Tolnai Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-07 / 184. szám

AUGUSZTUS 7 NAPLÓ n PÁR7 ÉS P ÁRI É PIT ÉS + PARTÉIÉT HÍREI Fokozzuk a hallgatók kiválogatására irányuló munkát! Az oktatás i.o előkészítése rendkí­vül fonfoá feladatokat ró pártszer­vezeteinkre. Az - elmúlt év tapaszta­latai is a/.t bizonyítják, hogy ahol ez a munka jól ment, ott az egész politikai; oktatás menete is jó volt. S ez természetesen a termelés terü­letén is megmutatkozott. A politi­kailag jól képzett párttagok és pár- toakívüli népnevelők eredményeseb­ből tudták mozgósítani a dolgozó tö­megeket a gazdasági, feladatok sike­re-' végrehajtására: Ennek tudatában indultak harcba ?/ 1953—54. évi politikai oktatás jó megszervezéséért a szekszárdi járás községeinek pártszervezetei is, túl- r.vomó többségükben. Tolnán, Báta- síéken, Tengelicen és a többi helye­ken megértették a pártszervezet ve­zetői, hogy csak egész VP7B őség in összmunkáién mű ik a?, iionv a haPga ók dobén M leqvene'i váiogetva, valamennyiükkel személyesen be­széljék meg a tanulás fontosságát. — Megértették, hogy mindezt nem le­hel elszakítani a napi feladatokra való mozgósítástól. így érték el, hogy propagandisták kiválogatása után napjainkban a hallgatók kivá­logatása is megtörtént. Nem mondhatjuk el e jó ered­ményt azonban minden községről a szekszárdi járásban. Néhány helyen, akárcsak a politikai munka fokozá­sával kapcsolatban olyan nézetek uralkodnak, hogy a nagy munkára való: tekintettel most nem lehet más­sal foglalkozni. Ez a véleménye az oktatási munkával kapcsolatban is pl. Csehák elvtársnak, a várszegpusz tai Uj Élet termelőcsoport párttitká­rának. Faddon viszont egészen más a helyzet. Itt elsősorban a pér’vezBtöség tagjai úgy gondolák, bogv Laczkó eivtársnak, a iiiggeüenitett pártiifkc'rnak az egyedüli feladata az oktatással tiirüdni. Ahelyett, hogy segítenék ebben a munkában, úgy, mint Tolnán, vagy a többi helyeken. Egy fecske nem csinál nyarat — mondja a közmon­dás. Nyilvánvaló, hogy egyedül Laczkó elvtárs sem tudja megoldani az oktatási év jó előkészítését a töb­bi feladatok irányítása és segítése mellett. Ha a többi vezetőségi tagok és elsősorban Miskolczi elvtárs, az alapszervezet titkára nem segítenek neki ebben. Jó politikai munkát csak úgy tud a pártszervezet min­den egyes tagja az élenjáró párton- kívüliekkel végezni, ha a megfelelő fegyvereket az oktatáson keresztül megszerzik maguknak. Erre pedig nagy szükség van, ezt éppen Faddon tudhatják legjobban, ahol tavasszal egy darabig a járás szégyentáblája volt kifüggesztve. E hibát éppen a jó politikai felvilágosító munka nyomán küszöbölték ki. De hogy ez a jó eredmény állandó legyen, ah­hoz az szükséges, hogy most se be­csüljék le a politikai oktatásra va­ló jó felkészülést. Természetesen a jó példákból ta­nulni kell pártszervezeteinknek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy azo­kon a helyeken, ahol a hallgatók kiválogatása már megtörtént, az egész dolgot befejezettnek tekintsék. Ezután is minden alkalmat meg Kell ragadni pártszervezeteink vezetői­nek, a pártcsoporlbizalmiaknak, nép nevelőknek, hogy éppen a napi fel­adatokra való mozgósítás során szé­les körben tudatosítsák a tanulás, a politikai képzés jelentőségét. tóftjííprtolílifn §0iiil0si#8ii cséplődéről a Lonyhsdi gépállomás igazgatósága! A bonyhádi gépállomás két gépet küldött csépelni Mórágyra, az2al, hogy mindkettő üzemképes, csak dől gozni kell velük, A gépek meg is érkeztek. A mi gépünk munkásait is értesítették, hogy másnap regige] öt óraikor legyenek a gépnél, mert meg­kezdjük a csépié»;. De sajnos, ami­kor a 18 emher elment a géphez, s a gépet be akarták indítani, kiderült, hogy több szíj nincsen össze erősít­ve. Az etetőknek kellett a szíjaikat összetákolná. Annikor ezzel elkészül­tek akkor sem indulhattunk meg, ment újabb „felfedezésre“ jutottunk: nincsenek ékek a géphez, A gazdák segítségét kellett kérnünk, hogy tud­junk étkeiket osóná’nd. Amikor mind­ezzel e'lkésztiltürjk odaérkezett hoz­zánk a gépállomás, brigád vezető je és hozta a dróthálót a pelyvaihordáis- hoz, Art mondotta, hogy csúnáljuik meg. Mi természetesen megmondtuk neki, hogy ezeknek már régen ké­szen. kteiíkme lenni. A brigádvezieiű azzal vágott vissza, hogy nem be­szélni kell hanem cselek adni, Arra azonban nem gondolt, hogy 18 ember várt reggel 5 órától délután 3 óráig tétlenül. Pedig mindenkinek lelt volna otthon munkája; ezrldő alatt segíthettük volna a gabemabe takarí­tási. Aznap alig csépeltünk, mert a dobsínekkel is baj volt. Másnap, — szombaton — elvitték a traktor ke­rekéi javítani azzal hogy még este visszahozzák és már másna,p reggel csépelhetünk. Mi felajánlottuk, hogy vasárnap is csépelünk, miivé! eddig raég nem sokat tudtunk dolgozni. — Vasárnap reggel 4 órakor oda is mentünk a géphez, de nem javítot­ták meg és így visszajöhettünk ered­mény nélkül. Héttőn csajt déli 12 óráig csépel, tünk, mert akkor kiolvadt a csap­ágy. A gépkezelő telefonállt a gépál­lomásra és megígérték neki, hogy azonnal jönnek javítani, de estig sem jött senkii. Bölcsföldi Ferenc eCvtárs, a körzeti mechanikus megnézte a gé­pet, de már késő volt és ő s<em tu­dott semmit ®em csínéin!. Megígérte, hogy reggel visszajön és intézkedni fog. Szavát be is tartotta. Kiszerelte az alkatrészt és bevitte a gépállo­másra, mert onnét még reggeliig se jött ki senki. így csak délután indul­hattunk meg. Nemsokára ismét kiol­vad; sgy csapágy a traktoron. Bölcs­földi elvtárs ismét segített. Másnap reggelre küldött egy traktort, ami­vel tudtunk csépelni, így tehát Bölcs­földi elvtársnak köszönhetjük hogy tudtunk csépelni, mert a gépállomás igazgatósága talán még máig sem, segített volna rajtunk. Az igazgató azt mondotta, hogy csak ne kérjünk és ne sírjunk. Bölcsföldi elvtárstól nem ilyen választ kaptunk, hanem segítséget. Donath Sándor csép’ömunkás Mórágy. Csefee Ferenc brigad e nrnden részletében íeiesiti auruszíus 20-ra té t vállaláséi A Bonyhádi Malomban a III. ne­gyedéves terv túlteljesítésére vállal­tak kötelezettséget és meghatározták, hogy havonta milyen eredményeket érnek el vállalásuk teljesítésében. Júliusban 400 forintos energia­megtakarítási vállalásukat 989 forintra teljesítették, míg a Gaz­da-mozgalomban vállalt 1800 forintos megtakarítás helyett 2.334 forintos megtakarítást ér­tek el. Az őrlőüzemi brigádok versenyé­ben az elmúlt hónapban Cseke Fe­renc brigádja került az első helyre 121 százalékos tervteljesítéssel. Hor­váth Ferenc brigádja 112. Fritschi József brigádja 104 százalékos terv- teljesítést ért el. Júliusban Cseke Ferenc volt az üzemi munkaverseny győztese. Augusztus 20-ra vállalt, kötele­zettségét teljesítette. Energiamegtakarításban az ő ered­ménye a legjobb: a.gabona őrlésénél mázsánként 0.38 kilowattóra villa­mosenergiát takarított meg. — Cseke Ferenc az előző hónaphoz vi­szonyítva az üzemzavart 15 százalék kai csökkentette. Horváth József bri­gádja is ért el szép eredményt, de javítani kell munkáján; Fritschi Jó­zsef brigádjának a megelőző karban­tartást kell még pontosabban elvé­gezni, hogy szorosan fel tudjanak zárkózni az első brigád mögé. A műszaki dolgozók is teljesítették vál­lalásukat, mert az energiafelhaszná­lásban a vállaláshoz viszonyítva 6 százalékos csökkentést értek el. 4 Hí. Világifjúsági Kongresszuson Irta: O. CSECSOTKINA Aki !tt! ns 28-án ott volt a „Flo- riasca "-teremben, ahol a III. Világ­ifjúsági Kongresszus ülésezik, azt láthatta, milyen csodás látvány, ami kor a béke győzedelmeskedik a há­ború, a barátság az ellenségeskedés felett. Már kora reggel híre érkezett a koreai fegyverszünet megkötésének. A délelőtti ülésen szólásra emelke­dett Hu Jao-ban, a kínai küldöttség vezetője. — Mi mind régóta vártuk már a fegyverszünet megkötését — mondot ta. — Ifjúságunk ezzel is megmu­tatta, hogy békére törekszik és meg győződése. hogy a béke erői legyő­zik a háború erőit. Hosszas tárgya­lások után kivívtuk a megegyezést, a fegyverszünetről. Orkánszerű taps zúgott végig a termen ezekre a szavakra. A kül­döttek felugrottak helyükről, ölelték, csókolták egymást. Nincs szó, amely vissza tudná adni a kongresszus résztvevőinek kitörő érzésnyilvání­tását, lelkesedését. Csak odavetett szavakkal próbálom felvázolni, mi történt a rákövetkező órában. Elsőnek a szovjet küldöttek siettek üdvözölni a koreaiakat cs a kínaiakat, kezet szorítani velük. — Pillanatok alatt szoros gyűrű vette körül a koreai és kínai fiatalokat. A terem másik végében két angol felugrott az asztalra, vállára emelt egy kínai önkéntest és „Béke! „Bé­ke!" felkiáltással, egymás után több­ször magasba emelte. A románok az egész termen végighordozták Kuk Szin Bokot, a Koreai Hadsereg hős­nőjét. „Béke! Béke!“ — újból ez a kiáltás zúgott, harsogott... A kül­döttek újra és újra összeölelkeztek, örömkönnyek .hullottak ... A kínai küldött csak egy óra múl­va tudta befejezni beszédét. „A ko­reai fegyverszünet — jelentette ki, — valamennyi nép közös erőfeszí­téseinek eredménye. Most pedig ébe­reknek kell lennünk, vigyáznunk kell arra, hogy pontosan betartsák a fegyverszünet feltételeit." Ismét helyeslő felkiáltások hangzottak el, felcsattant a taps. A világ ifjúsá­gának képviselői mintegy kifeje­zésre juttatták, hogy az ifjúság nem­csak örül vágyai beteljesülésének, ha nem arra is kész. hogy éberen őr­ködjék a béke érdekei felett. — Valósággá vált az Egyesült Ál­lamok ifjúságának nagy reménysége. Aláírták a fegyverszüneti szerződést Koreában — hangoztatta az ülésen az amerikai küldött.' — Sokba ke­rült nekünk ez az esztelen háború. Fivérek, apák és barátok ezrei pusz­tultak el a koreai fronton, tízezrek kaptak súlyos sebeket és rokkantak meg. A háború óriási kárt okozott nemzedékünknek, reményeinknek és törekvéseinknek. A monopóltőkések újságtrösztjei rágalmazóan „néma nemzedéknek", „legyőzött nemzedék nek“, „közönyös nemzedéknek" ne­vezik a mai amerikai ifjúságot. — Megfelel ez a jellemzés a valóság­nak? Mi magunk jelentjük ki a leg­erélyesebben: nem! Országúnk ifjú­sága szenvedélyesen kívánja a bé­két, boldog jövendőt akar, s erőt merít azoknak az erőknek sikeré­ből, amelyek valamennyi országban harcolnak a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a tárgyalások szellemé­nek győzelméért. — Uttrené've'eo mevío»»d uU — folytatta az amerikai küldött. — minden erőnkkel azon leszünk, hogy soha többé ne törjön ki a háború Sem Koreában, sem másutt. A ko­reai fegyverszünet megmutatja, hogy sikeresen meg lehet oldani- minden problémát. (A Pravda július 28-i számá­ból.) A tömegek vezetésének legfőbb módszere — a meggyőzés, a töme­gek között végzett politikai felvilá­gosító munka, amely megmagyarázza a dolgozóknak a párt politikáját, s ennek gyakorlati végrehajtására moz gósítja őket. Ilyen módszerrel vezet a tolnai és sióagárdi párttitkár elv­társ. Rendszeresen tartanak kisgyű- léseket, járják a területet, beszélnek a dolgozó parasztokkal. Ugyanezt megkövetelik a tömegszervezeti ve­zetőktől is. Tolnán is, Sióagárdon is a népnevelők, az MNDSZ és töb­bi tömegszervezeti vezetők és tagok rendszeresen látogatják a dolgozó parasztokat. Ennek tudható be az, hogy a dolgozó parasztok beadási kötelezettségüket közvetlenül a csép­lőgéptől teljesítik. • Gépállomásainkra nagy feladat há­rul most az aratás-cséplés, másod­vetés, tarlóhántás munkájában. S, hogy ennek a feladatnak nem min­den esetben tudtak eleget tenni, hogy számos hiba akadályozza a munkát, az elsősorban annak kö­szönhető, hogy az elmúlt évben gyen ge volt a politikai oktatás, a párt­tagság felkészítése. A gépállomások pártszervezetei okultak a tavalyi hibák következményeiből. Ebben az évben sokkal nagyobb figyelemmel fogtak ehhez a munkához, s alapos meggyőzés előzte meg a propagan­disták kiválasztását. Valamennyi gépállomáson kiválogatták a propa­gandistákat a legképzettebb, legjobb elvtársakból. Megkezdték a hallga­tók kiválasztását is. * A párttagság aktivizálása a feltétele annak, hogy a pártonkívüli tömege, két is aktivizáljuk: a termelés és « társadalmi tevékenység cselekvő ré. szeseivé tegyük, líalaznón valameny- nyi kommunista végez pártmunkát, példát mutat és ennek következtében a pártonkívülíek is lelkesen vállal­nak feladatot, harcolnak a termelés frontján. Ezért teljesítette mindhárom tcrmelücsoport már kenyérgabona be. adási kötelezettségét. • A népnevelőktől számos kérdésre várnak választ mindenütt a dolgo­zók. Magyarkeszin a cséplőmunká­sok között felmerült a kérdés, van- c gabonakeresetük után beadási kö­telezettség. Balogh Lászlóné és a többi népnevelő világosan megma­gyarázta: mivel a beadás a föld te­rülete és minősége alapján van meg állapítva, bármennyi gabonát is ke­res valaki aratási és cséplési mun­kában, azután nincs beadási köte­lezettség. De megérttették azt i*. hogy a földdel rendelkezők beadását sem növeli a munkabér címén ka­pott gabona. Sőt az élenjáró kombáj- nosok, aratógépkezelők, cséplőcsapa­tok, akik a versenyben országosan és megyeileg a legjobb eredménye­ket érik el, még nagyobb összegű versenyjutalmakat is kapnak. * A gyönki járásban is nagy súlyt helyeznek a nyári mezőgazdasági munkák sikeres is időbeni elvégzé­se mellett az 1953—54-es oktatási év sikeres előkészítésére, a pártszer­vezetek. A propagandisták nyári to­vábbképzése már folyik. Hét köz­ségben teljesen befejezték a hallga­tók kiválasztását, a pártszervezetek vezetőségi tagjai és a háromtagú bizottságok eredményes munkája nyomán. MEGJEGYZÉSEK A szaíicsi MSZT titkár és a tan ícselnö í leveléről. < 4 Csak úgy eszembe jutott néha, mi lenne, ha egyszer a nap sürgős el­foglaltságára hivatkozva eltűnne egy időre az égről. Elmenne üdülni, vagy sürgős okok más tájakra kénysze- rítenék? Még elgondolni is szöni/ű! Megfagynánk, s a koromsötétben zavartan bukdácsolnánk össze-visz- sza. Kicsit bizarr az ötlet, de ön­kénytelenül is ez a gyerekkori gon­dolat fordult meg fejemben, m.kor meghallottam a dolgot. Nem akar­tam elhinni, de a megírt levélnél fényesebb, de egyben elrettcmőbb bizonyíték nem kellett. A betűk vád- lóan, elrettentő példaképpen sor’akoz tak. Komoran és barátságtalanul. Miről is szólt ez a levél? A szakcsi tanácselnök és a helyi MSZT alapszervezet titkára közös akarattal, közös elhatározással érte­sítették az MSZT megyei titkárságát: most nem lehet semmit sem csinálni, lehúzzuk az MSZT szervezet redő­nyét, szétzavarjuk a tagságot, mert csépelünk, kérem, most minden erőnket a nyári munkákra összpon­tosítjuk. — És én szinte magam előtt látom, ahogy kéztördelve, szinte egy­másnak is magyarázkodva ülnek a papír fölött, s lopva hátra-hátra pis­lognak: nem látja-e valaki tettüket. Nem lép-e be vajon egy becsületes, Szovjetuniót szerető dolgozó paraszt, aki követeli, hogy az MSZT szerve­zeten belül meg akar még jobban ismerkedni a Szovjetunióval, a lej- lett szovjet módszerekkel, hogy több gabonája, több állata, szebb es bol­dogabb élete legyen. — De majd ősszel — biggyesztik oda a levél végére — ősszel majd új vezetőséget választunk. Igen ak­kor majd újra kezdjük a munkát — magyarázzák még egymás előtt is, hogy valamicskét szépítsenek ma­gatartásukon. De ez nem válasz nekünk és nem felelet a község 121 MSZT tagjának és a többinek, akik mind szeretik és becsülik a szovjet népet. És ti ő nevükben álljon itt a kérdés: váj­jon mi történt volna Budapesttel, ha az ostrom alkalmával a szovjet kor­mány azt mondotta volna: — Most háborúznunk kell, nekünk is kell az élelem — és nem nyújtottak volna segítséget a főváros éhező népének. Mi történt volna? Nem „nagy dolog“ — csak néhány százezer ember éhen pusztult volna. Ugyanilyen élelmet, az élet élel­mét szállítja nekünk nap mint nap a Szovjetunió és tapasztalatainak egyik legfőbb terjesztője a Magyar Szovjet Társaság. Mi is oda akarunk jutni, ahová ők. A szovjet náp már előbbrejutott az úton, de nem bánik fukar kézzel tapasztalataival. Nem irigyli tőlünk. Sőt gazdagon, két kéz­zel nyújtja felénk. Ezt a tanító, bőséget, szép életet nyújtó kezet utasította vissza Topa elvtárs, az MSZT titkár és a tanács nevében a tanácselnök. Ahelyett, hogy még lendületesebben ismerked­nének meg és alkalmaznák a szovjet módszereket, s akkor községük sem kullogna mindig hátul a mezőgazda­sági munkákban. Vasutas Siöanfnapok Augusztus 3—20 közötti időszak­ban, a „Vasutas Nap“ ünnepségei­nek keretében ebben az évben kerül elsőízben sor — országos méretek­ben — a „Vasutas Könyvnapok“ megrendezésére. A szocialista vasút sokezernyi har­cosának felszabadulásunk óta erős fegyvertársává vált a könyv. Az utóbbi évben megjelent új könyvek elhozták a magyar vasutasokhoz a Szovjetunió hős vasutasainak gazdag elméleti és gyakorlati tapasztalatait, hogy dolgozóink közös kincsként ér­tékesítsék ezeket a magyar vasút szocialista építésében, fejlődésében. Amikor a „Vasutas Nap“ alkal­mából vasutas dolgozóink mérlegre teszik eddigi eredményeiket, kitű­zik a jövő célkitűzéseit, a „Vasuns Könyvnapok“ ünnepségein megvizs­gálják azt is, hogyan segítette és a jövőben hogyan teheti még ered­ményesebbé munkájukat a Könyvek tanulmányozása. A „Vasutas Könyvnapok“ kereté­ben, íűtőházakban, állomásokon, jár­műjavítókban ünnepi könyvmegbe­széléseket, vitaesteket rendeznek. Számos helyen könyvkiállításukon, könyvvásárokon ismerkedhetnek meg még jobban dolgozóink a vasút iro­dalmával. Tolna megye területén Szekszárd, Bátaszék, Dombóvár vasútállomásain leszív'1' 'tenepi megmozdulások. „Orosz József

Next

/
Oldalképek
Tartalom