Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-24 / 71. szám

t TOLNA MEGYEI NEPÜJ8ÄG 1957 MÁRCIUS 24. Leningrádbo érkezett a magyar kormány- és pártküldöttség Csehszlovákia segítsége gazdasági életünk fellendítéséhez (Folytatás az 1. oldalról.) őszén segítségünkre siettek az impe­rialisták és belső reakciós erők ál­tal kirobbantott ellenforradalmi fel- | kelés leverésében. Azért látogattunk el ide, hogy megismerkedjünk a leningrádiakkal, életükkel, munkájukkal és a szemé­lyes ismeretség útján fűzzük még szorosabbra népeink barátságát. A szovjet—magyar barátság nagy erő. A szocialista országok a Szovjetunió vezette táborának megbonthatatlan egysége hatal­mas erő. Mi féltőn és tiszta fényében őrizzük ezt a barátságot és ezt az egységet. Köszönet elvtársak a meleg fogad­tatásért. Éljen Leningrad hős népe! Éljen a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan barátsága. Kádár János beszédét az egybe­gyűltek nagy szeretettel, hosszan­tartó tapssal és éljenzéssel fogadták. A küldötség tagjai ezután a pálya­udvar előtti térre mentek, ahol nagy tömeg gyűlt egybe, hogy köszöntse a vendégeket. A magyar küldöttség a város vezetőivel együtt nyitott gépkocsin hajtott végig Leningrád főútvonalán, a Nyevszkij Proszpjek- ten, amelyet ebből az alkalomból Rideg, barátságtalan, gazzal benőtt volt ezidáig a tolnai Dunának az a szakasza, amit strandnak hsznált a fürdőközönség. A községi tanács töb­bek között egy 520 méter hosszú és 6 méter széles parti sétány létesítését, Fásítanak Nagy tormáson A Nagytormási Állami Gazdaság­ban az utak mentén szélvédő fasoro. kát ültetnek, a mezőgazdasági műve­lésre alkalmatlan domboldalakat pe­dig hasznosítás céljából fásítják. Az állami gazdaság dolgozói az egyéb tavaszi munkálatok mellett megkezd, ték a gödrök kiásását. A tavasz fo­lyamán 100.000 darab akáccsemete és 1000 darab szilvafacsemete kerül ki­ültetésre. 24. Hosszú botjaikkal tapogatva a földet és az aknakereső készülékre fülelve, amely az egyik árkász nya­kában függött, az árkászok lassan haladtak előre. Ismét fellobbant egy rakéta. Az ösztönös félelem a föld­höz nyomta a felderítőket. Magas, sík helyen feküdtek és azt képzelték, hogy az egész világ látja őket a fé­lelmetes, könyörtelen rakétafény­ben. Azonban a rakéta kialudt és min­denütt csend honolt. Az árkászok óvatosan dolgoztak kezükkel a sötétben és néhány ak­náról lecsavarták a gyújtót. Fejük felett egy hatalmas géppuskasorozat lövedékei süvítve húztak el a tá­volba. A felderítők megtorpantak. Ugyanilyen sorozat repült át távo­labb, balra, száraz recsegéstől kí­sérve. A szovjet állásokban is kö­högni kezdett egy „Maximka“ és lövedékei utolsó üdvözletképpen át­suhogtak valahová jobbra. Az él- árkász a sötétben meglátta a sod­ronyt és Travkin felé fordult, aki mögötte kúszott. Travkin fejével intett. Az árkászok hozzáfogtak nagy ollóikkal a huzal átvágásához, de megint új rakéta gyűlt ki és utána a gyorsan viliódzó lövedékek újabb hulláma húzott el a pokoli sötétben. A rakéta világánál ,,Travkin meg­látta a közelben a német mellvédet, az összehalmozott gerendákat, a második lövészárok mögött az erdő szélét és három, lövedéktől roncsolt fát: a megfigyelésből ismert tájé­kozódó pontokat. Kissé jobbra ha­jolt. Az iránytű a sötétben zölden foszforeszkálva tetőponti szöget mu­tatott. Köröskörül éjszakai csend ült, de ő tudta, milyen csalóka ez és hány magyar és szovjet nemzeti zászlók­kal lobogóztak fel. Az út mindkét oldalán sűrű sorokban álltak a város lakói és tapssal, éljenzéssel köszön­tötték Kádár Jánost és a küdöttség többi tagját. A Leningradszkaja Pravda vezér­cikkben köszöntötte a városba ér­kező magyar kormányküldöttséget és többek között a következőket írta: A szovjet emberek, mint a szocia­lista tábor más országainak dolgo-. zói is, internacionalista kötelessé­güket teljesítve segítenek a testvéri magyar népnek, hogy mielőbb helyre állítsa a normális életet. Mi lenin- grádiak is megtettük a tőlünk tel­hetőt ebben a nemes ügyben. így például a Leninről elnevezett gép­gyár dolgozói turbina tartalékalkat­részeket és más cikkeket gyártottak a testvéri Magyarországnak. Terü­letünk faipari dolgozói pedig fát küldtek a lakások és az ipari üzemek helyreállításához. A Leningradszkaja Pravda közli ezenkívül Kádár János és Dobi István fényképét és életrajzát. Közli a lap Krucsai Balázs Leningrádban tanuló magyar diák cikkét is, vala­mint a Magyarországon járt Leonov leningrádi marós magyarországi úti- jegyzeteit. (MTI) a gyermekek részére két homokozó építését, továbbá fenyő, hárs és akác. fa telepítését tervezi. A földműves, szövetkezet is épít egy kis cukorka és hűsítő italokat árusító bódét. A mun­kákat már a jövő héten megkezdik. Takarmánytermesztési társulás Kétyen Március 21-én, csütörtökön este a kétyj dolgozó parasztok megbeszélést tartottak a tanácsházán. A megbeSzé. lés eredménye az lett, hogy létrejött egy takarmánytermesztési társulás 49 taggal. A társulás tagjai 101 katasz­teri holdon fognak közös erővel és a földművesszövetkezet támogatását igénybevéve takarmányt termelni. — Főleg kukorica és takarmányburgo­nya termesztését tervezik a rendelke­zésükre álló földterületen. Munkás nagygyűlés Csepelen Szombaton délután, október 23 óta először tartottak munkásnagy­gyűlést Csepelen. Sokezer dolgozó gyűlt össze a csepeli sportcsarnok­ban. A zenekar a gyűlés megkezdése előtt pattogó indulókkal szórakoz­tatta a megjelenteket, Ott voltak a nagygyűlésen a buda­pesti nagyüzemek képviselői, köz­tük a MÁVAG, a Ganz Villany, a Ganz Hajó és az Április 4 Gépgyár, a Vörös Csillag Traktorgyár, az Ika­rus, a Kistext, a Lőrinci Hengermű, a Szerszámgépgyár, a Goldberger, a Magyar Pamutipar, a Budapesti Vil­lamosgép és Kábelgyár küldöttei is. A többezer csepeli dolgozó és a nagybudapesti üzemek képviselői nagy tapssal, forró lelkesedéssel köszöntötték a nagygyűlés elnöksé­gének tagjait. Az elnökségben helyet foglalt Marosán György állammi­niszter, az MSZMP intézőbizottságá­nak tagja, Somogyi Miklós a Szak­tanács elnöke, az MSZMP intéző- bizottságának tagjai. A gyűlésen részt vett az MSZMP budapesti intézőbizottságának több tagja, vala­mint a magyar és külföldi sajtó tu­dósítói. Bevezetőben Kiss Dezső, az MSZMP kerületi intézőbizottságá­nak elnöke beszélt arról a harcról, amelyet Csepel öntudatos dolgozói vívtak és vívnak az ellenforradalom ellen. — Csepelnek mindig az volt a híre, hogy Vöröscsepel! — mondotta. — Olyan múltunk van, olyan harcokban vettünk részt, hogy az ellenforrada, lom semmiféle tobzódása sem tudta azt elfeledtetni. A kommunisták a legnehezebb napokban sem lettek hűtlenek ehhez a hírnévhez, s el­mondhatjuk ugyanezt a pártonkívü- liek javáról is. Az ellenség azért tu­dott átmeneti sikert elérni, mert a munkások azokban az időkben veze­tő nélkül maradtak, de ez a helyzet már a múlté. Ismét van erős pár­tunk. És mindinkább megvalósul a párt igazi eszmei politikai és szer­vezeti egysége. Befejezésül arról beszélt, hogy Vörös Csepel dolgozói ismét élére akarnak állni az új élet, a boldogabb magyar élet megteremtéséért folyó harcnak tettekkel, forradalmi tettek­kel akarják bebizonyítani barátnak és ellenségnek egyaránt, hogy méltók a Vörös Csepel névre, — mondotta Kis Dezső. Ezután Marosán György állammi­niszter emelkedett szólásra. A többi baráti országgal együtt a Csehszlovák Köztársaság is tá­mogatta gazdasági életünk talpraál- lását és továbbra is segíti fellendíté­sét. Csehszlovákiából kilencven mil­lió csehkorona értékű árut kaptunk. A segélyszállítmányokban kaptunk többek között ötezer tonna lisztet, ugyanannyi burgonyát, száz tonna húst és százezer négyzetméter üve­get, ezenkívül gyógyszert és gyógyá­szati eszközt 17.5 millió értékben. Különböző fogyasztási cikkeket 32 millió cseh korona értékben küld­tek. A TASZSZ közli: A román nagy nemzetgyűlés ülésszaka csütörtökön egyhangúlag jóváhagyta a Román Népköztársaság 1957. évi költségveté­sét, valamint a nagy nemzetgyűlés el.. nöksége által a két ülésszak közt ki­adott törvényerejű rendeleteket. A pénteki ülésen P. Costache, a helyt államigazgatási szervek mi­Mint a Tanjug jelenti: Pénteken folytatódtak a jugoszláv és francia kommunisták közötti tárgyalások. A Francia Kommunista Párt küldött­sége később Kikindára, majd Becs­kerekre utazott, ahol megtekintettek több termelőszövetkezetet. * Mint az ÁP közli, a malájföldi kínai közösség egyik vezetője pénte­ken kijelentette, hogy a Malájföldi Kommunista Párt újabb béketárgya_ lásokat akar kezdeni a malájföldi kormánnyal. Az ellenségeskedések befejezésének feltételei: A kommunista párt tagjainak meg kell adni mindazokat a jogokat, ame­lyeket a többi polgárok élveznek. — Biztosítani kell számukra, hogy részt, vehessenek a választásokon és szava­tolni kell, hogy a kommunista párt politikai, valamint fegyveres tevé­kenységet folytató tagjait nem fogják megbüntetni. * A Csikágói bűnügyi nyomozó hiva­tal főnöke kijelentette, hogy a köz­folyóra, a nyugati partra, a nádas­ra, a drótakadályra, a német mell­védre, de semmi különös sem volt látható, teljességgel semmi. — Az ördög vigye! — mondotta Mustakov elragadtatva. — Mint az erdei Manók! — Ugylátszik, átmentek — sóhaj­tott Mescserszkij megkönnyebbülve és egyszerre megérezte, hogy izzadt­ságban fürdik. Mustakov kapitány az ezred-tör- zset hívta telefonon. A telefonos nem minden izgalom nélkül mondta: — 600 akar beszélni önnel. A távolból felcsendült Szerbicsen- ko ezredesnek az egész hadosztály­nál jólismert mély hangja. — No, Travkin, hogy van? — Úgy látszik minden rendben van, 600 elvtárs. — Ez azt jelenti, hogy nálad csend van? — Csend, 600 elvtárs. — Bugarkov emberei még nem jöttek vissza? — Még nem, 600 elvtárs. A hadosztályparancsnok még ha­bozott néhány másodpercig, és aztán megszólalt: — Akkor jó. Menj aludni, Musta­kov. — Igenis — megyek aludni. Aztán rövid hallgatás után ismét: — A német nyugodt? — Csönd van. — Rakéták? — Vannak, de nem sűrűn. — Lőnek? — Időnként. — De nem úgy... ? — Nem, nem 600 elvtárs, szabá­lyosan, mint rendesen. A hallgatót letéve, Mustakov meg­szólalt: — Izgul az öreg. (Folytatjuk.) November végén kormányunk alapanyagokat és közszükségleti cik­keket kért Csehszlovákiától részben hitelben," részben segélyként. Cseh­szlovákia decemberben közölte, hogy milyen árukat tud adni. Ezek között felsoroltak 25 millió rubel ér­tékű alapanyagot és 268 millió rubel értékű közszükségleti cikket. Ezenkívül kaptunk még 23 millió rubelt nagy beruházásaink folytatá­sára. A két ország kereskedelmi körei között most folynak az 1957-re vo­natkozó szokásos évi árucserefor­galmi tárgyalások. (MTI) nisztere tartott beszédet a népi taná­csok szervezetéről és munkájáról szó­ló törvényjavaslatokról. A vita után az ülésszak elfogadta a népi tanácsok szervezetéről és mun­kájáról szóló törvényt. Ezzel a román nagy nemzetgyűlés üléssszaka befejezte munkáját. biztonsági állapotok állandóan rosz- szabbodnak. A városban jóformán nem lehet biztonságban járni. A fia­talkorúak havonként átlag ezer bűn­tényt követnek el. Az elmúlt három évben a fiúk bűnözése ötvennégy százalékkal, a lányoké nyolcvankilenc százalékkal emelkedett. * A Reuter jelenti: Mint az angol munkaügyi minisztérium jelentette, péntek délutáni tárgyalásokon a hajó ipari munkások szakszervezeti vezetői és a hajóipari munkáltatók képvi­selői között megegyezés jött létre, — melynek alapján hétfőn megindulhat­nak a tárgyalások a bérkérdés ren­dezésére. Megfigyelők véleménye sze­rint a hétfői tárgyalásokra vonatkozó megállapodás azt jelenti, hogy a hajóipari vállalatok felajánlják a bé_ rek megfelelő rendezését. Az angol vasutasok országos szakszervezete el­fogadta az öt százalékos béremelést. A southamptonj ezerötszáz kikötő, munkás sztrájkja pénteken este véget ért változatlan azonban a helyzet a szombatra meghirdetett guerilla- szjrájkok kérdésében, amelynek kere­tében szombaton délben 12 órakor tíz kulcsfontosságú ipari területen több mint egymillió gépipari munkás még sztrájkolt. * Mint a Tanjug jelenti, Belgrádban megtartották a Balkáni Szövetség ál­landó titkárságának ülését, amelyen a titkárság működésével kapcsolat­ban egyes szervezési és műszaki kér­déseket tárgyalták meg. Már csak 8 napig van érvényben a kötelező biztosítás Április 1-től kár­térítést csak azok a tűzkárosultak kaphatnak, akik önkéntes biztosí­tást kötnek Fizesse be a címére már kiküldött értesítő levél­ben közölt összeget, vagy forduljon az Álla­mi Biztosító körzetfelü­gyelőjéhez, helyi meg­bízottjához Állami Biztosító Kasahevics: CSILLAG szem követheti ebben a sötétségben. Kissé meg is borzongott, mikor az árkász megérintette a vállát. Ahá, a sodronyt átvágták. Az árkászok itt maradnak, hogy fedezzék az átjá­rást, ha Travkinnak és embereinek vissza kell vonulniok. Ha azonban minden ^csendes lesz, félóra múlva „haza“-kús zhatnak. Egyikük búcsúzóul erősen megszo­rította Travkin kezét. Sötétséghez szokott szemével Travkin figyelme­sen megnézte. Látta nagy bajúszát és jóságos szemének sötét üregeit. „Medzsikov1’ — ismerte fel Travkin a hadosztály legjobb árkászát. „Bu­garkov nem fukarkodott.“ A felderítők átkúsztak az elvá­gott dróton és csaknem elérték a né­met mellvédet, - amikor hirtelen megmerevedtek: baloldalról robba­nások hallatszottak. A föld erősen megremegett. Egy másodperc múlva a robbanások jobboldalról hallatszot tak. „Gurjevics köpköd“ — gondolta Travkin. Balról német beszélgetés hallat­szott. Anikanov és Brazsnyikov már a lövészárokban volt. A beszélgetés közeledett) Travkin visszafojtotta lélekzetét. Két német ment az össze­kötő úton egészen közel. Egyikük valamit evett. Hangos csámcsogás hallatszott. Ellenkező irányba for­dultak. A mellvéden megjelent Anikanov. Segített Travkinnak le­ugrani. Mind a heten egymás mellett áll­tak a német árokban. Travkin hallgatózott, azután el­indult az összekötő járaton, amely­ből röviddel ezelőtt a két német ki­jött. Az összekötő árok elágazott. A hajlatnál Travkin egyszerre az élen­járó Anikanov figyelmeztető kezét érezte magán. A mellvéd hosszában egy német ment. A felderítők az árok falához tapadtak. A német el­tűnt a sötétben. Idáig minden jól ment. Csak már kikerülnének az erdőbe. Travkin kimászott az összekötő járatból és körülnézett. Felismerte az erdészház sötét körvonalait, ame­lyet gyakran látott távcsövén át. A ház mellett német géppuskaállás volt, ahonnan igen hevesen vitat­kozó németek hangja hallatszott. Az útnak egyenesen az erdőbe kel­lett vezetni, az úttól balra van a dombocska a két fenyővel és a dombtól balra mocsaras lapály. Ezen a lapályon kell átmenni. — Egy óra múlva a felderítőket el­nyelte az erdő. Mescserszkij Bugarkowal a lö­vészárokban állt és a sötétséget kémlelte. Mustakov meg Gurjevics folytonosan odajött hozzájuk, hal­kan kérdezve: „na mi van?1’ — Nem — a piros rakéta, „felfe­deztek“ „visszavonulunk“ — nem jelent meg. Talán háromszor is megszólaltak a német géppuskák, de úgylátszik, csak a szokásos üres puffogtatás volt. Mescserszkij, Bugarkov, két szá­zados és a lövészárokban szolgála­tot tevő figyelő mereven nézett a Csinosítják a tolnai strandot Végétért a román nagy nemzetgyűlés ülésszaka KÜLFÖLDI HÍREK

Next

/
Oldalképek
Tartalom