Tolna Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1957-09-27 / 227. szám

4

TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG

1957 szeptember 27.

A betű varázsa

GYERMEKEKNEK

A lusta a balgaságról

Hisziapiszi királynak temérdek nyája, cifra palotái, sok renyhe szolga népe volt mégsem volt boldog. Palotájában nem látta őt soha senki mosolyogni.

Egyszer elébe állt egyetlen fiacskája:

— Királyatyám, én nem láttam még mosolyt az ajkadon. Valami nagy bánat nyomhatja a lelkedet!

Ekkor így felelt erre az apja:

— Hogyne szomorkodnék., fiam, amikor oly emberrel még nem találkoztam, aki nekem igazat mondott volna,

E szavak hallatára a fiú elszomorodott, vándorbotot kapott a kezébe, s elindult hétvilág ellen.

Már hét bocskort elnyűtt hosszú vándorútján, de még olyan emberrel nem találkozott, aki igazat mondott volna.

Már megöregedett, s még mindig hiába járta a világot, amikor egy este ránevetett a szerencse. Betért egy vendégfogadóba, s a kocsmárostól megtudta ,hogy a városban lakik Vi- lágeszenagy, akt mindennek tudja okát-fokát, s mindig igazat mond.

Szaladt menten Világeszenagyhoz.

Éppen asztala mellett találta.

Olyan nagy volt a feje, mint egy vizesdézsa s amikor a fiú belépett, egy pántlikával éppen a feje kerületét méregette.

— Mit csinál kend, bátyám? — szólította meg.

— Mérem a fejem — vetette oda — hogy elég nagy-e? Azt hallottam, hogy a szomszéd városban van nálam is nagyobbfejű ember. Az ő feje két

hüvelykkel szélesebb. Nem nyugszom addig, amíg az enyém is olyan nagy nem lesz. mint az övé. Látod, tegnap akkorát ütöttem rajta, hogy már csak egy kis dudor hiányzik.

— Látom, jó helyen járok! — felelte a fiú. — Életemben még ilyen őszinte, igaz emberrel nem találkoztam!

Világeszenagy, amikor megértette, hogy a fiú mi járatban van, kötélnek állott, s elindult vele apjához.

— Miért szomorkodik, felség? — kérdezte a palotában a királytól.

— Hogyne szomorkodnék, amikor a szemétdombon van egy kakasom, s az minden reggel elkukorítja magát: Én. nek a királynak mindenki hazudik! Szeretném tudni, hogy igazat mondott-e a kakas?

Erre Világeszenagy így válaszolt:

— Én megmondom. De előbb meg kell tenned mindazt, amit tőled kérek. Egy rézüstöt döntsenek tele a szakácsok csordultig vízzel, s akasz- szák a tűzre. Ha a víz forr, akkor ölesd meg a kakasod a szakácsok ko- passzák meg, s tegyék fel főni a húsát. Ha megfőtt, aranytálcán tálalják fel az asztalra. Akkor szóljatok nekem, s megmondom, hogy igazat mondott-e vagy se!

Hisziapiszi délben a gőzölgő aranytálca előtt türelmetlenül várta Világ- eszenagyot. Szerette volna már tudni az igazat.

Várt ,várt.

Már egy fertályára is elmúlt, az asztalon kihűlt a leves, de az igazmondónak még híre-hamva sem volt.

Ekkor a király a tányérja alatt

észrevett egy aranyos szegélyű könyvet. Kinyitotta, $ az első oldalon ezt olvasta:

— Hisziapiszi, halljad hát az igazat. Világraszóló balga, szamár vagy, ez az igaz! Hagytad, hogy megöljék a kakasodat, aki neked egyedül mondott igazat! Lásd, én se segíthetek már rajtad! Fáradságomért egy tarisznya aranyat vittem magammal, ne sajnáld tőlem! Vigasztaljon meg, hogy e vallomás igaz! Tiszteltet Világ eszenagy.

A szomorú király, ahogy a levelet elolvasta, elmosolyodott és örömében, mint a kisgyerek, ugrándozni kezdett. Csapkodta térdét nevettében, hiszen végre valóban igazat mondott neki a nagyeszű, ha borsos árat is kellett fizetni az igazmondásért.

Minél szélesebb tömegekkel megismertetni és megszerettetni Verdi csodálatos zenéjét — ez a cél vezette az olasz filmművészeket, amikor egymásután feldolgozzák az opera nagy mesterének, Verdinek kiemelkedő alkotásait. így került nálunk is a moziközönség elé a Rigoletto, a Trubadúr és az elmúlt évben a Tra- viata. Most ismét újabb alkotással gazdagodott ez a sorozat. Clemente Fracassi ragyogó rendezésében megszületett az Aida filmváltozata is.

Az Aidával Verdi a monumentális olasz nagyoperát teremtette meg. A téma Verdi örök mondanivalója: küzdelem az elnyomó túlerejével... A levert etiópok szabadságharca elevenedik meg a fáraó hatalma ellen. Az egyiptomi környezet azonban inkább kerete, háttere, mint lényeges

Tanuljuk

as idegen nyelveket

Tanuljuk az idegen nyelveket, mégpedig könnyen és gyorsan, amint az egyik közkedvelt sorozat címe is mondja. A Tankönyvkiadó valóban fontos szolgálatot tesz, amikor olcsón, nagy példány számban idegen nyelvtanokat ad ki, a, tartalmat illetően azonban mégis lenne néhány megjegyzésünk. Itt van mindjárt a most megjelent spanyol nyelvtan, amely helyes elgondolás alapján egybesűríti a nyelvtant, rövid szójegyzéket és különböző beszélgetéseket tartalmaz. De milyent?

A kis könyvecskéből megtanulhatjuk, hogyan kell a vendéglőben rombuszhalat rendelni, tudunk ilyen kecses mondatokat mondani, mint: „Kalauz úr, át kell szállnom valahol, vagy közvetlenül Barcelonába visz ez a vonat”, vagy „Szükségem van egy utcai, egy délutáni és egy estélyi ruhára”, nem beszélve az ilyen elmés társalgásokról:

— Karórám megállt.

— Hogyhogy?

— Leesett a földre.

— Nem csodálom. Az óraüveg is eltört.

— Ügy látszik, hogy a felhúzószerkezet tört el. .. stb.

S mondhatunk ilyen válogatott mondatokat is:

— Kisasszony, tüntessen ki azzal, hogy velem táncolja ezt a keringőt.

Azonkívül a könyvecskéből megtudjuk, hogy mit jelent spanyolul a lepényhal, a makréla, az államtitkár, a bőrmunkás, a kombiné, a melltartó, sőt a toalettpapír, de nem tudjuk meg, hogy mit jelent a kenyér, a láb, sőt még azt sem tudjuk meg, hogy mit jelent tanulni?

De azért tanulunk, jobb híján, ebből a könyvből. S ha ennek a könyvnek alapján valamelyikünk majd egyszer spanyolul fog beszélni, akkor arra joggal mondhatják, hogy „őrült spanyol”.

(cs)

Áz első sirály

A lebukó nap utolsó sugaraiban megcsillan két kis jelvény. Kovács Ottó, a Szekszárdi Repülő Klub oktatója két boldog fiatal mellére tűzi az „A” vizsga jelvényt.

Sok tanulás, gyakorlati repülés előzi meg az első egyedül végrehajtott repülést. Az „A” vizsga — a sportrepülő első oktató nélküli, egyszemélyes vitorlázógéppel végrehajtott felszállása — felejthetetlen emlék minden repülő számára, amikor a földtől elszakadva gépével meghódítja a levegőt. Társai, oktatója messze van, magára, saját tudására van utalva. Erről beszél az oktató is mikor Sághi Györgynek és Csák Péternének át adja a jelvényt. Nagy ünnep ez a klub életében. A fiatalok arcán sugárzik az öröm. Pár hónappal ezelőtt kezdte el ez a lelkes gárda a hangár építését és önfeláldozó munkájuk első komoly állomása e két új egyedülrepülő avatása. Megilletődve nézik a mellükön csillogó jelvényt és gondolatukban már a következő állomás, a „B” vizsga jár. Akiket pár oktatóval való felszállás választ el az első egyedül repüléstől, szívükben új láng gyúl fel, és fokozott tanulásra ösztönzi ez a pillanat. A repülés az a sport, mely testileg és szellemileg leginkább egész embert kíván. De a hu mór sem hiányzik a repülők életéből. Nekik is van egy ősi szokásuk, akár a tengerészeknek, akik azokat, kik először hajózzák át az Egyenlítőt, ünnepélyes ceremóniák közepette a vízbe dobják. Minden repülő ismeri az avatás utolsó pontját. Az újonnan avatottak is minden felszólítás nélkül bokafogást hajtanak végre és a náluk magasabb vizsgafokon lévők simáit zokszó nélkül tűrték. Ezzel véget ért a két egyedülrepülő avatása. A kö vetkező repülési napon már új vizsgák, új feladatok elérése lesz a cél.

(ts—or)

VASÁRNAPI EBÉD

VEGYES ZÖLDSÉGLEVES

Hozzávalók: 30—40 dkg vegyes zöld ség, 3 dkg zsír, tojássárga, 1 kanál tejföL

Egy szál sárgarépát és petrezselyem gyökeret vékony karikára vágunk, egy kis fej hagymát apró kockára vágunk és a zsíron halványsárgára pirítjuk. Hozzáadjuk a zöldséget, megsózzuk és fedő alatt pároljuk. Közben hozzáadunk néhány szál, apróra vágott zöldbabot, zöldpaprikát és ha már puha a zöldség, egy paradicsomot (télen egy kevés paradicsomlevet). — Pároláskor tehetünk hozzá egy kis fej karfiolt, rózsáira szétszedve, egy maréknyi zöldborsót, esetleg 1—2 darab gombát. Adunk hozzá egy kávéskanálnyi apróra vágott zöldpetrezselymet és végül belefőzzük a levesbe való tésztát. Ez lehet metélt, galuska, máj-, vagy burgonyagombóc, rizs. 9

RAKOTTBURGONYA TOJÁSOS TEJMÁRTÁSSAL

Hozzávalók: 1 kg burgonya, 2 tojás,

5 dkg zsír, 2 kanál liszt, 2 dl tej, 1 dl tejföl, 5 dkg sajt.

A megfőzött burgonyát karikára vágjuk. A zsírból, lisztből tejből fehérmártást készítünk. Mielőtt a tűzről levesszük, hozzáöntjük a két elhabart tojást, 1—2 percig kavarjuk, hozzáöntjük a tejfölt, megsózzuk és a tűzről levesszük. Bezsírozott, tűzálló tálba a burgonyát elhelyezzük, ráöntjük a mártást, könnyedén elkavarjuk. Tetejét 2 dkg jajban pirított két dkg morzsával megszórjuk és 10 percre sütőbe tesszük. Tálaláskor külön tányéron adunk hozzá 5 dkg reszelt sajtot.

SÁRGARÉPA-SÜTEMÉNY

Hozzávalók: 1 pohár finomra reszelt sárgarépa, egy pohár cukor, 1 pohár zsír, 1 sütőpor citromhéj és annyi liszt .amennyit felvesz.

Az anyagokat, a szükséges mennyiségű liszttel összegyúrjuk, két lapra kinyújtjuk, egyik felét sütőlapra helyezzük, lekvárral megkenjük, ráhelyezzük a másik lapot és sütjük. — Hosszúkás szeletekre vágjuk és cukor ral meghintjük.

Színes olasz operafilm.

alkotórésze Verdi művének. A legyőzött, rabláncra fűzött, de a szabadság gondolatától soha el nem tán- torodó etiópokban a maga népiét és e nép hőzi századát elevenítette meg, a szabadságharc operáját írta meg. A dalmű örök emléket állít azoknak, akik szerelmüket, boldogságukat, életüket áldozták népükért.

A film címszerepét a gyönyörű Sophia Loron alakítja. A sötétre festett bőr, az egzotikus egyiptomi köntösök még jobban kiemelik szoborszerű szépségét. Aida élő asszonyként szeret, szenved és önfeláldozóan hal meg a film vásznán. A nagy színésznő játéka teljes összhangban van a

zenével kifejezi annak mondanivalóját. Ugyancsak jó alakítást nyújt a film többi főszereplője is, Radamesz szerepében Luciano Della Marra, Am nerisz alakításában pedig Lois Max well.

A rendező filmjével Verdihez méltót alkotott. A gyönyörűen komponált jelenetek sorából is kiemelkednek az impozáns és lenyűgöző tömegjelenetek. A balettbetétek Margherita Walmann koreográfus művészi elképzeléseit keltik életre. Gyönyörűek Piere Portalupi színpompás, az egyes jelenetek hangulatát kifejező felvételei.

Az Aida filmváltozata egyaránt nagy élményt jelent az opera és film rajongóinak, s mindazoknak, akik értékes szórakozást keresnek a moziban.

A KÖNYVESPOLCOK itt a tárná járásban is szinte roskadnak a so könyvtől. Ezrekben beszélnek a kör vek számáról és mégis hozzáteszil de ez kevés. Ezt mondja Várhegi Éecilia vezető, Máyer János könyT áros és Puss Ferencné kölcsönző, d nég az egyik olvasó is, Drávecz Juli; ikit éppen a könyvtár olvasóterme sen találunk. Minek az a sok könyv Mert kell. Mert kell az embereknél íkik valósággal falják a betűt, t£ án jobban, mohóbban, mint egye lek a cigarettát.

*

— Lelkem, adjon neken egy könj /et, de valami jót ám. Olyat, amibe nesék vannak — mondja az egyi laraszt néni — nevét szándékosa íem írjuk ki. A kölcsönző keres, ku at, odatesz egyet a néni elé, s a sak annyit mond: „írja fel". A köl «önzést bevezetik a nyilvántartásb is a kartonlapot odatolják a nér >lé, hogy írja alá. A néni egy kicsi negszeppenik, mintha nem tudn nit mondjon hirtelenében, körülné; ie nem nyúl a toll után, amelye íyújtanak feléje:

— írnám, dehát lelkem, én nem tu lók ám írni, tudja, akkoriban...

A KÖLCSÖNZŐ meglepetten né íz öreg nénire, nem is azt az „akko iban“-t kutatja, hiszen sejti, hanen nkább arra kíváncsi, hogy ha nen ud írni, bizonyára nem tud olvasn em és akkor minek viszi a könyvet Így ideig nem szól egyik sem. a köl sönző nem akar „kíváncsiskodni" égül a néni szólal meg, mintha csal dolvasta volna a kérdést:

— Van nekem egy oskolás unó :ám. Tizenegy éves még, de már úg lvassa a betűt, mint a vízfolyás — z szokott minden délután olvasni íztán annyira tetszenek ezek a me ék, hogy gondoltam, kérek itt a ki: sszonyoktól. A szomszédom mondta ogy innét hordják azokat a j< önyveket...

Az aláírás helyére egy kereszt ke ül. a néni betakarja a zsebkendőibe a könyvet és „Isten áldja meg i isasszonyokat."

„A KISASSZONYOK“ elkísérik a; jtóig, mert hátha a lépcsőn nehezer jd lemenni és akkor segítenek neki íem sértődnek meg a különös „titu- ison", pedig nem illik rájuk, még dán sosem szólította így őket senk:

asszony" szót, annak inkább elmarasztaló értelmet adnak. Látták rajta mindjárt, hogy a régi világból jött a betűszomjúságával együtt és — ha lehet így mondani — neki különös szívességgel adták a könyvet...

Annál nagyobb volt a meglepetésük, amikor két hét múlva beállít a könyvvel, visszaadja. „Nagyon jó vót“ — mondja s már mehetne is az új könyvvel a kezében, de kosarában kezd kotorászni, s bizonytalan mozdulatokkal elővesz onnét egy marék diót:

— Ha nem sérteném meg a kisasz- szonyokat... Nem sok termett az idén, de gondoltam, nem veszik rossz néven ezt a pár szemet — nem tudtam mit hozni. Tudják, olyan jó volt az a könyv ...

CIGÁNYOK kopogtatnak be a kölcsönzőbe. Két férfi. Mindkettőnek hatalmas fejsze van a vállán. A könyvtárosok valósággal megrémülnek, mert ha máshonnan nem is, a könyvekből tudják, hogy ezek a jellegzetesen nagy cigányfejszék, valamikor régen, hány embernek oltották ki egy csapásra az életét. Mindegyik vendég leveszi illendően a kalapját és ..:

— Nem tudom kisasszony, mi kaphatnánk-e valami könyvet, mert a gyerek a minap olyan jókat olvasott egy rossz könyvből. De ha van, akkor olyan népmeséket tessék adni, mert mi azt szeretjük.

Nekik az a kedvelt olvasmányuk és a népköltemények. A Kalányos Balogh, Bogdán családoknak lassan már alig tudnak hasonlót adni, mert mind kiolvasták.

Egy asszony a családi gondjait feledteti a könyvolvasással. Férje állandóan iszik — ő pedig állandóan hordja a könyveket és olvas...

— Érdemes volna meglátogatni az egyik olvasónkat. Nagyon érdekes ember. Bakó Józsefnek hívják, kint lakik a szőlőhegyen — javasolják és a javaslat nyomán elindulunk motorral, mert mint mondják, jó lesz, ha azzal is meg tudjuk közelíteni. Mráz Józseffel és a könyvtárvezetővel megyünk. A szőlőhegyen nagy ki terjedésű, párhuzamos és néha többkilométeres völgyekből tevődik össze és — fogalmuk sincs, hogy melyik völgyben lakik Bakó bácsi. Sok kérdezge- tés után, úttalan utakon, szurdikokban haladva végül megtaláljuk a házát a Kishenye völgyben, ö azonban nincs otthon, dolgozni ment egyik ismerőséhez — az építkezésnél segít. Innen már „vezetővel" indulunk tovább, de gyalog, mert motorral még a veszélyek vállalásával sem lehet tovább menni. Felkapaszkodunk egy meredek hegyre, onnan leereszkedünk egy ugyanolyan meredek völgybe és ott kis keresgélés után megtaláljuk Bakó bácsit. Nyakig sáros, úgynevezett Vikiiket készít és mikor megmondjuk, hogy a könyvtártól jöttünk, azt gondolja, hogy el akarjuk tőle vinni a könyveket és hát kicsit megszeppenik:

— Még nem olvastam mindet ki, pedig szeretném befejezni, mert ez olyan érdekes, hogy nagyon.

AZ „ILLETÉKESEK" megvigasztalják, hogy csak olvasson nyugodtan.

— Mert tudják, én úgy vagyok 70 éves létemre, hogy szenvedélyem az olvasás, tökéletesen szenvedélyem, öregségemre ez az egy szenvedélyem maradt, meg ez a pipa.

A nyomaték kedvéért meg is markolja sáros kezével pipáját, amely nem ég ugyan, de azért szokás szerint most is a szájában lóg.

— Nagyon szeretem a háborús könyveket olvasni.

— De a háborút csak nem szereti?

— Persze, hogy nem... Az ördög vitte volna el, aki kitalálta a háborút. Azért szeretem az ilyen könyveket, mert 14-ben én is sok helyen jártam és azokról a vidékekről is van bennük sző. Meg a szerelmes könyveket is szeretem Én már kiöregedtem ebből, dehát azért olvasni csak jó az ilyenről.

Rabja a könyvnek. Nehezére esik már neki minden mozdulat, szemei is kezdenek gyengülni, de még sem restel 3—4 kilométert gyalogolni, hogy könyvhöz jussom Nem is igen lehet olyan dolgot említeni neki, amihez ne tudna hozzászólni. Itt született, itt élte le életét az istenháta mögött, ezen a vadregényes, dombos tájon, az élettől, a kultúrától el- zártan, de a betűt ő is megszerette, szinte hozzátartozik a mindennapi Hetéhez. t

RaiIq Fbronp