint végig a front előtt szagul- egymást segítették, szidás helyett, dottalc Keletről Nyugatra, volt És az is természetesnek tűnt, hogy keresett és keresetlen okuk is arra, a négy behordó közül három szé- hogy mindenkit Hibáztassanak kely, egy pedig felvidéki és hogy sorsukért és csak magukat állítsák három kihordó közül kettő sváb, az emberré számítás legelejére, egy pedig székely. Mert ezt tették. A székelyek is, A közös ügy, a gyár előtt álló meg a svábok Is. A csallóköziek nagy feladatok eggyé kovácsolták sem maradtak el ebben... a sok nemzetiségű gyár kollektivá­És ezek az ellentétek csúcspont- ját. A múlt évben, amikor a teto- jukía éppen a téglagyárban értele cserépgyártást megkezdték, már Cihhünk nyománt Elintéződött a tolnai Aranykalász Tsz problémája Termelési tanácskozáson határozták el a kongresszusi verseny folytatását a dombóvári páiyamunkások A vasút üzemeiben megkezdőd­tek a termelési tanácskozások, melyeken az elmúlt év eredmé­nyeit és hiányosságait felmérve, megszabják az új év feladatait. A Dombóvári Pályafenntartási Fő­nökség termelési tanácskozásán Mező László pályafenntartási fő­nök beszámolt az eredményekről. Az előadó a főnökség dolgozói­nak eredményeiről beszélt. A fenntartási tervet 1959-ben 100 százalékra teljesítették, melynele alapján megvan a reményük, hogy élüzem lehessenek. A fel­újítási és kisebb beruházási mun­káikat általában a határidőre tel­jesítették. A munkaügyi tervtel­jesítésük a létszámmal 1,5 száza­lékos túllépést mutat, míg a bér­alap-felhasználás 99,9 százalékos. A pályafenntartási dolgozók munkája eredményeként a vasúti pálya állapota a tavaszi mérés óta 52 százalékkal javult a Be- reznay-gépimérés szerint! A II. félévben az élüzemszint feltétele­ket teljesítették. A pályamesteri szakaszok egymásközti' versenye is értékelésre került, mely sze­rint az első helyezést a II. sza­kasz dolgozói nyerték el, s az utolsó helyre a XIV. szakasz dol­gozói kerültek. A versenylendület megtartása érdekében a dolgozók vállalták, hogy a pártkongresszus tiszteletére indított versenyt ha­zánk felszabadulása ünnepére to­vább folytatják és az egyéb költ­ségeknél 2 százalék, a szakszolgá­lati költségeknél ugyancsak 2 százalékos megtakarítást érnek el A felszabadulási versenyben a dolgozók vállalták az élüzemszint teljesítését, a munka minőségének javítását úgy, hogy az egy kilo­méterre eső hibapont 5 százalék­kal csökkenjen. Az anyag- és ön­költségcsökkentésnél 2 százalékos megtakarítást vállaltak. Biztosít­ják a vonalra engedélyezett se­bességet, a munkafegyelem meg­szilárdításával a balesetek szá­mának további csökkenését. ígé­retet tettek az ez évi fenntartási, felújítási és beruházási munkák zavartalan lebonyolításának biz­tosítására, az anyagot és egyéb szükséges eszközöket időben meg­rendelik, hogy a munkát zavarta­lanul tudják a tavasszal megkez­deni. Várnai László Pécs BOSIMlÄBiYOK TERMELŐSZÖVETKEZETI KÖZSÉG Kép Békés István Petőfi nyomában című képesalbumából. Autóbusz — 1959-es kiadásúi Ikarus — száguld el mellettünk.! Jövünk Mázáról. A lucskos or­szágúton kerékpárost előzünk, majd mielőtt a kismányoki útra befordulnánk, meg kell állni! Igen, meg kell állni! Mert az újságíró ritkán látható nagy ese­ménynek lehet tanúja... Az útelágazásnál, ahol Bony- hád és Szászvár felé mutat az útjelző két karja, egy ember dol­gozik. Deszkatáblába négy lyukat fúr. Nézem amint az éles fúró forgácsot hány ki a friss lyukból. Táblának, pirosbetűs táblának készíti az alapot a falu egyik asz­talosa. Amikor a négy lyukat ki­fúrta, újabb két lyukat fúr — ezekbe csavart tesz, hogy az út­jelzőre erősítse. A. sárgás-fehér fenyődeszka ott áll már az osz­lopon. Azután a táblát illeszti hozzá. Akkurátusán, méricskélve. I \z asztalos zsebébő :1 négy facsa­vart vesz elő, s egymás után csa­varja fel velük a táblát... Amikor elkészül a munkával, távolabb megy, onnan nézi víz­szintbe áll-e. Mert az országút vándorai, az autóbuszok utasai, gépkocsivezetők, ha nem is áll­nak meg ellenőrizni, hogy víz­szintbe van-e a tábla, de ez fon­tos. Meg az írás is. Mert az hí­rül adja, hogy Kismányok köz­ség parasztjai is az újat, az új életet választották: szövetkezeti útra léptek... Csak néhány percig tartott míg a tábla a helyére került. De ott fog állni nagyon sokáig, hirdetve ezt is, hogy az elhatározást tett követte, meg azt is, hogy az utas ki a kismányoki bekötőútra lép, az már termelőszövetkezeti község felé halad... — V — Lapunk január 16-i számában »Csak jóindulaton és erélyes in­tézkedésen múlik, s már holnap lesz székháza és nagyüzemi istál­lója a tolnai Alkotmány Tsz-nek« című cikkünkben bíráltuk a tol­nai községi tanácsot és a töldmű- vesszövetkezet vezetőségét, mert csak megígérték az Aranykalász Termelőszövetkezetnek, hogy ren­delkezésére bocsátják a legelteté­si bizottság egyik nagyüzemi is­tállóját és a községi tanács keze­lésében lévő 50 férőhelyes szarvasmarha-istállót, székháznak pedig visszakapja a szövetkezet, a volt gazdakört. Az épületek át­adása körül azonban nagy volt a huzavona, ami hátráltatta, hogy a szövetkezetben hozzálássanak a közös jószágállomány kialakításá­hoz, rendbehozzák a székhazat, legyen irodahelyisége és gyűlés­terme a szövetkezetnek. Azóta azonban mindez megoldódott. — Tegnap közölték szerkesztőségünk kel, hogy a földművesszövetke­zet kiürítette a volt gazdakört, a tanács pedig mind a legeltetési bizottság, mind a községi tanács kezelésében lévő istállót az Aranykalász Tsz rendelkezésére bocsátotta. Egyben azt is közöl­ték szerkesztőségünkkel, hogy az Aranykalász Tsz tagjai máris hoz­záláttak az istállók renoválásá­hoz, kitakarításához, s ugyancsak megkezdték a kapott székház be­rendezését. Új pasztőröző a szakályi tejüzemben A szakályi tejüzemben a mű­szaki fejlesztési terv végrehajtása során egymás után cserélik ki a régi rosszhatásfokú gépeket. A tej feldolgozó üzem teljes rekonstruk­ciós munkálatai a múlt évben kezdődtek meg. Az üzemet a régi transzmissziós meghajtásról, egye­di meghajtásúra építik át. A múlt évben két magyar gyártmányú ha romezer literes bolygókc-erőe- sajtkádet állítottak rmmK'ba. A múlt évben kezdték meg a nagy­teljesítményű pasztőrözőgép sze­relését is. A német gyártmányú géppel ötezer liter tejet lehet rö­vid idő alatt pasztőrözni. A gép — rövidesen üzembeállítják — működtetése lehetővé teszi, hogy a jelenleg feldolgozásra kerülő lejmennyiség kétszereséből ké­szíthessenek tejterméket. A le­mezes rendszerű pasztőrgép üze­meltetése a tejtermékek minősé­gét is jelentősen javítani fogja. PUTLJTZ s Nem etországból—) C Németországba (22) Farsang utolsó előtti estéjén ér­keztem á fővárosba, Santo Do- mingóba. A várost az akkori ál­lamfő tiszteletére röviddel azelőtt keresztelték át Ciudad Trujilló- nak. Trujilló még aznap estére meghívott — bár hivatalosan csak másnapra voltam bejelentve ná­la —, hogy díszvendégként ve­gyek részt egy nagy karneválbá­lon. Az elnök ugyanolyan sötét­bőrű volt, mint az én kedélyes haiti Vincent elnök barátom, sőt arcai még erősebb negroid voná­sok tették jellegzetessé, mégis merőben más egyéniség volt. Le­het, hogy a fekete Christophe ké­pe lebegett előtte, aki több mint száz évvel ezelőtt saját maga proklamálta császárként vaskéz­zel kot mányoz! a az éppen ön­állóvá vált Haitit. Valósággal érezni lehetett, hogy nevének hal­latára reszk ;* o nép, sőt még sa­ját miniszterei is rettegnek tőle. Hatalmát csaknem kizárólag az amerikaiaknak köszönhette, s az év nagy részét valamelyik New York-i luxushotelben töltötte. A legutóbbi választások után, ami­kor is elnyerte n túlnyomó több •léget, elántólezta, hogy »állam­elnök"' címe mellé fclvc-z meg egy másikat, a »Haza jótevője" (Benefactor Pair’ae) címet. Ér­deklődtem e választások lezajlá­sa iránt, és megtudtam, hogy az írástudatlan tömegek személyazo­nossági megállapításához és a vá­lasztási jog gyakorlásához ele­gendő volt, ha a választók hü­velykujjukat rányomták a lis­tákra és a választási cédulákra. Mint sok diktátor, Trujilló úr is igyekezett szeretetre méltó ven­déglátónak látszani. Az ünnep­ség a csillagos ég alatt, egy nagy pálmaliget tisztásán folyt le. Tru­jillo meghívott az asztalához, mely fölé magas baldachin bo­rult. Két hölgy ült még vele; az egyik a nővére, a másik köz­tudomásúlag a kedvese volt. Én kissé túlzottan gömbölydednek találtam őnagyságát, és nem is túlságosan fiatalnak, mégis őt vá­lasztották meg farsangi királynő­nek, Költségmegtérítéskáppen né­hány ezer dollárt kapott, hogy méltóan tölthesso be hivatalát. — Egyébként is meglehetősen nagy étvágyú hölgy lehetett. A kínai követ, aki Kubában rezideált, és az Espenola szigeten levő két or­szágot csak alkalmilag látogatta meg, mesélte nekem, hogy mi­lyen kellemetlenségei voltak emiatt a Lady miatt. A legutób­bi chicagói világkiállításon a hölgynek megtetszett egy 10 000 dollárba kerülő fürdőszobaberen­dezés. Minthogy annyi pénzzel nem rendelkezett, eszébe ötlött, hogy ráveszi barátját, a »Haza- jótevőjét«, hogy vessen ki külön­leges iparedót a Santo Domin- góban letelepedett kínai moso­dákra. A befolyó összegek fedez­ték volna a fürdőszoba vétel­árát, cs még azon felül is jócskán maradt volna készpénze. Nagy fáradságába került a kínai kö­vetnek, míg a honfitársai között rendezett önkéntes gyűjtéssel ,ti tudta clé'gítcni a befolyásos höl­gyet; ráadásul egy szép kubai hátaslóval is megajándékozlak. Erre, nagy kegyesen lemondott a kínai mosodák különleges meg­adóztatásáról. Ott ültünk tehát a baldachinos emelvény-félén, s vidám pezsgő­zés közben gyönyörködtünk a lá­bainknál hullámzó tömeg mulato­zásában. A »Haza jótevője« időn­ként leereszkedően bedobott ogy- egy szerpentint a tömeg közé, melyet mindenesetre egyenruhá­ba öltözött őrszemek lánca vá­lasztott el tőlünk. Az őrszemlánc közvetlenül az emelvény széle alatt helyezkedett el. Kis társa­ságunk hangulata egyre emelke- b eltebbé vált, és egy vidám rum- - bánál elhatároztuk, hogy mi is megmozgatjuk kissé lábainkat. — Amint a lépcsőfokokon lelépni készü’ődtünk a táne-»parkettra«, az őrszemek azonnal félkörben körülvettek. Tizenketten voltak. Amint pedig a »haza maitressét« karomba zárva táncolni kezdtem, rz őrszemek két csoportra oszlot­tak úry, hogy hat ember körü­li’ lem, <o másik hat meg »z el­nök körül helyezkedett el. És

Next

/
Oldalképek
Tartalom