Tolnai Napló, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)
1953-06-21 / 144. szám
4 1953 JÚNIUS 21 NAPLÓ ifjúság a VIT-re Lelkes munkával készül a román 1 dén a román ifjúság kapta azt a nagy és egyszersmind meg ' tisztelő feladatot, hogy a IV. Világifjúsági és Diák Béketalálkozó küldötteit vendégül lássa. Éz a nagyszerű .feladat egyforma lelkesedés tűiével fűti a Barnán Népköz'ár saság bán az ifjúmunkásokat és a dolgozó parasztfiatalokat, a kis úttörőket és a főiskolásokat egyaránt. Az üzemekben az ifjúsági brigádok értékesebbnét-értékesebb felajánlásokat tettek a nagy találkozó tiszteletére, a falvak dolgozó ifjúsága megsokszorozza erőfeszítéseit a növényápolási munkálatokban és az idei termés betakarítása, nah előkészítésében. Az iskolákban és az egyetemeken a tanulóifjúság tanulmányi eredményeinek állandó javításával készülődik a világ ifjúságának nagy ünnepére. Leiken imiuka a/, „Auuus/Uis 23“ Sportéi Kulturpark építkezésénél A VIT előkészületek hatalmas lendületét legjobban Bukarestben, az ország fővárosában lehet felmérni. Június 15-ig 232 ezer négyzetméter területű új parkot létesítettek, közel 300 ezér négyzetméternyi utcaterületet javítottak meg. illetve láttak ei új burkolattal. A nagy VIT-épít- kezáseknél és a főváros különböző parkjaiban már többmillió virágpa- lá; ültettek el. A legnagyobb sürgés-forgás az „Augusztus 23“ Sport és Kulturpark építkezésénél látható. Száz és száz ifjúsági brigád harcol itt az előirányzatok túlteljesítéséért, a nagy találkozó színhelyének határidő előtti b- felezéséért. 80 ezer néző befogadására alkalmas stadion, két szabadtéri színház és számos atlétikai pálya létesül itt. A román Ifjúmunkás Szövetség Központi Bizottságának felhívására több, mint ezer ifjúsági brigádtag jelentkezett a VIT- építkezésekhez. Június 4-én összesen 817 ezer óra munkát végeztek. A munka méreteiről megközelíthető képet kapunk, ha tudjuk. hogy egyedül a stadion építkezésénél eddig annyi földet termeltek ki, ameny nyivel ezer, egyenként 56 vagonból álló vasúti szerelvényt lehetne megrakni. Korszerű szovjet gépek gyorsítják meg és teszik könnyebbé a lelkes ifjú építők lendületes munkáját. Szinte napirenden fordul elő, hogy ifjú traktoristák munkaidejük befejezése után még 16, sőt 24 óráig is munkahelyükön maradnak, hogy ezzel is Hozzájáruljanak az építkezés meggyorsításához. Délutánonként és a pihenőnapokon százával jönnek az ifjúsági brigádok a bukaresti üzemekből és iskolákból. Egyedül a román főváros „Augusztus 23, negyedéből eddig 113 brigád 18.930 taggal június 4-ig több, mint 80 ezer órát töltött rohammunkában a VIT-építkezéseknél. A Sport- és Kulturpark felépítése azonban az egész ország ifjúságának ügye. Fogaras városból például egy 110 ifjúból álló brigád 232 kilométert utazott saját költségére, hogy egy vasárnapot az „Augusztus 23“ Sport- és Kultúrpark építkezésénél dolgozhasson. Számos brigád érkezett a sztálinvárosi „Vörös Zászló“- üzemből, az aradi, nagyváradi üzemekből és gyárakból, az ország több más városából. Augusztus első napjaiban már ké- szérT áll az „Augusztus 23“ Sport- és Kultúrpark és Bukarest virágdíszbe öltözve várja majd a világ minden részéből érkező ifjúsági küldötteket. A román főváros legszebb virágszőnyege a VIT-re azokból a ragyogó munkasikerekből szövődik, amelyekkel az ország ifjú dolgozói készülnek a béke és a barátság nagy találkozójának a méltó megünneplésére. Már kora reggel ehelyozkedett a „placcon" No, nto azért, mintha hajnali négy órakor már sortáll- Tiánuk ládája előtt a cipőtisztításra váró ..kuncsaftok", hanem, hogy más le ne telepedjék az előnyös helyen. Mert Dusán éles szemmel, jó szimattal igazán jp helyet választott magának. Nemcsoda, hogy a Csukarioábau lakó valamennyi cipőtisztító az ő standja után vágyott és sárga irigységgel kívánták minden nap a pokolba. A tér még iires. A szent Száva templom pópája éppen most fordulhatott másik oldalára, de a kocsma már nyitott ajtókkal várja a korai vevőket. Dusánt azonban ez nem zavarja. „Tréninget“ tart. Magasra liajigálja fénymázas keféit, ügyesen elkapja, majd nekiereszti hangját: — Tessék csak tessék! Izvolte. izvolte! Cipőt tisztítani. festeni, fényesíteni, tisztítani! Most kecmereg elő a Baikanszka-ulicából a töpörödött, vén Milos. Egy szekérderéknyi újságot cipel a hóna alatt, egyenesen a nyomdából. Amerre jár, nyomdafesték illata marad utána. Idáig loholt, csak itt, a serkon fűlt ki a lélekzete. Igv hát mindennapos szokása szerint a kocsma felé tart, hogy majd bevesz egy kis szíverősítőt. Mikor észreveszi Dusánt, irányt változtat és a fiúhoz döcög. Ismerik egymást, hiszen az öreg is csukaricíu. Dusán csak megböki sapkája ellenőrzőjét, mikor az öreg megáll előtte és a háta mögé int: — Tedd csak a taligára! Vigyázok rá! Milos bácsi hálásan pislog, örül, hogy a fiú kitalálta gondolatát. Igaz, nem volt nehéz dolga, hiszen csaknem mindennapos ez a hajnali találkozás és ő mindig ügyelt rá, nehogy hivatalos minőségben, rikkancsként igya meg a kafanában azt a féldeci rákiját. — Jól van fial, jól van! Mindjárt itt leszek! Csak fenemód kiszáradt... — a többit már csak elmenőben mormogja, ő maga se érti talán, nemhogy a stand- tulajdonos, aki már ismét magasbaröppenő keféi után néz. — Izvolte, izvolte! Cipőt tisztítani, fényesíteni, fényezni, tisztítani! Nem száll már hiába a csalogatás. Munkásruhájú férfi magasodik Dusán fölé, csak úgy, hipp-hopp került ide. Bizonyára valamelyik közeli házból toppant elő. Csoda, hogy eddig nem láttam — okoskodik a fiú és már kérdezi is: — Tisztítani? Festeni? Fényezni? Hogyan párán e^srofja ? — és csak ezután veszi szemügyre meglehetősen bizalmatlanul a fe&lett, snálladozó bakkancsot. Ezen az isten se tudna sokat csinálni — gondolja, de nem mondja. Minek elriasztani a korai üzletfelet, az első vevőt. Sőt, már itt van mellette a második. — Festeni, tisztítani, fényezni! — adja meg fordított sorrendben a választ az első és már rakj; is lábát a ládikára. A második türelmetlenül vállatvon: — Nem várok... Ez nagyon soká tart... — de azért marad és tűri, hogy Dusán szeme végigvizitálja. Ez is csak olyan munkás, mint az első. A fiú nem js nagyon erőlteti a dolgot, hiszen ez már második vevő: — Hamar végzek! Egy perc az egész! . — Hát addig még várok — adja be a derekát az idegen. — Mai újság? — Az! — Dusán nem vesztegeti a szót, már száguldanak keféi az első munkás bakancsán. — Olvashatom addig? — kérdi a második és már bele is lapoz a legfelső Borbá-ba. —- Újabb gyilkosság a Knyáz Krály Alcxander-en ... A várakozó letelepszik a fiú liátamögé a taligára és birtokba veszi az újságokat. A másik közben dirigálja a suhancot: — Oda még egy kis kenőcsöt tegyél... Ne takarékoskodj, hé! Ide, ide, az orrára meg rakjál fekete festéket! Nem látod, milyen kopott?! Nagynehezen elkészül az első munkával. Helyet vált a két munkás és most már a második folytatja, amit az első abbahagyott, Dusán nyaggatásáí, az első pedig nekitelepszik az újságolvasásnak. Csak akkor néz fel a taligáról, mikor nagyot nyikordul a kafana ajtaja, és kibukdácsol Milos bácsi. Ugylátszik ismeri, mert^ leugrik a taligáról és olyan figyelemmel szemléli Dusán munkáját, mintha sosem látott volna még ilyen gyors cipőtisztítót. A másik se kifogásol már semmit, csak sürgeti a gyereket: _— Hájde, gyerünk már azokkal a kefékkel! Még elkésünk a gyárból! Dusán örül, mikor megszabadul töl ük és óvatosan hajtogatja össze a piszkos, zsíros bankjegyeket. Száz dinár... Kezdetnek, hajnali fél ötkor nem rossz... A két munkás eltűnik az egyik mellékutcában. Hagyjuk ott mi is szent Száva templomát és menjünk utánuk. A keskeny mellékutcából csakhamar tágöblű útvonalra fordulnak. Ez már nem mocskos, nyúlós ■ sárral borított penészes sikátor, hanem villanyfényben, neonreklámok sugarában ragyogó üzletutca. Itt már nem egy kafana deríti csak az italra vágyakozó sétálót, hanem szinte minden második házból hivogatólag szól a dzsessz, földignyúló tükörablakok mögül barátságos asztalok, fehér térítők, hasas palackok fénylenek. Ez itt a Terézija. Az éjjel-nappali kávé házak, mulatók, bárok, danszingok utcája. Kívülük senki sincs a hatalmas, kongó teremben, csak a pincérek. Azaz mégis. Az egyik sarokban egy rendőr, ahogyan Jugoszláviában nevezik: milicista bámulja a híg levegőt. Szolgálat közben térhetett be egy stampedlira és ittfelejtkezett. A meleg, a pálinkabűz, a fény nem engedte tovább, mint ahogyan a lámpa marasztalja a szúnyogokat. A két munkás összenéz. Dusán első vendége szó nélkül bólint, a másik homlokára szaladt szemöldökkel kérdi: — Nem lesz baj, Milán? — Nem! — Hát akkor maradunk! Előkerül a pincér. — Parancsolnak? — Kétszer féldeci rumot — válaszol a Milánnak szólított és azonnal hozzáteszi: — Van már friss újság? — Ott van — int a pincér a rendőr felé. — Igenis, kétszer féldeci! Milán néhány halk szót vált társával és megindulnak a rendőr felé. — Érdeklődd meg, hogyan juthatunk a Dedinjé- be ... Szállítómunkások vagyunk ... Az egyik villába hivattak bennünket... Érted? Ügyesen Adam! Adam a rendőrhöz megy. Tempósan, kényelmesen rakja lábát, de bizonytalan tekintgetésén látszik, idegen néki ez a fényes, borgőzös világ. Nem is csoda. Becsületes munkásember ugyan keveset jár ide. Miből is telne neki? Milán közben az újságokkal megrakott asztal felé tart. Ö már biztosabban mozog. Nem mintha törzsvendég lenne a kafanában, de úgylátszik tanulmányozta már a „terepet." A hírlapok már nádkeretbe szorítva várják az olvasót. Van itt „Borba“, amerikai képesmagazin, rajzos sztripp-lap, titóista „Pobjeda". Minden lap itt van, amelyik csak megnyugtatható választ adhat a feketéző nek, tőzsdésnek, vasaltruhájú katonatisztnek: tart még a gondtalan jóvilág. Milán sorraveszi őket. egyiket a másik után. Mire a rummal előcsoszog az álmos kiszolgáló, már átlapozta valamennyit. Adam is megérdeklődte addig az utat. Egy hajtásra lenyelik az italt és köszönés nélkül indulnak ki a forgóajtón, neki az ébredező utcának. Vissza se néznek. Néhány kényelmes lépés után nekilendülnek. Milán még biztatja is társát. ■ — Igyekezzünk! Még más munka is vár ránk... öt óra felé járhat, nemsokára megszólal a gyársziréna! A hajnali önkéntes munka után a mindennapi robot várja őket. Három órával később, nyolc óra tájban az UDB elhárító központja elé szirénázva érkezik egy riadó- autó. Fegyveres katonák ugrálnak le róla és maguk előtt lökdösik a cipőtisztító Dusánt, Milos bácsit, a rikkancsot, a pincért, a kávéházast és a Terézija szomjas rendőrét. A röplapok miatt hozták ide őket. A röplapok miatt, amelyek csendben, békésen húzódtak meg a vén Milos újságjaiban és a kávéház amerikai magazinjainak lapjai között. Ezek a röplapok keltettek örömet a külvárosok munkásainak, nincstelenjeinek szívében és fakasztottak rémületet a kafana törzsvendégei között. Az elfogottak nem tudják, csak sejtik, hogyan jutottak az újságlapok közé a „lázító“ röplapok. És amikor az elegáns tiszt üvöltözve lobogtatja előttük a fertelmes gazságokat leleplező papírlapot, halálravál- tan rebegik: — Az a két munkás ... — Milyenek voltak — harsan fel az UDB-s hangja. — Hogy milyenek voltak? Tömzsiek, vagy hórihorgasak, erősek vagy gyengék, szőkék vagy barnák? Mit tudják ők... Mintha összebeszéltek volna, egy válasz bukik ki remegő szájukon: , — Olyanok voltak, mint a többi munkás... G. L. KÉPEK A SZOVJETUNIÓ ÉLETÉBŐL Egyre szebbé, egyre rendezettebbé válnak az uráli városok, Nyizsnyij Tagilban az utóbbi években több mint kétezer házat építettek. Ebbe? az évben százezer négyzetméter lakóterület beépítését irányozták elő. I képen: lakóház-építkezések a Lenin-utcában, Nyizsnyij-Tagil városban Nagy ütemben épül Moszkvában az 1953. évi városfejlesztési terv során a 32 emeletes szálloda a Dorogomilovszkaja-rakparton. A bugahengersor daruja a hevítő kemencéből a hengersorra viszi az izzó önteteteket a dnyeperi „Dzerzsinszkij" kohászati üzemben. A dnyeperi „Dzerzsinszkij" kohászati üzem dolgozóinak tounkáját a leg- messzebbmenőkig megkönnyítették. A nehéz és munkaigényes műveleteket a gyárban gépek és gépezetek végzik. A képen a 3. számú Martin műhely egy részlege látható. HAJNAL BELORÁDBAN (Elbeszélés)
