Tolna Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 180-204. szám)
1957-08-22 / 196. szám
TOLNA MEGYE! K nyv*Rr II. évfolyam, 196. szám. ÁRA: 50 FILLÉR Csütörtök, 1957 augusztus 22. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Kádár János beszéde A Hazafias Népfront augusztus 20-án Kisújszálláson nagygyűlést tartott. A nagygyűlésnek több mint 100 ezer részvevője volt, amelyen felszólalt Dobi István és Kádár János. Az alábbiakban közöljük Dobi István és Kádár János beszédének rövidített szövegét. Dobi István beszéde Dobi István beszéde elején a Nagykun Napok jelentőségéről, a népgyűlés jelentőségéről emlékezett meg. Majd így folytatta: — Október végén, november elején kevesen látták olyan világosan a helyzetet és a feladatokat, mint a Szolnok megyei dolgozó parasztok. Nehéz volt a helyzet Budapesten, de idekint sem könnyebb, hiszen Nagy Imrét a földosztó miniszternek, a népszerű, 1953-as politika megalkotójának és képviselőjének hírneve övezte. — Nem az én feladatom, hogy Nagy Imre elméleti tévelygéseit vizsgáljam, végezzék el az ideológusok. De a gyakorlati politikában 11 esztendeig közvetlenül közelről láttam Nagy Imrét és tudok felelni, vajon megillették-e őt azok a dicséretek, amivel körülvették. — 1945-ben Nagy Imre földművelésügyi miniszter volt a debreceni ideiglenes kormányban. Úgy lett földosztó miniszter, hogy március 14-én Vorosilov marsall magához kérette az egymással már kezdetben is torzsalkodó, államvezetésben járatlan koalíciós politikusokat és tanácsolta nekik, mint tapasztalt, öreg forradalmár, hogy sürgősen csinálják meg a földbirtokreformot, mert amíg *Magyarországon nagybirtok- rendszer van, mindig fennmarad az elnyomás és a fasizmus visszatérésének veszélye. A Magyar Kommunista Párt magához ragadta a kezdeményezést, mint ezután is a nép érdekében való sok-sok nagy kérdés elintézésében. Megvitatták a földkérdést a többi párttal, és a forradalmi időhöz méltó gyorsasággal kidolgozták a földreformot. — Végrehajtását természetesen a földművelésügyi miniszterre bízták, így lett Nagy Imre földosztó miniszter. Ezután, jellemezve Nagy Imre tevékenységét, utalt arra, hogy 1953-ban az MDP Központi Vezetőségétől programot és teljes felhatalmazást kapott a mezőgazdasági politikában elkövetett hibák kiigazítására, az életszínvonal emelésére, a törvényes ség és a szocialista demokratizmus szellemének érvényesítésére a közéletben. Nemcsak Rákosi ellenállásán, hanem éppen annyira N'agy Imre tehetetlenségén is múlt, hogy ezt a programot nem hajtotta végre. — De — folytatta — Nagy Imre, nemcsak miniszterelnök, nemcsak földművelésügyi miniszter, hanem begyűjtési miniszter is volt. Mint a begyűjtés gazdája, itt a Nagykunságon éppen úgy, mint a Dunántúl és a Duna—Tisza közén vagy az északi megyékben, könyörtelenül kiseper- tette a parasztok padlásait. A Vlinisz tertanácsban pedig olyan léhán, félvállról számolt be embertelen intézkedéseiről, hogy az embernek ökölbeszorult a keze. Az ellenforradalom leküzdéséről szólva a következőket mondotta: — Amint 1944—1945-ben szovjet katonák véreztek értünk, hogy ország és nép felszabaduljon, most megint szovjet katonák mentették meg veszélyeztetett szabadságunkat. A Szovjetunió nem riadt vissza a nyugati rágalmaktól, a mocskolódástól, a fenyegetésektől, hanem vállalta értünk az áldozatokat. Mikor pedig véget ért a fegyveres felkelés és itt álltunk kifosztott raktárakkal és I áruházakkal, — ezeket talán az angyalok rabolták ki, mert az ENSZ ötösbizottsága azt mondja, hogy a mi ellenforradalmáraink semmihez sem nyúltak... — nos, mikor itt álltunk az éhínség, a nyomorúság, a pénzromlás küszöbén, a Szovjetunió ezer- vagonszámra küldte nekünk az anyagi segítséget. És példája nyomán j a Kínai Népköztársaság, s vala- ! mennyi népi demokrácia, mindegyik ; a maga lehetősége szerint segítse- , günkre sietett. Mióta világ a világ, ehhez hasonló segítségnyújtásról, jó i barátok hasonló összefogásáról nem tud a történelem. — Élünk és élni fogunk, tisztelt nagygyűlés és ezért örök hála illeti a Szovjetuniót és népét, örök hála a baráti nemzeteknek. Dobi István beszéde befejező részé- j ben részletesen foglalkozott a magyar mezőgazdaság problémáival. Kádár János beszéde Ezután Kádár János mondott beszédet. Tisztelt nagygyűlés, Kedves hallgatóim, Elvtársak! Augusztus 20-a a Magyar Népköztársaság Alkotmányának ünnepe — kezdte beszédét —. Hagyomány nálunk, hogy ezen a napon a munkások és a parasztok közvetlenül találkoznak. Ebből az alkalomból rendezték meg Szolnok megyei elvtársaink a régi történelmi hagyományokkal rendelkező NagyEzután összehasonlítva azokat a körülményeket ,amelyek között a magyar nép büszkesége, az 1919-es forradalom lejátszódott, a mai körülményekkel, megálapította, hogy azóta a nemzetközt erőviszonyok gyökeresen megváltoztak. A régi világ urai támadhatnak, — fognak is még támadni, — de győzni többé nem fognak. Aki a munkás-paraszt hatalom híve, arra gondoljon, hogy a mi útunk nem lesz mindig lakodalom és ünnepi poharazás, olyan lesz, mint az élet útja: dolgozni kell, harcolni kell lesznek nehézségeink és örömeink, de a jövő a munkás-paraszt hatalomé. Ez biztos. Kádár János emlékeztetett arra, hogy az élet legfőbb kérdéseiben milyen változás történt Magyarországon: kun Napokat. így számunkra összetalálkozik egy országos nagy ünnep és a Kunság népének helyi ünnepe. — Az a harc, amelyet a Kunság népe vívott, része az egész magyar nép, az egész magyar parasztság harcának. Ebben a harcban az urak évszázadokon keresztül nagyon sok győzelmet arattak, de végül a nép kerekedett felül, a nép győzött és a vereség, amelyet Magyarországon 1945-tel az urak elszenvedtek, halálos csapás volt. 34.000 család kapott Szolnok megyében földet. Ez lényeges változás az életben. A régi világban, mondjuk 1934-ben, Szolnok megyében 34.000 munkanélküli volt. Most az emberek élnek és dolgoznak. Nem azt mondom ,hogy lakodalomban vannak, de az a helyzet, hogy a mindennapi kenyérért reszketnie kelljen a dolgozó népnek, ahogyan a Horthy-rendszer- ben kellett, Magyarországon megszűnt. — De ez az új élet népi hatalom nélkül nem jöhetett volna létre. — Mert ha nincs népi hatalom, akkor a nép természetesen dolgozhatik — amikor dolgozhatik, — de amit megtermelt, az semmi szín alatt nem az övé. —- Ez a népi hatalom persze olyan, hogy bizonyos embereket megbüntet, más embereket korlátok között tart. Jelenleg a világ olyan, hogy kétféle hatalom van: Az egyik ,ahol kevés kiváltságos tartja félelemben és rettegésben a népet és veti börtönbe a kommunistákat és a békeharcosokat. Ez a sokat feldícsért nyugati hatalom, még akkor is, ha demokráciának nevezik. És van egy másik hatalom, ahol a grófok, a nagybirtokosok és a nagytőkések ágenseit csukják be egy kicsit börtönbe ,hogy kijózanodjanak. Enélkül a hatalom nélkül nem lehet a dolgozó embereknek szabad élete. Persze, hogy vannak olyanok, akiknek ez nem tetszik. De hát mit csináljunk? Olyan rendszert, amely mindenkinek tetszik, nem lehet csinálni. Mert hiába, ami tetszik Weiss Manfrédnak, az valószínűleg nem tetszik .annak az elvtársunknak, aki most a csepeli gyárban dolgozik. És ha már választani kell, akkor mi azt mondjuk: inkább olyan rendszert védünk, tartunk és erősítünk, amely 5 millió felnőtt dolgozónak tetszik, mint ami 300.000 kizsákmányolónak és lakájának tetszik. A becsületes értelmiségi dolgozó a néppel tart A jövő a munkás—paraszt hatalomé — Emlékezzenek vissza ,a régi világban itt Szolnok megyében a föld fele a nagybirtokosok és a falusi tőkések, a kulákok kezén volt. Itt Kisújszálláson a föld 70 százaléka volt a kulákok kezén. A felszabadulás után — A mi állami rendünk alapja a munkás-paraszt szövetség, s mi úgy gondoljuk, hogy a becsületes és tisztességes érzésű értelmiségi dolgozó a néppel tart. Ha a munkások és parasztok millióinak nincs jó sora, nincs emberi élete, nincs szabadsága, nincs hatalma, akkor az értelmiség sorsa is a cseléd és a rabszolga sors. — A mi alkotmányunk kimondja: Magyarország — Népköztársaság; a Magyar Népköztársaság a munkások Alkotmány-napi ünnepségek a megyében (3. oldal) Kisújszálláson és a parasztok állama s a Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé. Ez a dolog lényege. Amíg ez az alkotmány érvényben van, addig a népnek van jelene és jövője. Ha ez az alkotmány veszélybe kerül, akkor veszélybe kerül a nép élete és jövője is. — A mi rendszerünket persze támadják. De miért támadják? Azért, mert népi rendszer. A nyugati imperialisták rádióikat, újságjaikat telekiabálják azzal, hogy a Kádár-kormány kegyetlen. Amikor mi találkozunk az elvtársakkal, mint például most is, mikor a vonattal jöttünk', s beszélgettünk a munkásküldöttségek kel —, akkor a mi munkásaink és parasztjaink azt mondották, hogy nem elég kegyetlen. Az imperialisták szerint kegyetlen. De itt nem valami erkölcsi dologról van szó. Ha mi történetesen a tőkések kormánya lennénk, biztosan azt követelnék, hogy vérözönt csináljunk. Az idősebbek emlékezhetnek 1919-re. Annak a vége az lett, hogy ezerszámra legyilkolták a nép legjobbjait, tízezerszámra elűzték őket. Mintegy kilencvenezer ember menekült ki az országból — nem szökött, mint a mostani disszi- densek —, hanem menekült. Horthy- ék — magával Horthyval az élen — gyilkolták és csonkították a népet, mégsem volt szó semmiféle tiltakozásról. Mi nem vagyunk kegyetlenek, de engedjék meg nekünk — birkák sem vagyunk. Není tűrjük meg többé, hogy a nép ellen a kést feneges- sék, hogy a kést a népi hatalom hátába döfjék. A mi rendszerünk százszor jobb, mint az övék — Van az imperialistáknak a mi rendszerünkkel másféle bajuk is. Azt mondják, nem jó ez a rendszer, hiszen náluk lehet az üzletekben ezt meg azt kapni, ami Magyarországon az üzletekben még nincs. Ez 'gaz. Nyugodtan kijelentem, hogy Ausztriában több nylon kombiné kapható, mint Magyarországon. Az is valószínű, hogy jégszekrényből is többet árusítanak, s még van néhány fajta cikk, amelyből ők többet tudnak adni. Ez a baj. Nekünk dolgoznunk kell, és fogunk is dolgozni, s nálunk még nylon kombiné is több lesz, mint náluk. Tudni kell azonban azt, hogy ugyanezekben az országokban több dobra vert és tönkrement paraszt van, több munkanélküli munkás van, több olyan mérnök ember van, aki villamoskalauzi állásra pályázik, mint a mi rendszerünkben. És ha csak annyit is tudtunk elérni a 12 év alatt, mint amit elértünk, annyit, hogy a dolgozó ember létbizonytalansága megszűnt, hogy fedél van az emberek feje fölött, hogy kenyér van a gyermekek kezében, hogy ruha van az embereken, és hogy Magyarországon minden dolgozó embernek nevezheti magát —, akkor azt mondjuk: a mi rendszerünk százszor jobb, mint az övéké. Azt a jót, ami esetleg ott még van, nem fogjuk szégyelni átvenni tőlük. De ami nem jó, amitől annyi száz év kínja és gyötrelme után végleg megszabadult a magyar nép, azt mi soha többé vissza nem kívánjuk. — Októberben, mint ismeretes, meg akarták semmisíteni a pártot, mint ennek a rendszernek politikai vezető erejét, likvidálni akarták az Elnöki Tanácsot, az Országgyűlést, a helyi tanácsokat, egyszóval a népi hatalom .minden szervét, és helyettük be akarták vinni a hatalomba a burzsoá pártokat, s valamiféle bur- zsoá rendszert kiépíteni; visszaadni az uraknak azt, ami régen az övék volt. Mindszenty szeretett volna még többet ártani — Az ellenforradalom Magyarországon nem győzött, de októberben helyenként, néhány napig szabadon garázdálkodott. Ezalatt megmutatta igazi arcát, s azok az emberek, akik ezekben a napokban a parlamentben olyan javaslattal jelentkeztek, hogy a száz munkást foglalkoztató gyárakat vissza kellene adni a régi tulajdonosoknak. vagy az útra kelt Nagy Ferenc, aki az ötszáz holdas birtoktípus híve — mégcsak az első fecskék voltak. — Mindszenty már azt mondotta, hogy az egyháznak haladéktalanul mindent vissza kell kapnia. Persze, ha az ember mindenre gondol, akkor ama a több mint kilenc- százezer hold földre is gondol, amelyen már tizenkét esztendeje nyugodt lelkiismerettel szántanak a magyar parasztemberek, köztük hívő katolikusok is. És nem érzik, hogy ebben lelkiismereti hiba volna, mert úgy gondolják, hogy a föld az övék. Ez a Mindszenty, akj nagyon sokat ártott a magyar népnek, s szeretett volna még többet ártani, olyan ügyetlenséget követett el, hogy akarata ellenére is segített nekünk. Azokban a zavaros napokban, amikor Mindszenty megszólalt a rádióban, úgy hatottak szavai, mint egy kijózanító előadás. Amit ő magyarázott, abból a tíz- és tízezer ember, aki eddig nem értette, miről van szó, rögtön megértett mindent. — Azokban a napokban sok zavar volt a közvéleményben, s a városokban nagyobb volt a zavar, mint a falun. De ez nem azért volt, mert a munkásosztály elmaradott, hanem azért, mert a városokban lakik s gyülekezik a régi kizsákmányoló osztályok sok képviselője. Ezenkívül a városokban rengeteg olyan ember lépett fel ellenforradalmi követeléssel, akj azt hitte el magáról, hogy csak a hibák ellen harcol és nem a szocializmus ellen. S nem volt olyan egyszerű felismerni az ellenforradalmárok igazi célját. A parasztságot elismerés illeti — Falun egyszerűbb volt. A csendőr, ha megvolt a régi ruhája, kirázta belőle a naftalint és felvette. A régi főjegyző meg a szolgabíró, akit talán 12 éve nem láttak, egy napon feltűnt és átvette a hatalmat. Ha ezekre a pa(Folytatás a 2. oldalon.)
