Tolnai Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-02 / 78. szám

2 {NAPLÓ 1954 ÁPRILIS 2 A szovjet kormány jegyzéke Franciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kormányához Moszk\« (TASZSZ): V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere tnáj'cius 31-én fogadta L. Joxe urat, Franciaország nagykövetét, W. Har­ter urat, Nagy Britannia nagyköveiét és Ch. Bohlen urat, az Egyesült Államok nagykövetét. Átnyújtotta nekik a szovjet kormánynak Fran­ciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok ikormányaiíioz intézett azonos szövegű jegyzékeit. A szovjet kormánynak Franciaország kormányához intézett jegyzé­ke így hangzik: „A szovjet kormány szükségesnek tartja felhívni Franciaország kor­mányának figyelmét az alábbiakra: A Szovjetunió következetesen íoiy- tatta és folytatja a békének és az államok közötti kapcsolatok •ueeja- vításának politikáját. Ez kifejezésre jutott azokban a javaslatokban, ame­lyeket a szovjet kormány az Egye­sült Nemzetek Szervezetében az ál­lamok fegyverzete általános csökken­tésére. valamint az atomfegyver és egyéb tömegpusztító fegyverfa.jták el­tiltására előterjesztett. A fegyverzet egyetemes csökken­tésének, valamint az atomfegyver és a többi, legveszélyesebb tömegpusz­tító fegyverfajta eltiltásának megol­dása hatalmas mértékben könnyíte­ne azon a súlyos terhen, amely a folytatódó fegyverkezési hajsza kö­vetkeztében a népekre nehezedik, megszüntetné annak veszélyét, hogy a rombolás céljaira alkalmaznak olyan nagy tudományos felfedezése­ket, mint az atomenergia felhaszná­lása módozatainak felfedezése. E fel­adat megoldása igen nagyjelentőségű lenne a békének és a népek bizton­ságának megszilárdítása szempontjá­ból. Eddig, mint tudjuk, nem sikerült megfelelő nemzetközi megállapodá­sokra jutni az említett fontos kérdé­sekben, mert nehézségek merültek fel,. Ennek a körülménynek azonban nem szabad csökkentenie az álla­mok és mindenekelőtt a nemzetkö­zi béke fenntartásáért különösen fe­lelős nagyhatalmak ilyen egyezmé­nyek elérése érdekében tett erőfeszí­téseinek jelentőségét. Ami a Szovjet­uniót illeti, továbbra is kitart amel­lett, hogy jelentékenyen csökkenteni kell az államok fegyverzetét és fegy­veres erőit és olyan egyezményeket kell kötni, amelyek biztosítják, hogy az atomenergia nem lesz felhasznál­ható rombolásra, az emberek tömeges pusztítására. Az államok ilyenirá­nyú erőfeszítéseinek jelentősége egy­re növekszik, különösen azért, mert az atomfegyver rosnbolóereje állan­dóan nő és ezenkívül megjelent a hidrogénfegyver, amelyeknek ható­ereje sokszorosa az atomfegyveré­nek. Kétségtelen, hogy az atom- és hidrogénfegyver háborús alkalmazá­sa mérhetetlen szenvedéseket okoz- ua a népeknek, a békés lakosság tö­meges pusztítását, nagy városoknak, a modem ipar, kultúra és tudomány olyan központjainak, — köztük a civilizáció legrégibb központjainak — szétrombolását jelentené, amilyenek a világ államainak nagy fővárosai. A szovjet kormány megfelelő erőfe­szítéseket tesz az említett fontos kér­désekben kötendő megállapodások le hetősegének megkönnyítése céljából. Kiindulási alapnak tekinti azt is, hogy vannak még a béke megszilár­dításának más, eddig fel non hasz­nált lehetőségei. Ezzel kapcsolatban ■ mindenekelőtt az európai biztonság megszilárdítása kérdésének jelentőségét kell megem­líteni. Az európai béke fenntartása ugyanis döntő jelentőségű az egye­temes béke fenntartása és az új vi­lágháború megakadályozása szem­pontjából. A szovjet kormány ettől vezérel­tetve Franciaország, Anglia, az Egye­sült Államok és a Szovjetunió kül­ügyminisztereinek berlini tanácsko­zásán javaslatot terjesztett elő az „európai biztonság biztosításáról" és ezzel kapcsolatban benyújtotta az „összeurópai kollektív biztonsági szerződés1- alapjainak tervezetét. A szerződéstervezet összeurópai biztonsági rendszer megteremtését ír­ja elő valamennyi európai állam kol­lektív erőfeszítése alánján. A szerző­désben résztvehet minden európai állam, függetlenül társadalmi rend­iétől. Résztvehet benne tehát Né­metország is. Németország egyesíté­séig résztvehet a szerződésben a Né­met Demokratikus Köztársaság cs a Német Szövetségi Köztársaság. A szerződés előírja, hogy amennyiben a szerződés valamelyik aláíróját fegyveres támadás éri, a megtáma­dott államnak minden rendelkezésre álló eszközzel, beleértve a fegyveres erő alkalmazását is, segítséget kell nyújtani az európai nemzetközi béke és biztonság helyreállítása és fenn­tartása céljából. Ilymódon az össz­európai szerződés alapjainak terve­zete arra irányul, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmánya elveinek megfelelően raegtí-v'-ntőd- íéfe Európában a kollektív bizton­ság hatékony rendszere. Az összeurópai kollektív biztonság megteremtése végetvetne annak, hogy Európában egymással szemben­álló katonai államcsoportosulások alakulnak. Az ilyen csoportosulások alakulása elkerülhetetlenül kiélezi az államok közti viszonyt, fokozza köz­tük az ellenséges ér/ületet és a bi- álmatlanságot, nem is szólva arról, hogy fegyverkezési hajsza kíséri, annak a népekre kiható minden kö- vetke: » (lényével együtt. Számolni kell azzal is, hogy’ egyes államok kato­nai csoportosulásának megalakítása elkerülhetetlenül megfelelő intézke­déseket vált ki más államok részé­ről, biztonságuk megóvása érdeké­ben. Ennek következtében olyan hely­zet alakul ki. hogy az államok közti kapcsolatok nem a béke fcnntartá- ;a érdekében folyó kölcsönös együtt­működést szolgáló törekvéseken alap­inak, hanem egyes államoknak más íl hunokkal való szó «beállításán. Ez a helyzet elkerülhetetlenül a feszült­ség növelésére vezet az államok közti kapcsolatokban, azaz az új háború veszélyének fokozódására. Ezzel kap­csolatban feltétlenül számításba keil venni azt is. hogy m;nd az első, mind pedig a második világháborút meg­előzte egymással szembenálló kato­nai államcsoportosulások alakítása, Európa két ellenséges táborra sza­kadása. Emellett nem szabad elfe­ledkezni arról, hogy a német mili- fárizmusnak különösen veszélyes sze­repe volt az ilyen katonai csoporto­sulásokban, továbbá az első és má­sodik világháború kirobbantásában. Mindez kidomborítja annak a kér­désnek jelentőségét, hogy az egymás­sal szembenálló katonai államcso- portosulások alakítását szolgáló po­litikával szembe kell állítani vala­mennyi európai állam hatékony együttműködésének politikáját a bé­lre fenntartásában és megszilárdítá­sában. Az összes európai államok — nagyok cs kicsinyek — ilyen egyiitt- > íúködése, függetlenül társadalmi rendjüktől, lehetővé tenne annak a helyzetnek az elkerülését, hogy Európát időszakonként pusztító há­borúba taszítják, amit az európai ál­lamok legutóbbi évszázadbeli törté­netének tapasztalatai mutatnak. A szovjet kormány éppen ezért többízben felhívta mind Franciaor­szág, mind pedig Anglia és az Egye­sült Államok kormányának figyel­mét arra a veszélyre, amely a ka­tonai államcsnporlosulások alakításá­val kapcsolatos. A szovjet kormány a többi között felhívta a figyelmet ezzel kapcsolatban az úgynevezett .európai védetni közösség“ megala­kításának terveire. E tervek a nemet militarizmus újjáteremtésére vezet­nek, anrak az európai békét, külö­nösen a Nyugat-Németországgal ha­táros államok biztonságát fenyegető minden veszélyes következményével együtt. Mint ismeretes, az „európai védel­mi közösség'* megalakításának tervei hat európai állam zárt katonai cso­portosulásának alakítását írják elő. E csoportosulás zászlaja alatt szer­vezik meg az úgynevezett „európai hadsereget", ;. uely Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxemburg. valamint Nyugat-Né- me törsz ág fegyveres erőiből áll. A főszerep ebben az „Európai hadseregében a hitleri tábornokok vezette nyugatnémet fegyveres erők­nek jut. Ez ellentétes azokkal a kö­telezettségekkel, amelyeket Francia- ország, Anglia és az Egyesült Álla­mok a Szovjetunióval együtt va.l- iaít, hogy megakadályozza a német, militarizmus újjászületését. Emellett már ma több-tucat nyugatnémet had osztály alakítását tervezik. Közismert az is. hogy Nyugat­it ímetország kormánykörei az „euró pai hadsereg" megszervezésének ter­veivel kapcsolatban nyíltan célul tűzik ki NyugatNémetország gyorsí­tott remilitarizálását és a minden fegyvernemet felölelő reguláris fegy­veres erők alakítására irányuló in­tézkedések végrehajtását. Már nem Is tartják szükségesnek titkolni a szomszédos államok ellen irányuló agresszív céljaikat. Európa békesze­rető népeinek és különösen Nyugat­Németország szomszédainak éppen ezért feltétlenül jogosan aggódniok kell biztonságuk miatt, mert az újjá- szülotő német mil'tarizmus és Nyu- gal-Németországnak az .európai vé­delmi közösségbe“ való bevonása fe­nyegeti őket. A német militarizmus újjaterem-: tésének és az európai katonai cso­portosulások alakításának útján jár­ni nemcsak azt jelenti, hogy nem se­gítik elő a béke megszilárdítását, Iranern ellenkezőleg, azt, hogy az új háború előkészítése felé viszik a dol­gozókat. Pedig mostanában minden eddigi­nél jobban szükség van arra. hogy minden békeszerető állam és kivált­képpen a nagyhatalmak az új hábo­rú megakadályozására, arra irányít­sák erőfeszítéseiket, hogy európa népei, köztük a német nép, ne ke­rüljenek új háborúba, amely a mos­tani körülmények között különösen veszélyt jelent a népekre. Ez a fel­adat sikeresen megoldható, ha az európai államok egymással szemben­álló katonai csoportosulása helyett Európában valamennyi európai ál­lam együttes erőfeszítésein alapuló biztonsági rendszer létesüV Ilyen euró pai kollektív biztonsági rendszer meg­teremtése egyben az egyetemes béke megszilárdításának érdekeit is szol­gálja. Éppen ezért az európai kollek­tív biztonság eszméje, különösen a berlini tanácskozás után, már aktív támogatásra talált jónéhány állam részéről, valamint széles nemzetközi körökben is. Az összeurópai szerződés megköté­séről szóló szovjet javaslat tárgya lása során a berlini tanácskozáson nézeteltérések merültek fel. Ezek megakadályozták, hogy megegyezé­ses döntés szülessék. A szovjet kor­mány azonban az e fontos kérdés­ben kötendő megfelelő megállapodás jelentőségére való tekintettel célsze­rűnek tartja e javaslat tárgyalásá­nak folytatását. Az európai kollektív biztonság fenntartásáról szóló szovjet javaslat megvitatásával kapcsolatban elhang­zottak olyan vélemények, amelyek szerint nem kívánatos, hogy az Amerikai Egyesült Államok kíviil- maradjon az európai kollektív biz­tonsági szerződésben. A szovjet kor­mány számításba veszi ezt a körül­ményt, figyelembe veszi, hogy az Egyesült Államok a második világ­háború idején részt vett a hitleri agresszió elleni közös harcban, fi­gyelembe veszi, hogy az Egyesült Államok a Szovjetunióval, Francia- országgal és Angliával együtt fele lősséget vállalt a háború utáni euró­pai rendezésért és számol az Egye­sült Államok kormányának a berlin* tanácskozáson kifejtett álláspontiá­val, ezért a maga részéről nem látja akadályát, hogy pozitiven oldják meg az EgyesiiU Államoknak az . összeurópai kollektív biztonsági szer ződés“-ben való részvétele kérdését, ilyen módon el kellene esnie annak az európai kollektív biztonsági rend­szer megteremtése kérdésében tör­ténő megállapodás útjában álló- ne­hézségnek. amelyre eddig hivatkoz­tak. A berlini tanácskozáson az össz­európai szerződésről szétlő szó vje* javaslat tárgyalása során érintették az , Északatlanti Szövetség Szerve­zete" helyének és szerepének kérdé­sét is az európai kollektív biztonsági rendszer megalakításával kapcsolat­ban. Ennek során Franciaország kép viselője, cppenúgy mint Anglia és az Egyesült Államok képviselője han­goztatta- hogy az északatlanti sz»r zödés védelmi jellegű és nem irányú? semmiféle állam vagy államesoport ellen. Hasonló kijelentések hangza­nak el mind Franciaország, mind pe­dig az Egyesült Államok és Anglia hivatalos képviselői részéről az össz­európai kollektív biztonsági rendszer megalakítása kérdésében előterjesz­tett szovjet javaslatra vonatkozóan, a berlini tanácskozás után is. A szov jel kormánynak az oszakai'an fi szer­ződés tekintetében elfoglalt állás­pontja közismert. A Szovjetunió kor­mánya nem osztotta és ma sem oszthatja azt az álláspontot, hogy az említett szerződés védelmi jellegű. A szovjet kormány e téren abból in­dul ki, hogy az északatlanti szerző­dés zárt ái'amcsoportosulást létesít, figyelmen kívül hagyja az új német agresszió elhárításának feladatát és minthogy a, Ilitler-ellenes koalíció­ban résztvett nagyhatalmak közül ebben a szerződésben csupán a Szov­jetunió nem vett részt, az északat'- lanti szerződést feltétlenül a Szov­jetunió ellen irányuló agresszív szer­ződésnek kell tekinteni. Teljesen világos, hogy az „észak- atlanti szerződés szervezete“ megfe­lelő körülmények között elveszthetné agresszív jellegét abban az esetben ha résztvenne benne minden nagy­hatalom. amely tagja volt a Hitler- ellenes koalíciónak. A szovjet kor­mány ennek megfelelően, békesze­rető külpolitikájának rendületlen el­veit követve és a nemzetközi feszült­ség csökkentésére törekedve kijelen­ti, hogy kész az érdekelt kormányok­kal megtárgyalni a Szovjetuniónak az északatlanti szerződésben való észvétele kérdését» Franciaország kormánya, továbbá Anglia és az Egyesült Államok kor mányai hangoztatják, hogy a nem­zetközi feszültség enyhítésére és a béke megszilárdítására törekszenek. Elvárható volna tehát, hogy pozití­van foglalnak állást abban a tekin­tetben, hogy intézkedések történje­nek olyan helyzet teremtése céljá­ból, amelyben az északatlanti szer­ződés valóban védelmi jelleget nyer­ne és megteremtődnek azek a felté­telek, amelyek kizárják Németország egyik, vagy másik részének katonai csoportosulásokba való bevonását. Ebben az esetben az „északatlanti szerződés szervezete" nem volna töb­Peking (Uj Kína) A „Vietnami Tájékoztató Iroda“ szerdán jelentet­te, hogy Phumszavan Thao Nuhak. a patetlaoi ellenállási kormány kül­ügyminisztere nyilatkozatot tett, amelyben tiltakozik az amerikai imperialisták indokínai beavatkozása ellen. Az amerikai imperialisták közvet­len és nyílt paletlaoi beavatKozása nemcsak a patetlaoi nép független­ségét és szabadságát veszélyezteti, hanem a világ békéjét is fenyegeti, hangzik a nyilatkozatban. Pntet-Lao népe, Vietnam és Khmer testvéri népeihez hasonlóan, örömmel üdvözli a berlini értekez­letnek azt az elhatározását, hogy április 26-ára értekezletet hívnak össze Genfbe Korea és Indokína békéiének és nemzeti függetlenségé­nek helyreállítására. Ez az e.hatá­Páris (MTI) Parisba érkezett hír- ügynökségi jelentések szerint húszon négy óra óta szünet nélkül folyik a kézitusáig menő öldöklő ha.rc Dien- Bicn-Phu-ért. De Castries ezredes, az ostromgyürűbe zárt mintegy tizen ötezer főnyi védősereg parancsnoka sürgető üzenetet küldött Navarre fő- parancsnokhoz, amelyben az összes rendelkezésére álló és másutt nél­Moszkva (TASZSZ): A Pravda je­lentést közöl „Duties úr egy nyilat- kozaláróV‘ címmel. A jelentés szöve­ge a következő: Dulles úr, az Egyesült Államok külügyminisztere március 29-én Neto Yorkban a külföldi sajtóklubban ki­jelentette: „Az Egyesült Államok álláspontját megmagyaráztuk a nem­régiben lezajlott berlini értekezleten. Olt szilárd álláspont elfoglalásával végülis elértem Molotov úr nem szí­vesen telt ígéretét, hogy a genfi ér­tekezlet nem lesz a „nagy ötös“ ta­nácskozása“ ... A Pravda tudósítója azzal a kér­déssel fordult a. Szovjetunió külügy- 'minisztériumához, hogy meg felel-e a valóságnak, amit Du lies mondott. A Pravda tudósítójának kérdésével kap­csolatban a Szovjetunió külügymi­nisztériumában azt a magyarázatot adták, hogy Dulles nyilatkozata — amely szerint „Molotov úr igeretet lelt, hogy a genfi értekezlet nem lesz a „nagy ötös“ tanácskozása— teljesen alaptalan. Ezzel kapcsolatban a külügymi­nisztériumban ismét, felhívták a fi­gyelmet a berlini értekezletről, szoló közös megegyezés alapján kiadott közlemény szövegére, amely azt mondja, hogy a. Szovjetunió, az Egyesült Államok, Franciaország és Nagy-Britannia külügyminiszterei „javasolják, hogy a koreai kérdés békés rendezésére 1954 április 26-án Jókai Mórra emlékezik — halálá­nak 50. évfordulója alkalmából — az ország népe. A Magyar írók Szö­vetsége, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság, a Társadalom- és Termé­szettudományi Ismeretterjesztő Tár­sulat és a budapesti városi tanács az emlékünnepségek rendezői. Ebből az alkalomból a baráti államok irodal­mi életének több képviselője is ha­zánkba érkezik. Május 4-én délelőtt megkoszorúz­zák Jókai Mór síremlékét a kerepe­li temetőben, május 5-eu, halálának bé államok zárt katonai csoportos lása, nyitva állana más európai or­szágok csatlakozása számára is. Ez a hatékony európai kollektív biz­tonsági rendszer megteremtése mel­lett igen nagyjelentőségű volna az egyetemes béke megszilárdítása szem pontjából. A szovjet kormány szemelőtt tart­ja. hogy az ezzel kapcsolatban fel­merülő kérdések valamennyi érde­keli államot kielégítő módon meg­oldhatók lennének a béke és a né­pek biztonsága érdekében. A szovjet kormány azonos szövegű jegyzéket intézett Anglia, illetőleg az Egyesült Államok kormányához is." r;izás megfelel a patetlaoi nép *örek- veseinek. amiként a világ békesze­rető népéinek óhajtásaival is össz­hangban álL PatetLao népe kijelenti, hogy tel­jesen egyetért a Vietnami Demokxa-. tikus Köztársaság külügyminiszteré­nek 1954 március 8-i, valamint a khmeri ellenállási kormány külügy­miniszterének 1954 március 20-i nyi- 1 atkozataval. Patel-Lao népe szorosan felzárkó­zik a szufanuvong elnök vezetése alatt álló kormány mögött és még- jobban megszilárdítja egységét Viet­nam és Khmer népeivel, hogy elszán tan szembeszálljon a francia agresz- szióval és az amerikai intervencióval és hogy kivívja igazi függetlenségét, az egységet, a szabadságot, és a bé kér. Huszonnégy óra óta szünet nélkül íolyik a harc D.en-Bien Pííü körül - heves harcolt a toakini deltában „Dulles úr egy nyilatkozatáról“ — a „Pravda“ jelenlése Ragrsn&é immeft lesznek országszeríe Jókai Mór halálának 50. óvíorÉlója alkalmából külözhető vadász- és bombázógépek mozgósítását kérte. A Vörös-folyó torkolati vidékén, a tonkini deltában az utóbbi negyven nyolc óra során újból fellángoltak a harcok, különösen a stratégiailag fontos Haiduong támaszpont birto­káért, amely félúton fekszik Hanoi és Haiphong között. Genfbe hívják össze a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia, a Kínai Népköztár­saság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és azon más országok képviselőinek értekezletét, amelyek­nek fegyveres erői resztvettek a ko­reai hadműveletekben és amelyek megjelenni óhajtanak; Megegyeznek abban, hogy az in­dokínai béke helyreállításának kér­dését szintén megvizsgálják ezen az értekezleten, amelyre meghívják a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia, a Kí­nai Népköztársaság és más érdekelt államok képviselőit.“ Ilymódon a közleményből világo­san következik, hogy a genfi érte­kezlet az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, a Szovjetunió és a Kínai. Népköztársaság tanácskozása lesz más érdekelt államok részvéte­lével. Csak az öt említett hatalom fog résztvenni mindkét kérdés — a koreai és az indokínai — megvizs­gálásában. A közleményből következésképpen kitűnik, hogy a Kínai Népköztársa­ság a többi nagy 'hatalommal egyen­lő alapokon vesz majd, részt a genfi értekezleten. Mindebből azt a következtetési le­het levonni, hogy Dulles úr, amikor az említett nyilatkozatot tette, úgy látszik elhatározta, hogy nem szá­mol a közismert tényekkel 50. évfordulóján ünnepélyes keretek között helyezik el az emlékezés ken szőrűit a nagy író budapesti Jókai* téri szobrán. Ugyanezen a napon nyitják meg a Nemzeti Múzeum disz termében a Jókai lemlékkiállitást. Az évforduló napjának estéjén a néphadsereg színházában ünnepsé­gen méltatják irodalmunk kimagasló alakjának jelentőségét. Vidéken a többi között Debrecen­ben, Győrött, Kecskeméten, Kapos­várott, Miskolcon, Pécsett és Szege­den rendeznek Jókai-ünnepeweike^ A peieílarii eltolási kormány käüigyininiszlgrenek tiltakozása az ame/iliei imperialisták iiiMínaj hivatkozása elten

Next

/
Oldalképek
Tartalom