Tolna Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-25 / 71. szám
195* március 25. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG S Kösz ön tjük államosításának tixedik évfordulóján Rendkívüli érdeklődés mellett nyílt meg a tolnai KTSZ-ek kiállítása Bonyhádi Zománcműveket A gyilkos savgőzös savazó helyett ma korszerű technológiai eljárással végzik a munkát. a E gy koratavaszi reggelen a postás nem az irodákba kézbesítette a napi postát. A műhelyek felé került, először Kerner József lakatost, a Bonyhádi Zománcgyár üzemi bizottságának elnökét kereste. Kezében egy táviratot lobogtatott. A naptár 1948. március 24-ét mutatott. „Az üzemi bizottság elnöke és párttitkára március 25-én jelenjen meg Budapesten a Baross utca 90. szám alatti Vasas székházban” — hangzott a távirat szövege. Kerner elvtárs miután az első meglepetésből magához tért, elsőnek a kommunista párt titkárával, Simon Sándor elvtárssal beszélte meg a tennivalókat. A gyárban az erőt a kommunista párt képviselte, bár Perczel József, a gyár tulajdonosa nem szívesen nézte működésüket. Ő maga a kisgazdapártnak volt a tagja — amolyan lakkcipős kisgazda. Éppen ezért nem szerette a kommunistákat. ízlésének sokkal jobban megfelelt a köztudomásúan is jobboldalinak ismert Klark Gusztáv cipőgyáros által vezetett bonyhádi szociáldemokrata pártszervezet. A két gyártulajdonos felfogása sokban megegyezett és a történelem során a burzsoázia részéről oly sokszor alkalmazott módszert használták; „Oszd meg és uralkodj”. Azonban bármenynyire is nehezükre esett, bele kellett nyugodniok abba, hogy 1944 novemberében Bonyhádon is megváltozott a világ. A munkások számára meghozták a felszabadulást a szovjet katonák. A két munkás, az üzemi bizottság elnöke és a párttitkár nem tudták, csak sejtették, hogy valami nagy dologról lesz szó, mint ahogy a távirat tartalmát, úgy elutazásuk célját is titokban tartották. Az egésznapos értekezlet után a késő éjszakai órákban értek haza Bonyhádra, azonnal intézkedtek. Első útjuk a gyárba vezetett, s a portásnak kiadták a rendelkezést, hogy ettől a naptól kezdve, március 25-től a gyáros nem léphet a gyár területére. — Az állam a mi tulajdonunkba, a munkások kezébe adta a gyárat, most már nem a nagyságos úré, hanem a magáé és a mienk — adták meg a magyarázatot a csodálkozástól elképedt öreg portásnak. Még akkor éjjel lefoglalták az üzem pénztárát is, azonban úgy látszik a tőkés már előre mentette a menthetőt, a gyár pénztárában mindössze 180 forintot találtak. Másnap délelőtt, miután abban az időben még tanácskozásra alkalmas nagyterem nem volt, a gyár udvarán hívták egybe a munkásokat. A többség lelkes éljenzéssel fogadta a bejelentést, amikor Simon elvtárs elmondta, hogy a kormány határozata értelmében a 100 munkásnál többet foglalkoztató üzemeket a proletár állam társadalmi tulajdonba vette, és a gyár vezetésével Kerner Józsefet, az ü. b. elnököt bízták meg. A munkások között ott voltak a gyáros úgynevezett „jó emberei” is, akiknek arcáról le lehetett olvasni, hogy bár sajnálják a gyárost, az intézkedéssel kénytelenek egyetérteni. Ezek az emberek sajnálták a kapitalista gyártulajdonost. Az egyik irodai alkalmazott el- is mondta a párttitkárnak, hogy mit hallott. „Sajnálják szegény nagyságos urat egyesek. Az igaz, hogy többet törődött a szórakozásokkal, mert jókedélyű, bohém ember volt, mint a gyárral, de azért nem volt rossz ember, hozzánk jó volt” — mondotta. ... Nem volt rossz ember? — döbbent meg a párttitkár. Hát elfelejtették ezek az emberek, hogy a haditermelés, a gránáthüvely készítés 500 holdat hozott a gyárosnak a háború ideje alatt, ugyanakkor a munkások fillérekért dolgoztak? Emlékezzenek csak arra, hogy még a háborút szolgáló fasiszta parlament is kénytelen volt foglalkozni a Bonyhádi Zománcgyár dolgozóinak helyzetével, mert a bérük annyira az országos szint alatt volt. Elszörnyülködött, s ugyanakkor ráeszmélt arra, hogy milyen nehéz harc következik. — Meg kell tanítani az embereket arra, hogy mint tulajdonosok, a maguk eszével tudjanak gondolkodni — morfondírozott magában. És megindult a harc az ezerfejű sárkány ellen. a gazdaságos termelésért, az emberek tudatának megváltoztatásáért, a gyár modernizálásáért. Közben egy más után merültek fel a nehézségek. A termelés technikai színvonala igen alacsony volt. A korszerűtlen, kopott gépek termelési hiányát nehéz kézi munkával kellett pótolni. A zománcozó műhely zsúfolt, sötét és piszkos volt. A kemencékből a széngáz betódult a műhelyekbe. A hőség, a nyári időszakban elviselhetetlen volt, a tetőszerkezet pedig olyan volt, hogy a gépek mellett dolgozó munkások fejére esett az eső. A savazóműhely szintén egészségtelen. A munkások kézzel rakosgatták a savba az edényt. Szellőztető kémény a savgőzök eltávolítására nem volt. Az idősebbek még ma is emlegetik Wild János savazó munkás halálának tragikus körülményeit, aki 1945. tavaszán a savazókád mellett összeesett. Az orvos szerint savmérgezés okozta az aránylag még fiatal ember halálát. A kovácsműhely ben és a többi üzemrészekben hasonló volt a helyzet. Az üzem mcsdóhelyi- sége'két szűk lyukból állt. Mindenütt a legnagyobb rendetlenség és a tisz- tátalanság uralkodott. A munkásból lett igazgató és a gyár dolgozói egységben, egymásután győzték le a nehézségeket. 9 Perczel József a gyártulajdonos, amikor a felszabadulás után az 500 holdját felosztották, azt mondta: „— A földemet már elvették, kiosztották a koldusoknak, lehet, hogy a gyáramat is elveszik, én azért csak majd megélek valahogyan, a megmaradt 7 hold földemből, meg a kastélyomból, de miből élnek meg majd maguk?” — kérdezte az egyik munkástól. És a munkások élniakarása méltó választ adott a tőkésnek. Az államosítás óta eltelt 10 év alatt felépítették, felvirágoztatták a gyárat. 1948-ban az államosítás évében 327 000 forintos beruházással indult meg az átalakulás. Kezdetét vette a termékenyebb gyártás, a jobb munka feltételek megteremtése. Bővítették a zománcozót, szétverték a régi sava- zót, kijavították a tetőzetet. Ebben az évben 223 tonna zománcedényt termelt az üzem. A kapitalista gyáros idejében a napi termelés 5 mázsa volt. A 223 tonna évi termelés 7.5 mázsás napi termelésnek felelt meg. Évről évre újabb beruházásokkal bővült a gyár. 1949-ben a munkáslétszám már 312 főre, a felszabadulás előttinek kétszeresére emelkedett. 1952-ben több mint egymillió forintos költséggel felépült a szociális épület. Korszerű fürdő, öltöző, ebédlő és üzemorvosi rendelő áll a dolgozók rendelkezésére. 1956-ban közel 6 mii. lió forintos beruházással pedig befejezést nyert az üzem, büszkesége, a zománcozó csarnok felépítése, amely ma az iparban a legkorszerűbb berendezésekkel van felszerelve. A Bonyhádi ZcmáncműVek az államosítás óta eltelt idő alatt minden évben épült, bővült a párt iparfejlesztési programjának végrehajtása során. 1948 március 25-től az 1957-es év végéig 13 millió forint beruházást kapott. A gyár fejlődésével fokozatosan változott meg a munkások gondolkodásmódja is. Ma már magukénak érzik a gyárat, s az idősebbek, akik ismerik a múltat, becsülni tudják a jelent, szívesen dolgoznak a gyárban, s nem is igen akarnak nyug díjba menni. így beszél erről Nagy Ferenc elvtárs, a gyár helyettes igaz gatója. „Szeretik a gyárat a mi öregeink, itt van például a Ritzel Marci bácsi, aki 40 évig dolgozott az üzemben és 1957 februárjában nyugdíjba ment. Marci bácsi csak 3 hónapig volt öreg, utána újra megfiatalodott, mert nem bírta ki odahaza és visszajött dolgozni. Mj pedig szívesen fogadtuk ismét magunk közé kedves égetőnket.“ Tíz évvel ezelőtt ezen a napon a gyár udvarán, a szabad ég alatt jelentették be a Bonyhádi Zománcgyár államosítását. Ma az államosítás 10. évfordulóján a gyár kultúrtermében jönnek össze a munkások. Összejönnek, hogy az államosítás óta eltelt 10 év eredményeit ünnepeljék. Ebből az alkalomból köszöntjük a gyár dolgozóit. P.-né Részlet a régi savazóműhelyről. Vasárnap reggel 9 órakor nyílt meg Tolnán a tolnai szövetkezetek közös kiállítása a volt Tiszti Klub nagytermében. A kiállításon resztvettek a Ruházati KTSZ, az Épületkarbantartó KTSZ, a Faipari KTSZ és a Fémtömegcikk-készítő KTSZ. A kiállítás első számú " érdekessége volt a Ruházati KTSZ keretében működő fodrászok női frizura bemutatója. A bemutatott modellek kivétel nélkül rendkívüli tetszést arattak a nézők és érdeklődők körében, I akik oly nagy számban keresték fel I a kiállítást, hogy egyszerre nem is fértek el a nagyteremben. j A jól sikerült megnyitó ,után a ; kiállítás iránt az érdeklődés minden várakozást felülmúlt. Egész nap folyamán egészen az esti órákig a látogatók egymásnak adták a kilincset. Érthető volt ez az érdeklődés o.nnak a számára, aki maga is megtekintette a kiállított anyagot, mert mind a négy KTSZ tudása legjavát mutatta be igen ízléses és mutatós elrendezésben, figyelembevéve a lakosság érdeklődési körét és anyagi helyzetét is. Az első kellemes benyomást az Épületkarbantartó KTSZ kiállított vikendháza gyakorolta a látogatók legnagyobb részére. A vikendház műszaki és esztétikai szempontból egyaránt azonnal megnyerte a szakemberek és laikusok tetszését. Külön meg kell dicsérni a rendkívül ízléses berendezését. A nagyteremben minden látogatót egyaró.nt lekötött a szembetűnő cipőkiállítás. A cipészek elsőrendű munkája mellett ugyancsak meg kell dicsérni a kiállítást rendezőknek a jó ízlését, amellyel elrendezték a különféle lábbeliket. Külön ki kell emelnünk a női szabóság remekeit, amelyek rendkívül finom ízlésről, elsőrendű szabóságról és lelkiismeretes munkáról tanúskodnak. Különösen a női látogatók becsülték nagyra a kiállításnak ezt a részét, mert mint ahogyan látni lehetett, szinte alig tudtak betelni a látottakkal és alig tudtak továbbmenni a kiállítás e részéről. A kiállításnak ez a része igazolta azt a megbecsülést, amelyben a női szabóság vezetőjének: Kellner Annának része van a tolnai, de a Tolna környéki és a szekszárdi nők részéről is. A női szabóság mellett a férfi látogatók részére kellemes látvány volt a férfi szabóság kiállított jólszabott öltönyei, amelyek közül az érdeklődés előterében a szövetkezet által készített 1900 forintos hosszú férfi bőrkabát állt igen tetszetős formában és kivitelben. A Faipari Szövetkezet, elsősorban a lakosság által keresettebb formájú és minőségű árukat óJllított ki igen tetszetős és megfelelő árban vásárolható kivitelben. A helyszínen számos rendelést vett fel, bár a szakemberek véleménye szerint a szövetkezet dolgozói szeretnék a vásárlóközönség ízlését és érdeklődését egyszerűbb vonalvezetésű és jobb szerkezetű bútorok felé irányítani, a régi hajlított és kevésbé praktikus formákkal szemben. A Fémtömegcikk KTSZ, amely meglehetősen mostoha körülmények között csak az ellenforradalom után alakult, bebizonyította, hogy kezdeti nehézségekkel, kezdetleges szerszámokkal is képes fémtömegcikkeket előállítani a nagykereskedelem által megszabott alacsony termelői áron. Erre csak úgy képes, hogy lelkes, jó szakemberei saját maguk szerkesztik az előállításhoz szükséges szerszámokat és a munka folyamatát, technológiáját a legnagyobb szakszerűséggel tervezik. A több apró kiállított tárgy mellett a faipari szakemberek érdeklődését lekötötte a maguk által készített faipari egyen- gető-fúrógép, amely igen tetszetős kivitele mellett a használatban is kiválóan bevált. Az egész kiállítás örvndetesen igazolta, hogy az aranykezű kisiparos a felszabadulás utáni megváltozott viszonyok között is megtalálta helyét a termelő munkában és teljes munkaerejét, leleményességét kész rendelkezésre bocsátani a szocializmus építésére. 1FJ. PRAJDA Nyolcvanezer forint nyereségrészesedést fizetett a Szekszárdi Kézműipari Vállalat A Szekszárdi Kézműipari Vállalatnál március 22-én, szombaton este került ünnepélyes keretek között kiosztásra a vállalat 1957. évi nyereségrészesedése. A Szabadság-szálló nagytermében összejött vállalati dolgozókat Érdi Andor, a vállalat igazgatója üdvözölte, majd rövid beszédet tartott a nyereségrészesedés kiosztása alkalmával. Megköszönte a dolgozók jó munkáját, a vállalat termékeit nemcsak a megyében, hanem Budapesten, sőt az ország különböző tájain ismerik és szeretik. Külön megdicsérte Benke Ferenc szabászt és Bozsányi Lajosnét, akik az mellett, hogy lelkiismeretes és pontos munkát végeztek, mindig találtak lehetőséget, hogy a gyengébb képzettségű dolgozókat szakmailag oktassák, segítsék. Elismerőleg nyilatkozott a vállalat adminisztratív dolgozóiról is, akik Sziget Ferencné vezető könyvelő irányítása mellett hozzásegítették a vállalatot az elért eredményekhez. Külön kell megköszönni azt a segítséget — mondotta Érdi Andor —, melyet a megyei tanács ipari osztályának vezetője — Bagyal István adott a vállalatnak. A rövid kis ünnepség után került sor a takarékbetétkönyvek kiosztására. Nyolcvanezer forint értékű takarékbetétkönyveket kaptak a dolgozók, ami megfelel átlagosan egy havi keresetnek. A betétkönyvek kiosztása után a vállalat vezetősége vacsorán látta vendégül a dolgozókat, melyet reggelig tartó tánc követett. Mestervizsgát tesznek a Tolna megyei kisiparosok A magánkisiparosok ipargyakorlásáról megjelent 1958. évi 9. tvr. értelmében a képesítéshez kötött szakmákban új iparengedélyt csak az a kisiparos kaphat, aki előzőleg mestervizsgát tesz. Ugyancsak mester- vizsgát kell tenni mindazon kisiparosnak, aki 1956. január 1. után kapta meg iparengedélyét. Ezenkívül mestervizsga letételére jelentkezhetnek azok a kisiparosok is, akiket erre a rendelet nem kötelez. Megyénkben előreláthatólag 700—800 mestervizsgázó kisiparosra lehet számítani. A mestervizsgák megszervezése a KIOSZ feladata, ezért a KIOSZ megyei titkársága már 14 legfontosabb képesítéshez’ kötött iparban meg is szervezte a vizsgabizottságokat. A vizsgabizottságok a megye legszak- képzettebb kisiparosaiból tevődnek össze és majd annakidején Szekszár- i don, mint megyeszékhelyen fognak I működni. Ezek a mestervizsgabizottságok lesznek hivatva arra, hogy a magyar kézműipar színvonalát fenntartsák. Ugyancsak a KIOSZ megyei titkárság által szervezés alatt állanak a mestervizsga előkészítő tanfolyamok is, ugyancsak a megye székhelyén, előreláthatólag 3 hónapos időtartammal. A tanfolyamok elvégzése nem kötelező, azok szakmánként 15 fő jelentkező esetén lesznek beindítva és a vizsgákra való előkészítésen kívül az ismeretek gyarapítását is célozzák. Azoknak a kisiparosoknak, akik az előkészítő tanfolyamot el> akarják végezni, jelentkezniük kell a telephelyük szerint illetékes helyi csoportnál. Ugyancsak ott kell jelentkezni azoknak a kisiparosoknak is, akik le akarják tenni a mestervizsgát, habár ez részükre nem kötelező.
