Tolna Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-24 / 147. szám
1958 június 24. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 3 Híradás a pusztáról Kistápé puszta olyan mint a többi — a városi ember szemével nézve — istenhátamögötti település. De gazdáinak, tulajdonosainak nem tudnának annyit ígérni, amiért megválnának tőle. Pedig nem is olyan régen megpróbálták kimozdítani innét az embereket. Egyetlen tollvonással akarták elintézni, hogy megszűnjön a puszta Nem adtak házépítési engedélyt az itt lakó parasztembereknek. De hiába volt. Akármi is lesz a büntetés — mondják a pusztaiak — építenek engedély nélkül. Építenek modern, szép családi házakat a pusztán. Hogy miért vállalnak minden kockázatot? — A FÖLD MIATT kérem, a föld miatt — adta meg röviden a választ Boris János tsz-tag, aki maholnap szintén egy tágas, világos, modern új ház tulajdonosa lesz a pusztán. Igen a föld az, ami manapság any- nyi drámai pillanat okozója a pusztán. Mert a helyzet, ami Kistápén az ellenforradalom után előállott, fel-, bolygatott mindent. Néhány ember megszokott életét kibillentette a kerékvágásból és most nagyon nehéz egyenesbe jutni. Mondottam, hogy az ellenforradalom borította fel a rendet. Igen, mert akkor volt itt egy termelőszövetkezet, amelynek minden földdel rendelkező pusztai parasztember tagja volt. Nagy táblában voltak a földek, egy tagban a rétek, a legelők, egyek voltak az emberek. Ma meg? Öten távoltartják még mindig magukat a nagy családtól és éppen emiatt sok esetben kínos helyzetben vannak ... Bocsánatkérés lenne az egész életünk a pusztán, ha a kistápéi Uj Élet Tsz vezetői rendre követnék a járási tanács utasításait. Megtiltották például, hegy egyéniek a tsz legelőjére hajtsák jószágaikat. Dehát akkor hol legeltessenek, ha nincs legelőjük? Ezért a józan ész, az emberi humanizmus felülbírálta a járási tanács intézkedését, legelnek az egyéniek jószágai is, a szövetkezet legelőjén. Miért is ne lenne az így, amikor ez is közelebb hozza a ma még kívülállókat a tsz-hez Hiszen tulajdonképpen az a cél, hegy ismét hamarosan együtt legyen a nagy család, mindenki a közösben legyen. Ezt az egyik ember kimondja, a másik nem. Böröcz Mihály, a szövetkezet tagja erről így vélekedik. — Az már eldőlt itt a pusztán, hogy A TERMELŐSZÖVETKEZET NAGYOBB JÖVEDELMET BIZTOSÍT mint a kisparcella. Ezt én tudom, mert saját bőrömön tapasztaltam. Tavaly én is külön gazdálkodtam, tehenekkel szántottam, egyedül dolgoztam, Ez nem nekem való. Ezért az idén újra beléptem a közösbe. A többiek? — Jönnének is, meg nem is, várnak ... — Arra hiába várnak, hogy hívjuk őket. Mi annakidején nem küldtünk senkit, de ma nem is hívunk vissza senkit — szólt bele a beszélgetésbe Boris János. A „Nem küldtünk senkit, nem is hívunk senkit” — nézet káros, hova tovább fékezője Kistápén az egységnek, az összetartásnak. A pusztán élő egyéni parasztok ugyanis megalázónak, rangon alulinak tartják, hogy felvételüket kérjék a közösbe, mert állítólag — mikor megváltak a tsz- től — kimondták, hogy megvetik, kiközösítik azt, aki újra visszalép. Hogy ez igaz-e, nem-e, az csak any- nyira biztos, hogy beszélik. De akkor is érdemes megemlíteni, mert ezt — ha csakugyan igaz lett volna is — el kell felejteni, a múltra fátyolt kell húzni. Egy ilyen ostoba fogadalom nem állhat egyetlen ember boldogulásának az útjába sem. Mert itt erről van szó. Azt a tételt is revidiálni kell, hogy nem hívnak senkit, mert annakidején nem küldték. Igaz nem könnyű annak megbocsátani, aki egyszer oktalanul hátat fordított. De mégis MEG KELL BOCSÁJTANI, mert a cél, az egység, a békesség ezt kívánja. Ez nem csökkenti a mai tsz tagok érdemeit. A pusztáról nem igen lehet több eseményről beszámolni. Ellenben ná- lamnál szerencsésebb lesz az a krónikás, aki az augusztus 20-i eseményekről adhat hírt a pusztáról. Ekkor avatják ugyanis a termelőszövetkezet kultúrházát, amit tegnap kezdtek el építeni. Itt minden bizonnyal együtt mulat majd a puszta apraja-nagyja, egyéniek és tsz-tagok. S itt megihat- ják majd a békepoharat, amely alapja lehet — jó lenne, ha az lenne — annak, hogy az ősszel már minden ember közösen, a nagytáblába vessen. Itt a szövetkezet vezetői egész biztosan beszámolnak arról is, amit ma még fenntartással fogad az illetéktelen: a holdankénti 18 mázsás ősziárpa termésről, a tavalyihoz hasonló kiváló búzatermésről. Beszámol majd arról is a szövetkezet vezetősége, hogy a tavalyihoz hasonlóan, 40 forint lesz az egy munkaegységre eső jövedelemi, 50 000 forintot várhat a közösből az. aki egész éven át ott dolgozott családjával együtt. Molnár Lászlóné Bisonyítványosstás után SZOMBATON estefelé ünneplőruhás gyerekek lepték el a várost. A nagyobbak egyedül, a kisebbek szüleik kíséretében özönlöttek ki az iskolák kapuin. Minden gyerek kezében kis füzet, évi munkájának dokumentuma — a bizonyítvány. Jötés telepesek . és imégis mennyi könnyel, vérrel locsolta az ember... ... Ha látnál és éreznél, te vén fa, megkérdeznéd a földet, ad-e végre békét azoknak, akik itt maradtak és akik idejöttek új hazát keresni? A háború nyomában sodródó új telepeseknek, akikben magyar szóval szították ugyanazt a gyűlöletet, amely abba a szép német legénybe döfte a kést. Vajon hozott-e emberi békét a „Sváb Törökország?” Mint a megriasztott méhkas, úgy felbolydult akkor ez a vidék. A svábok egy részét — a Bund leghangosabbjait — elfújta a szél. Aki maradt, az is áttelepült a szomszédos községekbe, vagy más házba, vagy éppen a dombokon túlra, a Sárköz szétszórt, elárvult magyar tanyáiba, de vannak olyan faluk is, ahol egy fedél alá került a sváb és székely, vagy a Felvidékről idesodródott magyar. Mindenkiben kétszeres hevülés- sel izzott itt a nemzetiségi gyűlölködés. A nappal az új telepeseké lett, de az éjszaka sokáig ■Visszahozta még a „bundisták” gyilkos késeit. Rongyos, telepes parasztok őrködtek kiegyenesített kaszákkal, s az ő vérüket is beitta ez a gazdag föld. Messziről vezettek ide az utak. Északról, délről, kelet és nyugat felől. Jártam a kis falukban és 1958 májusában azt kerestem a völgyekben élő emberek között, hogy ezek az utacskák, sokszor alig vékony ösvények külön-kü- lön ágaznak-e még, vagy összefonódtak már? És egyáltalán merre vezetik az együtt élő népeket? Az elmúlt évtized békítő, szocialista szelleme nem tűnt el nyomtalanul. A gyilkolásra is kész nemzeti gyűlölködés szembenálló határai elmosódtak. tek örömtől sugározva, s jöttek szomorú arccal, kinek, kinek, hogyan méretett. Jött az egyik anyjába karolva s útjuk a cukrászdába vezetett a jó bizonyítvány mellé egy kis pót jutalomra; a másik a fal mellett som- fcrdált s bűntudattal pislogott időnkint apjára, akinek arca nem sok jót ígért. Ilyen az élet. Ez ismétlődik évről évre. Tapasztalatból tudjuk mindannyian. És otthon következnek a magyarázatok. (Mi is ezt tettük.) Kis barátom harmadikos, bizony jobb is lehetne a bizonyítványa, mert az ötösök mellett vigyorog két négyes és lakóhelyismeretből ott éktelenkedik a hármas. Rosszalásomat nem késtem kön zölni vele, de ő azonnal talált kifogást. — Tessék elhinni, nem érdemeltem meg. Négyest kellett volna kapnom abból is. Mert háromszor feleltem ötösre, az tizenöt, kétszer négyesre, az huszonnégy, kétszer hármasra, az harminc, ezt elosztjuk ... — a többit talán nem is kell folytatnom, mi is ezt tettük iskolás korunkban. S igen körmönfontan, valóban addig számol barátom, míg kijön hogy négyes lett volna az igazságos osztályzat. t BIZONYÍTGATOM az ellenkezőjét, hiszen az osztályzat, annak elbírálása, hogy egy gyerek egész évben hogyan tanult és mit tud, nem egyszerűen matematika, hanem sok minden játszik közre és a tanítónéni min den bizonnyal tárgyilagos volt a hármas kiszabásánál. Miért is ne lett volna az? A gyerek ebbe nem nyugszik bele, nem hagyja magát meggyőzni, hanem igazának támogatására anyját hívja segítségül. És jön az anyja, aki nagyreményű gyerekét pártfogásba veszi. Elhiszi annak magyarázatát, végül ő is megállapítja, hogy a tanító néni valóban igazságtalan volt, mert hiszen tizenöt meg kilenc az huszonnégy, meg hat az harminc stb. Egyszerre megkeseredett a számize. Ezek után már nem. is volt bátorságom azt mondani, hogy nem valamiféle számtani fondorlatokkal §s bűvészkedésekkel kell a bizonyítványon javítani, hanem egész évben elkiismeretesen tanulni. A szülő? Bizonyára ő is úgy viselkedett ennyi idős korában. S különben is Karinthy ezt már egyszer megírta. S olyan jól, hogy kár is rá több ;zót vesztegetni. (i. gy-) 11 bonyhádi járás tsz-ei éleiéből Járásunk tsz-eiben beindult az őszi árpa aratása. Annak ellenére, hogy az időjárás nem kedvezett sem az őszi, sem a tavaszi kalászosokra, a gépi munka, a jó talajelőkészítés eredménye nem maradt el. A szocialista nagyüzem fölénye mázsákban mutatkozik meg. Jók a terméskilátások Megfontolt és előzetes számítások alapján tsz-eink átlagtermése 12— 13 mázsát mutat. De vannak olyan termelőszövetkezeteink is, mint a bonyhádi Petőfi Tsz, ahol a tagság és a szakemberek nem eltúlozott becslése alapján 17—18 mázsás termésre számítanak. Hasonló a helyzet a Zomba—Szentgál-pusztai Termelőszövetkezetben is, ahol 16—17 mázsás átlag lesz őszi árpából. Őszi búzából is lényegesen jobbak a terméskilátások, mint az egyéni kisparcellákon. Ezek a tények és erről a falvak egyéni dolgozó parasztsága is beszél. Éppen ezért járásunk több községéből olyan kéréssel fordultak a járás illetékes szerveihez, tegyék lehetővé a tsz-ek meg látogatását, hogy a tsz tagokkal együtt közösen beszélhessék meg a magasabb termés elérésének „titkát”. Kérésük az, hogy a határszemlével egybekötött tapasztalatcserén, ezekről a kérdésekről beszélgethessenek. A járási szervek a kérések megvizsgálása alapján úgy döntöttek, lehetővé teszik az egyéni dolgozó parasztok számára a tsz-ek látogatását. Június 29-én, Péter és Pál napján a járás öt termelőszövetkezetébe látogatnak el az egyéni parasztok. Az aparhanti Március 15. és Felszabadulás Tsz-t, a helybeli, valamint a majosi egyéni gazdák látogatják meg. A zombai Vörös Csillag Tsz- be a helybeli dolgozó parasztokat és a kétyieket várják. A továbbiakban a Szentgál szőlőhegyi és a kakasdi dolgozó parasztok a Zomba Szent- gáli tsz látogatására készülnek. A bonyhádi, cikói, és a ladományi egyénileg dolgozó parasztok pedig a bonyhádi Dózsa Népe Tsz-be látogatnak el. Termelőszövetkezeteink tagsága örömmel fogadja a dolgozó parasztok érdeklődését, s örömmel adnak választ az érdeklődők kérdéseire. Felkészüllek a nyári munkák elvégzésére A Bonyhádon és Tevelen megtartott termelőszövetkezeti tanácsülések tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy termelőszövetkezeteink évről évre egyre jobban megvannak elégedve a tsz-ekben végzett gépi munkával. Ebben a gazdasági évben már alig merült fel kifogás a gépállomások részéről elvégzett munkával kapcsolatban. A jó munka eredménye megmutatkozik a termésátlagok növekedésében, de megmutatkozik abban is, hogy termelő- szövetkezeteink gépigénye évről évre állandóan fejlődik. Ebben az évben a tsz-ek az összes kalászosokat leszerződték gépi, illetve kombájn aratásra. Kivételt csak az a terület képez, ahol a terepviszonyok nem teszik lehetővé a gépi aratást. A tanácsülésen megjelent tsz vezetők a tagság megbízásából vállalták, az aratási munkákat úgy szervezik meg, hogy a learatott területeken 48 órán belül a tarlóhántást, illetve a tárcsázást is elvégzik. Másodvetéssel pótolják a takarmányhiányt Bár az időjárás a szálastakarmány ok első kaszálására nem volt kedvező, ennek ellenére tsz-eink az első kaszálást idejében elvégezték és kitűnő minőségű takarmány került be- kazlazásra. A jóminőségű takarmány nagyban elősegíti a növendékállatok fejlődését és a tejelő állomány fejési átlagának növelését. Azonban hiba az, hogy mennyiségből járási szinten többezer mázsa hiány van. Termelőszövetkezeteink a kieső hiányt úgy pótolják, hogy az őszi árpa letakarítása után másodvetésként takarmánynövényeket, silókukoricát, rövid tenyészidejű kukoricát termelnek. A váraljai Alkotmány Tsz például, amelynek mindössze 130 kataszteri hold földje van, 10 holdon termel másodvetésként rövid tenyészidejű kukoricát, csalamá- dét. A bonyhádi Petőfi Tsz 25 holdon, a zombai Vörös Csillag Tsz pedig mintegy 30 holdon termel másodvetést a takarmány biztosítására. * Termelőszövetkezeteink tagsága bizakodással néz a jövőbe, mert érzi, hogy akár egy elomi csapás, akár egy gyengébb gazdasági esztendő nem okozhat akkora megrázkódtatást a szocialista nagyüzemben, mint az egyéni gazdaságban. Termelőszövetkezeteink a nagy aratás megkezdése előtt a jó munkaszervezéssel és a gépek helyes kihasználásával úgy dolgoznak, hogy a növényápolási munkákat is be tudják fejezni. Ügy látjuk, tsz-einkben e feladatokat jól meg is tudják oldani. Kurilla József JB. mg. osztály vezetője Segítség a lakóházépítkezéshez Hatalmas összegeket fordít államunk a lakásépítésekre, mindezen felül pedig jelentős segítséget nyújt a saját erőből történő lakásépítkezésekhez is. Számos kezdeményezés, elgondolás született már országszerte, hogy lehetne megkönnyíteni, olcsóbbá tenni a dolgozók számára a lakóházépítést. Dolgozói számára jelentős segítséget nyújt a lakásépítkezéshez a Dombóvári Sertéstenyésztő Vállalat is. A vállalat szarvasdi telepén hosszabb idő óta működik téglaégető, ahol szénporos eljárással égetnek téglát. A téglaégető az elmúlt évben a terven, illetve a vállalat szükségletein kívül jelentős meny- nyiségben gyártott téglát. Ebből a mennyiségből a múlt évben 180 000 darabot a vállalat építési engedélyivel rendelkező dolgozói kaptak meg önköltségi áron. Ebben az évben is mintegy kétszázezer téglával segíti a vállalat azokat a dolgozókat, akik házat építenek. Azonfelül, hogy a téglát önköltségi áron kapják meg a dolgozók, azt a segítséget is megkapják, hogy munkaidő után — ugyancsak önköltségi áron — a vállalat fogataival helyszínre szállíthassák az építési anyagot. Két hír Köleseiről Kölesden körülbelül 2 éve működött utoljára a dalárda. A község kulturális vezetői úgy határoztak, hogy az ősszel az énekkart újjászervezik. A tervek szerint 30—40 taggal alakítják újjá a dalárdát. Az elmúlt vasárnap bált rendezett a kölesdi KISZ-szervezet. A fiatalok úgy határoztak, hogy a bevétel 1000 forinton felüli összegét a nőtanácson keresztül a Gyermekváros javára fordítják. Az 1000 forintot egy nyár folyamán rendezendő ifjúsági találkozó költségeire tartalékolják. Szakmaközi bizottságok alakulnak a járási székhelyeken Néhány évvel ezelőtt, igen jó szolgálatot tettek az egyes nagyobb községekben, járási székhelyeken működött szakmaközi bizottságok. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának kezdeményezésére ismét felállítják a szakmaközi bizottságokat: Dombóvárott, Pakson, Bonyhádon, Tolnán, Tamásiban és Gyönkön. A szakmaközi bizottságok feladata lesz, hogy a helyi szakszervezeti munkát fellendítsék, segítsék egyes sürgős, és fontos ügyek helyszíni elintézését, valamint az egyes szakmák aktivistáinak kapcsolatát jobban kiépítsék. A jegyzeteimet nézem és be szélgetések töredékét idézem ma igámnak. Az aparhanti tanácséi nők, Läufer Mátyás szavába) még van egy kevés keserűség — Még vannak, akik azt nézik magyar ez, vagy sváb ... Dehá nem közös a cél? Mi talán nen a szocializmust akarjuk? Akko: meg miért baj az, ha véíetlenü a tanácselnök is és a tanácstit kár is sváb? A kérdéssel szemben egy má sik kérdés, az öreg Juhász Anta szájából: — Volt magyar tanács' elnök, de azt kifúrták, s münl megent küsöbbségbe jutunk. Min den pozíció a svábé. A demokrá ciában lehet az ilyesmi? Juhász bácsival a tszcs kapují lelőitlt beszélgettem. Mondanán néki, hogy jól ismertem én a rég elnököt. Jó ember volt, csak éppen nem elnöknek való. Négy é'' alatt, míg a falu dolgait intézte legjelentősebb „alkotása’’ a hant: kocsma volt, amelyet két napi! avatott a vezetőség. Juhász Anta 1956 végén kilépett a szövetkezetből és nála A NEMZETISÉGI KÉRDÉS (egyszerű gazdasági kérdés. Van hat gyereke és tizenegy hold földje. Nehezen boldogul, s így vannak nagyrészt a többiek is. A telepítésnél a „vagyon“ zöme a telepes kezébe került — csak hát kezdetben nem igen tudott mit kezdeni vele — és a svábság életszínvonala mégis a telepes magyarok fölé emelkedett. Az ok kézenfekvő. Mindenütt így volt, ott is, ahol nem lett ebből nemzetiségi kérdés, mert az agrárproletárból lett újgazda nem ismerte a kisüzem szervezésének temérdek gondját és módját. így /természetesen hátrányos helyzetben volt a paraszt birtokosokkal. .. (Folytatjuk.) Szamos Rudolf
