Tolnai Napló, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-16 / 139. szám

2 mä pl a 1953 JÚNIUS 16 Megkezdődött a Béke-Yilágtanács budapesti ülésszaka A pari egységéért vívotí harc, győzelmeink záloga (Folytatás az 1. oldalról) bott a nemzetközi helyzet fejlődése számára. Ez nemcsak a véletlenek összejátszása volt. Március hónap folyamán megbe­szélések kezdődtek és a tárgyalá­sok újra megindultak a nagyhatal­mak között. Újra megindultak a tárgyalások... Ezek előzőleg hónapok óta megsza­kadtak Koreában. Különböző hábo­rús tettek és harcias beszédek kö­vetkeztében a háború kiterjedésének veszélye nagyobb lett, mint valaha. De a népek kongresszusán elhang­zott viták új légkört teremtettek. Az előzetes tárgyalások megindul tak . . . Keleten a Szovjetunió '• or­mánya ünnepélyesen bejelentene: Minden kérdés békésen megoldha­tó, nevezetesen az Egyesült Álla­mokkal is. Az Egyesült Nemzetek­ben hosszú évek óta először es tom­boló tapsvihar közepette egyhangú­an fogadtak el egy javaslatot, ame­— Bármilyen vitás nemzetközi kérdést békés tárgyalások és köl­csönös eszmecsere útján meg lehet és meg kell oldani. Ez az egyszerű gondolat világszerte mind több em­ber helyeslésével találkozik. — A vitás nemzetközi kérdések megoldására irányuló minden építő­szellemű lépés és intézkedés a há­borús veszély csökkentését vonhatja maga után és hozzájárul a fegyver­kezési hajsza által okozott gazdasági válság levezetéséhez egyes országok­ban. Kuo Mo-zso ezután arról a ha­talmas lelkesedésről beszélt, mellyel a világ népei a koreai fegyverszüne­ti tárgyalásokon a hadifoglyok haza­telepítésének kérdésében létrejött egyezményt fogadták. Kuo Mo-zso nagy vonalakban is­mertette a hadifogolycsere-egyez- mény főbb feltételeit. Az egyezmény szelleme világosan bizonyítja, — folytatta Kuo Mo-zso. — hogy az úgynevezett „kényszerű hazatelepítés“ — amelyet annyit emleget az Egyesült Államok pro­pagandája. — a valóságban minden alapot nélkülöz. — A hadifoglyok hazatelepítésé­nek kérdésében így elsősorban azon van a hangsúly, hogy a hadifoglyot őrző fél részéről megakadályozzák a kényszerű visszatartást. Különösen nem hagyható figyel­men kívül, hogy Li Szin-Man klikk­je ellenállását hangoztatja a hadi­foglyok hazatelepítésére vonatkozó szerződéssel szemben. A Li Szin- Man klikknek a fegyverszüneti tár­gyalásokon résztvevő tagja. Harcison tábornokhoz, az amerikai küldöttség vezetőjéhez intézett, május 29-én nyilvánosságra hozott levelében fenyegetően jegyzi meg. hogy „azok a hadifoglyok, akik nem hajlandók magukat a kommunista uralomnak alávetni, esetleg fellázadhatnak az indiai csapatok ellen.“ — A Li Szin-Man-klikk ilyen ta­pogatózással próbálkozik hogy a ha­difoglyokat erőszakkal visszatartsa. Mindenkinek, aki szívén viseli a koreai kérdés békés rendezésének ügyét, továbbra is éberen kell őr­ködnie azon, hogy az Egyesült Ál­lamok kormánya komolyan eleget tegyen a reáháruló kötelezettségek­nek, hogy biztosíthassa a hazatele­pítési bizottság sikeres munkáját a rábízott feladatok végrehajtásában. Korea békés egyesítésének meg­valósításához az szükséges, hogy ki­vonják a Koreában állomásozó ösz- szes idegen csapatokat, ideértve a kínai népi önkénteseket is. A koreai népnek — békés keretek között — magának kell döntenie problémáiról. A koreai kérdés reális megoldásá­nak ez a fő elve rendkívüli fontos­ságú az egész Távol-Kelet békéjére és biztonságára nézve is. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ugyan­akkor, amikor Li Szin-Man klikkje erélyesen tiltakozik a hadifoglyok hazatelepítésére vonatkozó egyez­mény ellen, akkor, amikor a fegy­verszünetet még nem írták alá és úgynevezett magasszínvonalú poli­tikai értekezlet várható, Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke várat­lanul levelet intézett Li Szin-Man- hoz s e levélben kijelenti, hogy a koreai fegyverszüneti egyezmény aláírása után az Egyesült Államok készek Li Szin-Man klikkjével köl­csönös védelmi szerződést kötni. — Számos, eddig észlelt olyan je­lenségre szeretnek felhívni a figyel­met, amelyek szükségessé teszik, hogy a távolkéleti népek és a világ összes békeszerető népei éberek le­gyenek. Dulles és az Egyesült Államok kormányához közelálló más háborús beállítottságú elemek szavai és tet­tei azt bizonyítják, hogy távolkeleti agressziós szövetség megszervezésé­re, Ázsia megosztási tervének ki­lyet Brazíliai tett, a koreai fegy­verszünet gyors megkötésére vonat­kozóan. Nyugaton Eisenhower, aki a New York Héráid Tribüné szerint meg akarta ragadni az alkalmat, mely a világ számára kínálkozott, választ adott, megtörve a hosszú csendet. Beszéde első része a népek bécsi kongresszusán felmerült főbb prob­lémák visszhangja volt. De beszéde második részében olyan feltételekhez kötötte a tár- galások felvételét, melyek azzal a veszéllyel jártak, hogy meghiúsít­ják azokat. Ennek ellenére a párbeszéd foly­tatódott. A Szovjetunió a Pravda útján válaszolt Eisenhowernek. Ez a két esemény, az újrakezdett fegyverszüneti tárgyalások és a meg kezdett párbeszéd azért volt lehet­séges, mert megelőzte őket a béke erőinek nagy bécsi találkozója, melynek lefolytatása nagy visszhang Kuo Mo-Zso felszólalása dolgozására és arra készülnek, hogy megvalósítsák álmukat: az ázsiaiak egymáselleni harcát. Szavaik és tet­teik azt is bizonyítják, hogy feltett szándékuk Tajvannak, a kínai terü­letnek további megszállását fenn­tartani, Csang Kaj-Sek klikkjéhez bűntársként szegődni és annak tá­mogatást nyújtani a kínai nép ellen. Nem kétséges, hogy ez a terv rend­kívül népszerűtlen a Távul-Keleten é,: egész Ázsiában s feltétlenül o területek népeinek ellenállásával ta- álkozik. Kuo Mo-zso ezután arról beszélt, hogy az Egyesült Államok kormá­nya és a Joszida-kormány között San Franciscóban kötött különbéke- szerződés és más háborús szerződé­sek célja Japánt katonai támasz­ponttá és az Egyesült Államok gyár mataivá változtatni. Ebből az alkalomból is üdvözle­temet küldöm az élvonalban harco­ló japán népnek — mondotta. Követelnünk kell az idegen csa­patok kivonását Japánból, valódi békeszerződés megkötését Japán és valamennyi érdekelt állam közt, va­lamint azt, hogy Japán békés, de­mokratikus. szabad és független ál­lammá váljék. Meggyőződésünk, hogy csak az ázsiai országok függetlenségének tiszteletbentartása segítheti elő a békét Délkelet-Ázsiában. — Meggyőződésünk, hogy Csang Kai-sek bandájának azokat az utol­só maradványait, amelyek megsér­tik Burma szuverénitását és függet­lenségét és megzavarják a délkelet­ázsiai békét, teljesen le kell fegyve­rezni és a mögöttünk lévő idegen befolyásnak is meg kell szűnnie. Kuo Mo-zso ezután rámutatott, hogy az amerikai úgynevezett „tech nikai segély" tulajdonképpeni célja katonai támaszpontokat teremteni Amerika számára s arra kényszerí­teni a ..segélyezett" országokat, hogy kövessék az Egyesült Államo­kat a blokád és az embargó poli­tikájában, s így Ázsia megosztásá­ban. — Ahhoz, hogy biztosítani lehes­sen a békét és biztonságot a Távol- Keleten és egész Ázsiában, ellenez­ni kell a más államok belügyeibe való beavatkozást, tiszteletben kell tartani ezeknek az államoknak füg­getlenségét és szuverénitását, hely­reállítani normális gazdasági, kultu­rális és kereskedelmi kapcsolataikat megteremtvén ezzel a népek élet- színvonala megjavításának kedvező feltételeit. — Számos fontos és bonyolult Ujabh hüldölteli érkeztek a Hétfőn reggel repülőgéppel Bu­dapestre érkezett a Béke Világta­nács ülésszakára L. N. Szolovjev, a Szovjetunió Szakszervezeti Köz­ponti Tanácsának titkára. G. I. Ko- usemaszov, a Szovjet Ifjúság Anti­fasiszta Bizottságának titkára és Lev Oparin akadémikus, a Béke V) lágtanács szovjet tagjai, valamint Nguyen Huan Thui és Tran Da; Nghia vietnami küldöttek. Hétfőn reggel megérkezett Buda­pestre a Béke Világtanács ülésén részvevő román küldöttség. A kül­döttség soraiban van Florica Mezin- eescu egyetemi tanár és Sorin To­rna, a „Scanteia"' főszerkesztője, a Béke Világtanács tagjai. Valerin Za- harij metropolita és Mátéi Soeor karmester. Hétfőn délelőtt a Béke Világta­nács ülésére Budapestre érkezett Wiktor Klosiewicz, a Lengyel Szak­ra talált a népek körében. így a március óta kialakult új helyzet nagy reményeket nyújt a világnak. Eddig bizalmatlan, vagy elfásult embermil­liókat nyert meg a megbeszélések szelleme és eszméje. Bizonyos or­szágok vezető körei, neves politi­kusok. akik tegnap, mint valami végzetszerűséget fogadták el a fegy­verkezési* hajszát, a folyamatban lé­vő konfliktusok folytatását, a gazda­sági nehézségeket, az erőszakra ala­pozott béke rendszerét, ma a nagy­hatalmak közötti értekezletet találko zót javasolnak: bizonyos megoldáso­kat, bizonyos korlátolt megegyezése­ket javasolnak. Egyes komoly, sőt félhivatalos lapokban, melyek soha sem mondtak le az erőszak politi­kájának távlatairól, megváltozott a hangnem, s a reménység, az eny­hülés, a feszültség felengedése fog­lalja el lassanként a hidegháború helyét. (A beszéd folytatását holnapi szá­munkban közöljük,) kérdés vár még megoldásra a Tá­vol-Keleten és Ázsiában — mon­dotta végül Kuo Mo-zso. Helytelen és megvalósíthatatlan minden olyan törekvés, amely arra kötelezi a má­sik felet, hogy a megegyezés érde­kében előzetes feltételeket elfogad­jon. Helytelen minden olyan próbál­kozás, amely ezeket a kérdéseket egycsapásra akarja megoldani. — Csakis a nagyhatalmak közötti, a vi­tás kérdések egyenkénti megoldásá­ra irányuló tárgyalások vezethetnek a gyakorlatban fokozatosan a nem­zetközi feszültség enyhülésére, a háborús veszély megszűnésére. A koreai és kínai nép, valamennyi békeszerető nép közös erőfeszítése a koreai fegyverszünet megkötésére, egyben egy újabb háború veszélyé­nek csökkentésére és a jelenlegi nemzetközi feszültség enyhítésére irányul. Ez kedvező feltételeket te­remtene a nagyhatalmi értekezlet összehívásához és a távolkeleti kér­dés, valamint a többi nemzetközi problémák békés megoldásához. — Engedjék meg, hogy újra ismé­teljem: ..Bármilyen vitás nemzet­közi kérdést békés tárgyalások és kölcsönös eszmecsere útján meg lehet és meg kell oldani." A türel­mes tárgyalások eredményeképpen — a koreai kérdés máris a békés megoldás útjára került. —, A világ népeinek nagy több­sége már támogatja a nagyhatalmak közötti tárgyalásokat követelő fel­hívásunkat. A különböző társadalmi rendszerű országok békésen élhet­nek egymás mellett és kifejleszthe­tik együttműködésüket kereskedel­mi, gazdasági és kulturális térén. Mi, a kínai nép fiai hiszünk eb­ben az igazságban. Lelkesen támo­gatjuk a nagyhatalmak közötti tár­gyalásokat követelő felhívást. Re­méljük, hogy minden országgal foly tatott tárgyalások útján — építő mó­don. — megoldhatjuk a jelenlegi nemzetközi ellentéteket és a világ népei rábírják kormányaikat, hogy azok — ahelyett, hogy erőszakos megoldást választanának. — a tár­gyalások szellemét tegyék maguké­vá és csatlakozzanak ahhoz a kam­pányhoz, amelyet közös erőfeszíté­sünk támogat. Kuo Mo-zso végül hangsúlyoztam nemzetközi feszültség enyhítését el lehet érni, a normális kereskedel­mi és kulturális kapcsolatokat hely­re lehet állítani, az emberiséget fe­nyegető katasztrófát el lehet kerül­ni. A tárgyalások érdekében folyta­tott erőfeszítéseink célja, hogy még nagyobb népi erőket mozgósítson a békéért —, hogy e nemes remények a lehető leggyorsabban valósággá váljanak. Béke-Vlíágiaiiács illésére szervezetek Központi Tanácsának elnöke, Francoise Leclerc. a Francia Nőszövetség titkára, Mihail Sado- veanu, román író, a Béke Világta­nács tagja, Leonida Repaci olasz író és E’orbech Ragnar norvég lelkész. Monica Féltőn, nemzetközi Sztá- lin-békedíjjal kitüntetett angol író­nő, valamint Antoine Georges Ta- bet építész, Rachid Elias Maatouk orvos, Ahmad Aref Hajali Elzein és Kassem Mohamed Khalifé libano ni küldöttek Budapestre érkeztek. A Béke Világtanács budapesti ülésére Olaszországból hazánkba ér­kezett Francesco Scott i képviselő. Svédországból Elenor Andrea Andreen orvos és Oscar Jansson ke­reskedő Egyiptomból. Szeza Naba- rari Transzjordániából pedig Jeries Hissa Hamarneh földbirtokos Buda­pestre érkeztek. Dolgozó népünk a Magyar Dol­gozók Pártja vezetésével az elmúlt nyolc év alatt hatalmas eredménye­ket ért el. Az eredmények kivívá­sáért folytatott harcban szüntelenül erősödött a párt és a tömegek kap­csolata, egyre nőtt a dolgozók bi­zalma a párt iránt, mert bebizonyí­totta, hogy helyes úton jár, szavára, tetteire úgy lehet építeni, mint a kő­sziklára. A párt azért tudta és tudja tör­ténelmi hivatását betölteni, mert a Szovjetunió Kommunista Pártja ta­pasztalatai alapián soha nem szűnő harcot folytatott és folytat a párt egységéért. Mit jelent a párt egysége? Jelenti az egységes gondolkodást, az egysé­ges akaratot, az egységes cselekvést. Jelenti a párt ütőképességét, harci egységét és hatalmas erejét. Ha zi­láltak, szétszórtak soraink, ha kü­lönböző véleményen vagyunk, ha nem egyet akarunk és nem egyet teszünk, az ellenség könnyen beha­tol állásainkba és könnyűszerrel győzedelmeskedik. Ezért is célja az ellenségnek a pártegység megbontá­sa. De ha tömörek soraink, ha a párt tagjai egységesen gondolkod­nak, egyet akarnak és egyember- ként cselekszenek, az ellenség hiá­ba mesterkedik, nem tud eredményt elérni. A párt egységéért folytatott harc­nak és munkának számtalan módja van. Ezek közül nézzünk meg né­hányat. mint a legfontosabbakat. Elsősorban is szüntelenül őriznünk kell a párt tisztaságát. Nem szabad engednünk, hogy sorainkba oda nem való elemek kerüljenek, akik az­után különböző módon zűrzavart idéznek elő, igyekeznek megbontani az egységet. Számtalan példa mutat­ja, hogy az ellenség újra és újra megpróbál a pártba behatolni. Rajk és a többi leleplezett áruló példája fényes bizonyíték arra, hogy miként harcol az ellenség a párt ellen, ho­gyan próbálja sorainkat megbontani és gyengíteni. De nemcsak ők, ha­nem a „kisebbek“ is erre töreksze­nek. Legfőbb módszerük most az, hogy alulról épüljenek be a pártba. Igyekeznek jó munkát végezni, mu­tatni magukat és elérni azt, hogy párttagok legyenek, s tagkönyvvel a zsebükben könnyebben dolgozhas­sanak fejlődésünk ellen. Éppen ezért hatalmas felelősség hárul párt­tagjainkra: alaposan megnézni azo­kat, akiket tagnak és tagjelöltnek vesznek fel. Emellett vigyáznunk kell arra is, nehogy párttagjaink kö­zül egyesek az ellenség befolyása alá kerüljenek és bomlasszák a párt szervezeteket. Őrködnünk kell párt­tagjaink tisztasága felett, nevelni kell őket, elmélyíteni bennük a párt iránti szeretetek odaadást és ragaszkodást. Ha nem foglalkozunk kellően a párttagokkal, ha nem ér­vényesítjük szüntelenül pártunk ta­nításait, ha nem neveljük őket hű­ségre és odaadásra, akaratlanul is az ellenségnek segítünk. A párt egy­ségéért folytatott harcnak tehát egyik fontos módja a párt tisztasá­gáért vívott küzdelem. A párt tisztaságáért folytatott harc elválaszthatatlan a párttagok marxista-leninista képzésétől. Az el­mélet hatalmas fegyver a kommu­nista nevelésben, a párthűség, az ál­dozatkészség, a szilárdság, a megin- gathatatlanság kialakításában. s mindezzel a párt sorainak erősítésé­ben, a pártegység megszilárdításá­ban. Az elméleti képzettség előfelté­tele a jó pártmunkának, az előrelá­tásnak, a sokoldalúságnak, a széles­látókörűségnek, a határozottságnak, tehát mindazoknak a tényezőknek, amelyek szükségesek az eredmények eléréséhez. Az elméleti képzettség tesz bennünket képessé arra, hogy mindenkor a párt politikája szerint cselekedjünk, mindenkor a dolgozó nép érdekeinek megfelelően dolgoz­zunk. Az elmélet elsajátítása tesz bennünket egvformán gondolkodók­ká. az elméleti képzettség teszi le­hetővé azt. hogy egyformán lássuk a feladatokat, egyformán akarjuk azt, ami helyes és egységesen cse­lekedjünk is a sikerek eléréséért. Ahol nincs meg az elméleti kép­zettség, nem látnak világosan, nem látják tisztán a tennivalókat és ha nem is akarják, segítenek ellensé­geinknek. hiszen nem látják mester kedéseiket. Elengedhetetlen tehát az elméleti képzés növelése és színvo­nalának emelése. Ez a másik igen fontos módja a pártegységért folyó munkának. A harmadik igen fontos feladat — éppen az elméleti képzés, az ellen­ség beférkőzésének megakadályozá­sa, a párttagokkal való kellő foglal­kozás alapján — a párttagok akti vitásának növelése, a pártmunka ki- szélesítése. Minél több párttag vesz részt aktívan a pártmunkában, an­nál jobban sikerül a párt politiká­jának végrehajtása. Ahol a párttit­kár, vagy a pártvezetőség egyedül végzi a munkát, a pártszervezet el­szigetelődik, elszakad a tömegektől, a dolgozók nem ismerhetik meg a párt politikáját és nem is tehetik magukévá, nem követhetik. Ahol viszont sok párttag végez pártmun­kát, — vagy minden párttag aktí­van dolgozik — ott ismeretes a párt. politikája, munkája és a dolgozók magukénak érzik a pártot. A pártta­gok aktivizálásának egyik alapvető feltétele a pártdemokrácia, a köl­csönös bizalom megteremtése a párt- vezetőség és a párttagság, ezen ke­resztül a pártszervezet és a töme­gek között. A pártdemokrácia azt jelenti, hogy a párttagok szabadon élhetnek biztosított jogaikkal, sza­badon megtehetik észrevételeiket, javaslataikat. A pártdemokrácia ösz- szeférhetetlen a kiskirályoskodással, a diktatórikussággal, a bírálat el­fojtásával, az önelégültséggel, stb. Ahol ilyen megnyilvánulások van­nak, ott meghalt a pártdemokrácia, viszont a pártszervezet munkája is legyengült. Harcolni kell tehát min den olyan törekvés ellen, amely meg akarja fojtani a pártdemokráciát. A párttitkár elvtársaknak arra kell törekedni, hogy először is minden vezetőségi tag végezzen valamilyen pártmunkát. Megengedhetetlen, hogy a vezetőségi tagságot egyesek csak megtiszteltetésnek vegyék, nem pe­dig megtiszteltetésnek és köteles­ségnek. A párttagok aktivizálása életszükséglete a pártszervezetek­nek, egyben egyik legnagyobb esz­köze a pártegység erősítésének. Az eddig tárgyaltakhoz elválaszt­hatatlanul hozzátartozik a bírálat, önbírálat. A bírálat-önbírálat az az eszköz, amelynek segítségével feltárjuk az észlelt hibákat, amelynek használa­tával éles harcot tudunk folytatni mindenféle ellenséges tevékenység, mindenfajta lazaság, megalkuvás, kényelmesség ellen, amelyek nagy­mértékben akadályozhatják előre­haladásunkat. Csak a hibák feltárá­sa segíthet bennünket a pártba be­férkőzött ellenség leleplezésében és eltávolításában, csak a bírálat al­kalmazása teszi lehetővé azoknak a hiányosságoknak felszámolását, amelyek mint gennyes gócok fertő­zik egész munkánkat. Csak a bírálat használata segít bennünket abban, hogy a magunkban meglévő hibá­kat tisztán lássuk és harcolni tud­junk ellenük, nehogy azok táma­szai legyenek az ellenség munkájá­nak. A bírálat segít bennünket a kommunista jellemvonások kiala­kításában, a párttagok kommunista nevelésében. A bírálat-önbírálat ép­pen ezért szintén hathatós módszer a pártegység megszilárdításában. Az eddig elmondottakkal nagyon szorosan összefügg, lényegében azok ból következik a kommunista példa­mutatás állandó erősítése. Párttag­jainkat olyanokká kell nevelnünk, 1 hogy azok bármilyen megpróbálta­tásokkal szemben megállják helyü­ket. Ezért kell őket az ellenség gyű­löletére nevelni a párt tisztaságáért folyó harcban, ezért kell őket a marxizmus-leninizmus alapján, a bírálat-önbírálat helyes alkalmazá­sával a pártmunkába való bevonás­sal áldozatkészségre, odaadásra, párthűségre, rettenthetetlen bátorság ra, határozottságra, szilárdságra ta­nítani. Párttagnak lenni a leg­nagyobb kitüntetés, de egyben a legnagyobb kötelezettség is. Ami eb­ben az országban történik, ezért mi, kommunisták vagyunk a felelő­sek, tehát a párt funkcionáriusai, a párt tagjai mindannyian. Éppen őzért minden kommunistának érez­■ kell a felelősséget és ezt állan­dóan fejlesztenie magában. Minden párttagnak vállalnia kell azokat a kötelezettségeket, amelyek a párt­tagsággal együttjárnak, fegyelme­zetten végre kell hajtani azokat a határozatokat, amelyeket pártunk, kormányunk hozott, vagy ezután hoz. A párt- és kormányhatározatok maradéktalan elfogadása és végre­hajtása alapja a kommunista példa- mutatásnak. Nem lehet jó párttag az, aki nem teszi magáévá a párt fes kormány határozatait, aki ne dól- gozna szüntelenül e határozatok vég rehajtásán és ne harcolna azok el­len, akik gátolják megvalósításukat A kommunista példamutatás a párt szeretetének megnyilvánulása, a pártért folytatott harc kiapadha­tatlan forrása, ezért egyik fő esz­köze a pártegységért vívott küzde­lemnek. Kommunista példamutatás­sal erősítjük nagy pártunkat, de egyben fokozzuk a szocialista épí­tést is. Fejlődésünk záloga, a szi­lárd és egységes párt. Ezért egy pil­lanatra sem lankadva kell dolgoz­nunk és harcolnunk pártunk erősí­tésén, a pártegység szilárdításán. Nótári Sándor a baranyamegyei öthóna­pos pártiskola vezetője, A koreai fegyverszünet és a tárói keleti kérdés békés megoldása

Next

/
Oldalképek
Tartalom