Tolna Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1957-06-28 / 150. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1957 JÜNIUS 28. Hat nap Csehszlovákiában A tengelici Petőfi Tsz külföldön járt tagjainak tapasxtalataiból SZOBNÁL LÉPTÜK ÁT a magyar—csehszlovák határt, szorongva álltunk a vonat ablakánál, figyeltük a tájat — melyen a szlovák nép él és dolgozik. Küldöttségünk minden tagja a messzeségbe nyúló határt szemlélte, némán, csendben — szinte megilletődve. Horváth elvtárs, a tengelici Petőfi Tsz könyvelője töri meg a csendet. „Oda nézzetek! Ez itt már szövet- kezeti!‘‘ — Mutat rá egy hatalmas lucerna táblára, ahol gondosan összerakott szénaboglyák sorakoztak. Mellette ugyanolyan nagyságú búza, s valamivel kisebb cukorrépa tábla. Figyelünk, szemlélődünk. Feltűnnek egy nemrég építhetett major-féle körvonalai. Ekkor egyenruhás ember lép be kabinunkba, barátságosan köszön, „Cseszty Práce“. A csehszlovák határőrség egyik tisztje — útlevelünket kéri. — Kezébe adjuk a piros fedelű útlevelünket. Tört magyarsággal barátságosan érdeklődik. Kollektíván utazunk? Hová tart delegációnk? Elmondjuk; a berecsi tsz hívott meg baráti látogatásra, ki akarjuk cserélni tapasztalatainkat. A tiszt ellenőrzi okmányainkat, felsorolja nevünket, ránéz az útlevélben lévő fényképekre, majd ránkmosolyog. Tekintete csupa baráti, nincs benne semmiféle rideg hivatali vonás. * Elköszön és sok szerencsét kíván útunkhoz. KÉSŐ DÉLUTÁN ÉRKEZÜNK MEG a berencsi (szlovákul Branc) állomásra. Kis szövetkezeti küldöttség fogad bennünket. A küldöttség tagjai egyenest a munkából jöttek. Meleg kézszorítás, forró ölelés következik, egymást sohasem látott barátok találkozója ez. Hogy vagytok, magyar elvtársak? Bántottak-e benneteket az ellienforradalmárok? Szenvedtetek-e hiányt az ellenforradalom következtében? Peregnek a kérdések, alig győzünk válaszolni. Alig érkezük meg az ottani termelőszövetkezet székházába, pillanatok alatt megtelik a terem. Jönnek a falusiak, tsz-tagok, egyéni parasztok. Eljött a Csehszlovák Kommunista Párt nyitrai járásának titkára, a járási tanács több vezetője. Uzsonnával, itallal kedveskednek. Szerénykedve közük velünk, hogy a hivatalos fogadtatás az esti órákban lesz a községi kultúrházban. Hiába szabadkoztunk, hogy mi csak egyszerű látogatásra jöttünk, tapasztalatokat szeretnénk szerezni a szlovák termelőszövetkezetek munkájáról. Mire beesteledik, zsúfolásig megtelt a kultúrotthon épülete. Ott tolong a falu apraja-nagyja, sőt ott vannak a tsz-t patronáló nyitrai vasút üzem küldöttei is — vegyesen — csehek, szlovákok, magyarok. ZÜGÓ TAPSSAL köszöntik küldöttségünket, jelszavak hangzanak el: Éljenek a magyar elvtársak! Éljen a magyar-csehszlovák barátság! Az üdvözlő beszédek elhangzása után a kommunista párt járási titkára sorra öleli delegációnk tagjait, zúg a tapsvihar — olyan a hangulat, mint amikor rég nem látott testvér tér haza a családi házba. Közben pionírok virágcsokrokat adnak át, küldöttségünk tagjainak. A hangulat ünnepi, de a pionírok panaszkodnak: ,,Bácsi, mi sok játékot, írószert, ruhát gyűjtöttünk össze a magyar úttörők részére és nem tudjuk elküldeni. Vigyék el, bácsi a magyar gyermekeknek a mi ajándékunkat. Higyjék el, örömmel adjuk — szól hozzám egy piros nyakkendős kislány. — Vendégeket is várunk. A tanító bácsi összeírta, hogy ki látna vendégül magyar gyermeket. Miért nem hozták magukkal őket? Próbálom megmagyarázni, hogy nálunk mot folynak a vizsgák s nem jöhetnek el. Azonban érzem, hogy érveim nem hatnak. Magamhoz szorítom a kislányt és folytatom a beszélgetést a felnőttekkel. Megértjük egymást. A legtöbb ember tud magyarul, tolmács is bőven akad. Közben ürülnek a sörös poharak, mindenki fizetni akar — inni a barátságra. Úgy tűnik, mennél nagyobbat húzunk az öblös pohárból, annál lassabban ürül ki. Meg kell vallani, a szlovákoknak egy kicsit nagyobb gyakorlatuk van a sör ivásban. Bizony, ha nem zendít rá a zenekar a csárdás jól ismert ütemére, szégyent hoz ránk a sörös pohár. (Folytatjuk.) Simo DÉRYNÉ ÚMAKÉI H étfőn este közel egyéves szü- színész és rendező alapos munkáját, net után ismét városunkban Látunk jó alakításokat, gyengébbeket üdvözölhettük az Állami Faluszin- is, de az előbbi a jellemző, ház művészeit Még mielőtt tovább Kollár Livia Dérynéje amilyen mennénk és a jelen állapotot, a mos- egyszerűen megformált, annyira jó tani bemutatót boncolnánk, érdemes Nem játssza túl szerepét, egyszerű, röviden visszapillantani a Faluszin- apró motívumokkal köti le a néző ház Tolna megyei ötéves működé- érdeklődését az első pillanattól kezd- sére, mely alatt körülbelül 700 elő- ve az utolsóig. Játéka nyomán eladást tartottak. A Faluszínház mű- hisszük, hogy mondanivalói szívből vészei, kétségtelen komoly és nehéz jönnek, nemcsak a szerep kénysze- munkát végeztek, különösen műkő- ríti rá, mert nemcsak szavait hall- désük első éveiben, amikor a meg- juk, hanem látjuk a gondolat szóvá, nemértés, a közöny ellen is kellett tettéérését egy-egy mozdulata, vívó- harcolniok, s nem utolsósorban azt a dását tükröző mimikája által. Ked- kiábrándultságot kellett eloszlat- vés, szeretetreméltó alakot formál niok, amit a felszabadulás előtti ván meg ,akit közel érzünk magunkhoz dortársulatok szereplései váltottak — s ez egymaga is nagy eredmény, ki a kisvárosok és falvak közönsé Bakos Tamás Rozmaring felvidéki géből. A Faluszínház működésének betyárja jelentékeny alakká magakésőbbi hibáivel nem kívánunk most Sul a színpadon, rövid, határozott foglalkozni, de ezek után az új jászer- mondataiban ma is a magyar paraszt- vezett Faluszínház művészeinek ha- ra ismerünk benne. Annál kevésbé if j. sonló feladata van a színház első Tóvári Pál Pirosában, bár szimpati- éveiben végzett tevékenységéhez. Ez kus figurát formál meg, úgy érez- a harc siker reményére bátorít nem- zük, hogy túljátssza szerepét. Som- csak azért, mert a Faluszínháznak fay Margit Panna alakítása megvoltak régebben is jó előadásai nyugtató párhuzamban fut Bakos (gondoljunk csak az Ármány és sze- Tamás Rozmaringjával. Alakítása relem felejthetetlen alakításaira), rendkívül egyszerű és szuggesztív azért is, mert a mostani bemutatko- Biró Tihamér Megyeri Károlya és zása a Faluszínháznak a „Déryné Csabai János Szentpéteri Zsigája útrakél” című daljátékkal jól sike- nem nyújt különösebb élményt a rült. — Azmellett hogy a darab néző számára. Kitűnő és hatásos vi- témája érdekes és vonzó, mint- szont Dékány János, Szakolczy And- egy hitvallásra ad alkalmat a rásának megformálása a második Faluszínház művészeinek is. — felvonásban. Ök is olyan művelői a magyar Markovits Andor és Mátrai Teri kultúrának, magyar nyelvnek, mint némi erőlködéssel formálták kevés- Déryné volt a maga idejében. Ahogy sé humorosnak szánt szerepüket. — Déryné a magyar szót, magyar dalt Sághy István Katona Józsefje sokeljuttatta a falura, úgy most a Falu- helyütt színtelen, itt-ott felületes, színház művészei is a kultúrát vi- csak külsőségeiben sikerül néha szik el a falvakba. Kettőjük mun- megfognia szerepét. Kétségtelen, kája tevékenysége között csak az a hogy a figura sem éppen sokszínű, lényeges különbség, hogy míg Déry- gazdag szinészi munkára korlátozott né tevékenységét igyekeztek elgán- lehetőséget ad. csolni szinte mindenütt, a Faluszín- A „Déryné útrakél” előadása ház művészei tetemes anyagi és er- minden gyengéje és fogyatékossága kölcsi támogatást élveznek az állam- ellenére is erkölcsi sikert, jelent a tói munkájuk sikere érdekében. Faluszínház számára s bizonyos, A szekszárdi előadás bár fél ház hogy legközelebbi vendégszereplése "előtt zajlott le, erkölcsi sikert alkalmával a Faluszínház műsorá- jelent a Faluszínház számára — biz- ban már új eredményeket, még ke- tosra vehető ,hogy legközelebbi ven- vesebb hibát látunk. Különösen dégszereplésük már nagyobb közön- megnyugtató lenne a közönség szerűséget mozgat meg a mostani előadás pontjából az énekesek jobb össze- hatására. Az előadáson érezzük a válogatása... Arany lános emlékest Arany János emlékestet rendezett a TTIT jún. 25-én a Zeneiskolában. Fontos a helyiségről is szólni, amely egyre inkább az irodalom otthonává válik, nemcsak a zenéévé. A „Szállj költemény” című előadás sikere után jól esett tudomásul venni, hogy a vers iránt való érdeklődés nem lanyhult, hanem ellenkezőleg: emelkedett. A műsort dr. Bíró János megnyitója vezette be, majd Lengyel Dénes, a Központi Pedagógiai Továbbképző Intézet irodalmi tanszékvezetője tartott előadást. — Dr. Horváth Lajos, Rácz Erzsébet, Bakos Mária, Lakatos Mária, Rácz Lajos és Pill Mária Arany János verseket adtak elő, dr. Haider Ákos, Husek Rezső és F. Markovits Erzsébet pedig Bartók, Mendelssohn, Veracini—Corti és Dohnányi műveket adott elő. Szeretnénk, ha minél több ilyen jó és sikeres előadást láthatnánk Szekszárdon. NAGY Z. Ifjúsági találkozó Szekszárdon Járási ifjúsági találkozót rendez június 30-án a szekszárdi járási KISZ-szervezet a városi kultúrházban. Az ifjúsági találkozót kultúrver- sennyel kötik össze. Az egész napos találkozó 9 órakor bevezető beszéddel kezdődik, majd a kultúrverseny következik,- melyet barátkozó bál követ. A jó eredményt elérő kultűrcsoportok között jutalomtargyakat osztanak ki. Az ifjúsági találkozón körülbelül 500 fiatal vesz részt: előreláthatólag a járás valamennyi ifjúsági szervezete képviselteti magát. A fiatalok be, és hazaszállításáról a járási KISZ-bizottság gondoskodik. A hazaszállításhoz szükséges gépkocsikat a szovjet elvtársak adják kölcsön a KISZ-szervezetnek. A járási KISZ-szervezet meghívta az ifjúsági találkozóra a tolnai és szekszárdi szbvjet katonai parancsnokság kom- szomolista fiataljait, akik meg is ígérték ,hogy szívesen vesznek részt a magyar fiatalok ünnepségén. A kultúrverseny bíráló bizottságának tagjai sorába a KISZ-szervezet kiváló pedagógusokat kért fel, akik szakemberei ennek a területnek. Az ifjúsági találkozón Szekszárd város ifjúsági szervezetei is részt vesznek, s a KISZ járási szervező bizottsága szívesen látja vendégül a város lakosságát is. Lányoknak — asszonyoknak VASÁRNAPI EBÉD ZÖLDBAB LEVES Hozzávalók: 50—60 dkg zöldbab, 3 dkg zsír, 3 dkg liszt, hagyma, paprika, 1 kanál tejföl, ecet. A zöldbabot megmossuk, szálkáitól megtisztítjuk, másfél cm-re vágjuk, vagy felibe, negyedekbe tördeljük. Forró vízbe tesszük, s puhára főtt, világos rántással felengedjük, amiben a hagymát gyengén megpároltuk. Berántás után is legalább 10 percig főzzük. Végül zöldpetrezselyemmel, ecettel, csipetnyi cukorral ízesítjük. Egy kanál tejföllel tálaljuk. ZÖLDBORSÓ VAJBAN Hozzávalók: 1 kg zöldborsó, 5 dkg vaj, 1 kanál cukor, só, zöldpetrezselyem. A kifejtett gyenge zöldborsót any- nyi sós vízbe tesszük fel, hogy éppen ellepje. Hozzáadunk egy kanál cukrot, s fedő alatt puhára pároljuk, amíg a levét elfövi. Tálalás előtt 5 dkg vajjal elkeverjük. Sült burgonyával lehet önálló étel, vagy sültek mellé köret. Zöld petrezselyemmel megszórjuk. Ha nagyon gyenge a zöldborsó, csak nagyon kevés vizet öntsünk alá ja. A zöldborsó megtartja zöld színét, ha főzés közben egy csipetnyi szódabikarbónát szórunk bele. A zöldborsót ezenkívül még sokféle segédanyagként is használjuk ételeink készítésénél. (A főzelékhez sült húst, vagy pörköltet készíthetünk.) BÉCSI DIÖS Hozzávalók: 10 dkg cukor, 20 dkg vaj, 30 dkg liszt, 1 tojás. A megadott anyagokból linzer alapot készítünk. Két, tepsi nagyságú vékony lapba kinyújtjuk, nyújtófára felcsavarva helyezzük a lemezre és kisütjük. Ha egészen kihűlt, a két lap közé diókrémet töltünk, 5 cm-es kockákra vágjuk és vaníliás cukorral megszórjuk. Tetejére fél diót ragasztunk egy kis krémmel. Frissen nehezen vágható, azért inkább másnap vágjuk fel. Épül a gyönki szabadtéri színpad A gyönki járási kultúrház szabadtéri színpadának építési munkálataival már foglalkoztunk lapunk hasábjain, azonban az a lelkes munka, amellyel nemcsak Gyönk, hanem a járás valamennyi községének dolgozói segítik a színpad építését, megérdemli, hogy ismételten foglalkozzunk ezzel a témával. Magyari Béla elvtárstól, a gyönki járási kultúrház igazgatójától kapott értesülésünk szerint a szabadtéri színpad felavatását augusztus 20-ra tervezik. Ez alkalomból a Magyar Játékszín egy társulatát szeretnék szerepeltetni. A gyönki szabadtéri színpad építésének munkálataiban a járás valamennyi községe segít. Belecska község például két nyárfát adott a kul- túrháznak, amelynek anyagát a színpad építésénél tudják majd felhasználni. A járás téglagyárai körülbelül 10 000 téglát adnak a szabadtéri színpad építéséhez, amiből 3000 már a helyszínen van. Azok a községek, amelyek távol esnek a járási székhelytől, kulturális alapjukból segítik a szabadtéri színpad építését. Kisszékely és Miszla községek 500— 500 forinttal járultak hozzá a szabad téri színpad építésének költségeihez. Az eddigi munkák során nagy segítséget nyújtott a Varsádi Gépállomás, amelynek gépei és dolgozói körülbelül 600 köbméter földet hordtak társadalmi munkában a kultúrház udvarára Munkában Bonyhád leggyorsabb emberei A Nap úgy állt meg delélni, hogy fényével beragyogta az egész tanácsház udvarát. Talpalatnyi árnyékos hely sem volt. A hatalmas udvaron csak egy-két ember ballagott álmosan lefelé a strandra, hogy a tikkasztó meleget enyhíteni tudja. Az áüami tűzoltóság alosztálya is itt székel a tanácsház udvarán. A hatal más gépkocsi-szín ajtaja lezárva. Bent a laktanyában a készenléti személyzet egy része sakkozik, néhányan pedig az üzemanyag rendezgetésével foglalkoznak. Békés, nyugodt perceket zavart meg a riadó csengő éles hangja. Gyakorlat, 32 fokos melegben. Szinte pillanatok alatt megélénkül a tűzoltók körlete. Nagyot hörögve indul be a gépkocsi motor, szélesre tárul a garázs ajtaja, és máris gördül kifelé a pirosszínű tűzoltóautó. Az emberek, Bonyhád leggyorsabbjai, már bent ülnek a vezető fülkében, fejükön az acélsisak, derekukon a mászóöv, és a gépkocsiban a mindig üzemképes fecskendő és ezer liter víz. Nem telik el egy perc és már kint az utcán sikolt a riadó autó szirénája. Egyet fordulnak a központban és visszaállnak a garázsba. Néhány szót beszélgettünk csupán, a vörös kakas legnagyobb ellenségeivel. Ahol már dolgoztak, és a bonyhádiaknak az a véleménye: Nem szeretjük a tüzet, de ha mégis felszáü valamelyik háztetőre a vörös kakas, akkor perceken belül ott lesznek az állami tűzoltóság piros kocsis, gyorskezű emberei, és mentik a nép vagyonát. „Névtelenek ők1’, a mindennap hősei, hisz csak a kötelességüket teljesítik — ács —
