Tolnai Napló, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-17 / 140. szám

TOLNAI

V/lJc paoLCTÍfíJAt ecrcrOurrcK!

<-------------------------------------------------------------------------- N

F

ORRÓ ÜDVÖZLET A ViLÁG BÉKÉÉRT KÜZDŐ NÉPEINEK!

AZ M D P TOLNAMEGYEI

3

LAPJA

X. ÉVFOLYAM, 140. SZÁM

ARA 50 FILLÉR

SZERDA. 1953 JÚNIUS 17

A terv teljesítése kötelesség — nem teljesítése szégyen

Még két hét, s befejeződik a má sodik negyedév. Adott szavuk becsületéért, felajánlásaik és a második negyedévi terv teljesítéséért küzdenek ezekben a nagyszerű, forró lendületű napokban üzemeink dolgozói, műszaki vezetői. Uj munkahőstettek, új, magasba szárnyaló teljesítmények születnek ebben a küzdelemben, a Béke Világtanács budapesti ülészaká- nak tiszteletére tett vállalások végrehajtásában. A Bonyhádi Zománcművek DISZ fiataljai a békehéten 6 százalékkal emelték tel jesítményüket, valamennyien 100 százalékon felül teljesítették napi, illetve heti tervüket.

ötéves tervünk nagy feladatok elé állította megyénk üzemeinek dolgozóit. Egy olyan országot kell kialakítani hazánkban, amely min den részletében a dolgozó nép életét, kultúráját, nyugodtságát tükrözi majd vissza. Ehhez legelsősorban az szükséges, hogy minden munkás, minden dolgozó teljesítse a rája háruló feladatokat, kimagasló eredményekkel se gítse szocialista hazánk mielőbbi felépítését. A terv teljesítése törvény, mely minden dolgozó számára kötelesség. Ennek szellemében harcolnak megyénk üzemeinek dolgozói ezekben a napokban. A Béke Világtanács budapesti ülése, mely nagy megtiszteltetést jelent minden magyar dolgozó számára, még nagyobb eredményekre serkentik vala- ntennyiöket.

Mit jelent a terv teljesítése? Azt. hogy dolgozó népünk a párt vezetésével harcol a szocializmusért, a békéért. Minden dolgozó, aki teljesíti, illetve túlteljesíti napi, heti. havi tervét, a békét védi, a dolgozó nép érdekében cselekszik. Üzemi dolgozóink ma már büszkén mondják el egymás között, örömmel mesélik: ma a tegnap elért eredményemet is túlteljesítettem, holnap ismét azért harcolok, hogy még nagyobb még ragyogóbb teljesítménnyel segítsem a békét. Példa erre a Bonyhádi Cipőgyárban Szabó G. József elvtárs, aki vállalta, a Béke Világtanács budapesti ülésének tiszteletére, hogy 130 százalékos teljesítményét 200 százalékra emeli. Ezzel szemben az egyik napon, június 12-én 210

százalékot ért el. Vagy Kurek Istvánná csákozó, aki 170 százalékos vállalását 197 százalékra tel jesítette az elmúlt héten. S így sorolhatnánk számos üzem dolgozóinak lelkes harcát a többért, a jobbért, akik tervük állandó túlteljesítésével, a 100 százalékos minőség megtartásával küzdenek az igaz békéért.

Az üzemi dolgozók között azonban vannak még ma is hanyagok. akik az ellenség uszályába esve még ma sem látják azt a fejlődést, amit ezen rövid idő alatt elértünk. Ha teljesíti is a tervet, nem azért cselekszi, hogy az üzem, az ország mielőbb elérje célját, hanem azért, hogy a fizetéséből ne vonjanak le. Ezek a dolgozók munkájukat hanyagul végzik, nem fordítanak gondot a minőségi munkára, — ezért egyes gyárainkból minőségileg nem megfelelő áruk kerülnek forgalomba, mely a dolgozó nép szá mára nem kielégítő. A terv nemteljesítése szégyen az egész ország népe előtt.

Sztahánovistáinknak, pártszervezeteinknek. műszaki vezetőinknek az a feladata, hogy a 100 százalékon alul teljesítő dolgozókat serkentse, buzdítsa nagyobb eredmények elérésére. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy jó agitációs és népnevelő munkán keresztül megmagyarázzák azt a célt, amiért küzdünk. Mondják el

az üzem kommunistái, becsületes dolgozói, hogy az, amiért mi harcolunk, olyan életet biztosít mindenki számára, ami ezideig elképzelhetetlen volt a mi országunkban. Hiszen már az eddig elért eredmények is mutatják dolgozó népünk megváltozott életét. Ma már az üzemekben modern gépek, különböző felszerelések se gí'tik a termelést. Minden dolgozó napi 8 órai munka után szórakozhat, sportolhat, s nem utolsósorban művelődhet: tanulhat. Ma már nincs kényszermunka, robot, mindenki munkája után megkapja a jogos bért. Mindezek mutatják dolgozó népünk megváltozott életét, s ami ezután következik, még jobban a dolgozók boldog életére, a békére irányul.

A második negyedévi terv teljesítése és túlteljesítése, — a harmadik negyedév előkészítése, — ez most dolgozóink és a vezetők legfontosabb feladata. Ennek érdekében mozgósítsanak minden erőt. használják fel a munkások ötleteit, javaslatait. — Szélesítsék bányászaink kezdeményezését. a „péntek-mozgalmat", amelynek segítségével elérhetik a 100 százalékon alul teljesítők számának csökkentését. Ezideig csak a Paksi Konzervgyár dolgozói csatlakoztak ehhez a versenymozgalomhoz, ami arra mutat, hogy megyénk ipari üzemeinek dolgozói nem ismerik a „péntek-mozgalom“ jelentőségét, nem kapcsolódnak btTBE'újabb és újabb nagyszerű mozgalmakba, ami egyébként saját jó munkájukat tükrözné vissza. A „péntekmozgalom" bevezetése azt jelenti, hogy 10 napos terveiket 9 nap alatt teljesítik. Üzemeink élesszék fel azokat a mozgalmakat, mely munkájukat segíti elő. A Sztahánov-, a Gazda-, a Rőder- és a Deák-mozgalmak állandó alkalmazása, a minőség megjavítását. az anyagtakarékosság kiszélesítését, a sztahánovisták fejlesztését. valamint a tervek állandó teljesítését tükröznék vissza. A Simontornyai Bőrgyárban a II, negyedévre vállalt anyagmegtaka- rítást május végéig már 204 százalékra teljesítették a dolgozók. Ezzel szemben a Dombóvári Malomnál még 60 százalékra sem teljesítették az elmúlt hónapban az anyagtakarékosság terén ■ lalt kötelezettséget. Ez a példa mutatja, hogy ahol a dolgozók a vezetőkkel közösen harcolnak a tervek, a vállalások teljesítéséért, ott az eredmény nem marad el.

A következő negyedév meg komolyabb feladatokat jeleni az üzemek számára. Éppen ezért, a még hátralévő két hétben ne legyen egyetlen üzem sem, ahol ne beszélnék meg a harmadik negyedévi tervvel kapcsolatos leendőket. Már most készítsék elő. bontsák fel a tervet egészen az egyes munkanapokig. Ha minden munkás ismeri feladatát, maga is tervszerűbben, egyenletesebben dolgozik. Segítsék elő pártszervezeteink ennek a feladatnak a megoldását, emellett szervezzék meg úgy a békeőrségeket, hogy az újólag mutassa és igazolja Rákosi elvtársnak a budapesti választási nagygyűlésen elhangzott szavait: „A mi elemünk a teremtő béke! A mi hazánk a béke országa! A magyar nép a béke népe!"

Megyénk üzemeinek dolgozol a második negyedéves terv teljesítésével is fejezzék ki békeakara- tukat. A szocializmusnak — és a béke országának építése — ez a cél vezesse és lelkesítse a tolnamegyei üzemek vezetőit, dolgozóit erre az újabb, jelentős győzelemre.

A Béke-Világianács budapesti tanácskozása

Etilemnél cTAstier de la Vigerie megnyitó beszéde

4 nemzetközi helyzet fejlődése új kezdeményezéseket kíván a világ békemuzgalmáiól

Emanuel d'Astier de la Vigerie •

megnyitó beszédének első részét

lapunk tegnapi számában közöltük. Az alábbiakban adjuk a beszéd folytatását.

— Ma már a világ népeinek több sége ismeri fel a szükségességét és a lehetőségét a tárgyalások útján való megoldásnak és fordul a mi eszméink felé.

— A helyzetnek ilyenirányú fejlődése a dolgok új megvizsgálását es különösen új kezdeményezéseket kíván a világ békemozgalmától. Május 5-én és 6-án a Béke-Világta- nács vezetősége Stockholmban ülésezett. Elnökünk, Fréderic Joliot- Curie megnyitó beszédében megjegyezte, hogy a kedvező körülmények azt a kötelezettséget rótták ránk. hogy cselekvésünket ne korlátozzuk túlságosan szűk keretek közé: „Az öt nagyhatalom közötti tárgyalás — mondotta — a legfontosabb kérdésnek tűnik, de ez nem az egyedl'i megoldás. Egy tárgyalás, még ha Iá - zonyos kérdésekre korlátozódik is, akkor is előkészítheti az öt nagyhatalomnak ezt a találkozóját és ezért ezt nem kell ellenezni... — Nyitva kell hagyni az ajtót, minden részkérdéssel foglalkozó tárgyalás számára."

— A békemozgalom nem profesz- szorok gyülekezete, akik elvonatkoztatott, békeformulákat állapítanak meg. Ez nem diplomaták gyülekezete, akik a szerződések tartalmát és a tárgyalások formáját dolgozzák ki. Ez élő mozgalom s olyan egyszerű és észszerű eszméket használ fel, amelyek a békeszerető emberiség közkincsét képezik. Megmutatja, hogy ezek az eszmék nem ábrándok. Felszólítja a közvéleményt és a népeket, hogy ezeket az eszméket juttassák érvényre kormányaikon keresztül. Óvakodik minden formalizmustól. Megragad minden, a béke érdekét szolgáló új kezdeményezést, bárhonnan szármáz zék is az, akármilyen körből, vagy akármilyen kormánytól induljon is ki.

— Ezek az egyszerű és észszerű elgondolások mindig ugyanazok: az erőszakhoz való folyamodás elítélése a nemzetközi kapcsolatokban: a tárgyalások, a találkozások és a kereskedelmi kapcsolatok szükségessége; a különböző rendszerek és tár sadalmi formák békés együttélésének lehetősége; a nemzetközi együtt működés szükségessége; a lefegyverzés szükségessége. Azonban ezek az elgondolások nem elvont elvek, amelyeket elegendő állandóan hirdetni. Figyelemmel kell kísérni az eseményeket, megragadni minden kezdeményezést, minden eszközt a feszültség enyhítésére, ezt minél iobbán felhasználni a béke érdekében és magunkkal ragadni a közvéleményt ezeknek támogatására és ellenőrzésére.

—■ Ebben a szellemben a Béke Világtanács két tanulságot merített az utóbbi eseményekből.

— Ha azok az egyszerű eszmék, amelyeket terjesztettünk, most újra többmillió embert hódítottak meg ha a békemozgalommal szemben a közvéleményben szított közömbösség vagy ellenállás megszűnik vagy csökken, most új módokat kell találnunk arra, hogy bevonjuk a békemozgalomba mindazokat az embereket, szervezeteket, akik az események által felvilágosulva a tárgyalás lehetőségének és szükségességének tudatára ébrednek.

— Ha a tárgyalás vezetett is — egyelőre még korlátolt, jelentőségű — kezdeti eredményekhez, vannak erők, amelyek még szembehelyezkednek vele. A tárgyalásokat mindenütt győzelemre kell vinni. A csupán egyes pontokra szorítkozó megegyezések is hozzájárulnak ahhoz, hogy csökkentsék a békével szemben mutatkozó ellenállást és megnyissák az utat a nemzetközi feszültség enyhítéséhez.

— Az öt nagyhatalom közötti egyezmény, amit mi „békepaktum"nak neveztünk el, a legfontosabb célkitűzés marad. De mi ezt nem állítjuk előzetes feltételként. Hogy eljussunk ehhez a célhoz, minden békés eszköz, minden kezdeményezés, minden tárgyalás megfelelő.

— A Béke Világtanács Irodájának legutóbbi ülése óta az események még inkább megerősítették az ott kifejtett elemzések helyességét. Ellenállások ellenére, a közvélemény támogatásával a béke megvalósításának óhaja még inkább kifejlődött egyes olyan kormányok javaslataiban és tetteiben, amelyeket eddig egymással szembeállított a hidegháború és a „tömbök politikája."

— Kína és a Szovjetunió konkrét javaslatai, az indiai kormány ismételt erőfeszítése visszhangra találtak a legtöbb nyugati országban.

— Sir Winston Churchill a nagyhatalmak legmagasabb síkon történő találkozását javasolta. Beszédében hallgatólagosan elismerte, — amit mi már Berlinben hangoztattunk, — hogy nem lehet a saját biztonságunkat mások biztonságának fenyegetésére alapozni. Attlee. az ellenzék vezetője, követelte Kína felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe az egész parlament helyeslése közepette. A skandináv miniszterelnökök egymásután támogatták Churchill javaslatát.

— Néhány héttel később a Commonwealth miniszterelnökei négy fontos javaslatot tettek:

— Négyhatalmi konferencia ösz- szehívása még ősz előtt;

— ne szabjanak semilyen előzetes feltételt a szovjet kormányhoz intézett meghívás elé;

— szovjet és nyugati szavatosság keretében javasoljanak megoldást a német kérdésre;

— Kínát vegyék fel az Egyesült Nemzetek Szervezetébe.

—■ Végül Franciaországban Men- des-France, kijelölt miniszterelnök, a nemzetgyűlés többségének tapsvihara közepette rámutatott az ország külpolitikája megváltozásának lehetőségére, elismerte, hogy a tárgyalás Indokínában és a katonai kiadások terhének megkönnyítése szükséges.

—- Most már az öt nagyhatalom egyike sem tehette meg többé, hogy nyíltan is tudomásul ne vegye a népek békeakaratót. Ez a jelenlegi helyzetnek egyik fő jellemvonása és a mi erőfeszítéseink következménye. Ez a mi bizakodásunk egyik oka.

— Ámde még jelentős erők állnak szemben közvetve vagy közvetlenül a tárgyalással és ha megritkulnak is soraik, megkettőzik erőfeszítésüket, Ezek az erők megnyilvánultak az Északatlanti Szövetség szervezetének ülésén abban a határozatban, hogy hosszabbítsák meg 20 évvel a fegyverkezési hajszát. 28 ezer milliárd frankos költségvetéssel. Ezek mutatkoztak meg Németországban Adenauernak a négyhatalmi konferenciával szemben tanúsított ellenállásában és abban a törekvésében, hogy bármilyen áron is keresztülvigye Németország újra- felfegyverzését. Megmutatkozik Koreában, ahol a Li Szin-Man-kor- mány minden módon arra törekszik, hogy megakadályozza és szabotálja a fegyverszünet esélyeit. Végül megnyilatkozik ez egyes amerikai vezető személyeknél is, akik azt indítványoz zák, hogy az ENSZ-et. hagyják ott és hagyjanak fel mindenféle nemzetközi együttműködéssel.

— Nem szabad, hogy ezek az erők győzedelmeskedjenek. Az ENSZ nek nem szabad gyengülnie vagy megszűnnie. A békemozgalom egyik legnagyobb feladata, hogy szüntelenül kinyilvánítsa ragaszkodását egy nemzetközi szervezeten belüli együtt működéshez. Egyetlen nemzet sem fordíthat hátat ennek a szervezetnek. Ez a szervezet csak akkor végezhet valóban eredményes munkát. ha valóban nemzetközi jellegűvé válik, ha megtalálja benne helyét minden nemzet.

— Mea kell akadályoznunk, hogy ezek a mesterkedések tovább késleltessék a nagyhatalmak megegyezését. Ha a három nagyhatalom ma azt tűzi maga elé, hogy a bermudai értekezleten leszögezik álláspontjukat, ennek ne legyen célja a négyhatalmi értekezlet meghiúsítása különböző előfeltételek felállításával. Semmilyen tárgyalás sem lehet ered ményes, ha valamelyik fél előre korlátozza azt, hogy milyen engedményeket lehet tenni, hiszen az értekezlet tárgya éppen az, hogy meg határozza a kompromisszumos meg oldást, körülhatárolja az engedményeket.

— Mindezen akadályok és ellenállás ellenére újabb jelek, újabb tények még nagyobb reményekre jogosítanak. ügy látszik, hogy a felébredt közvélemény, melyet a béke erői, mozgalmunk irányít, magával ragadja a legtartózkodóbb kormányokat is és a tárgyalások, kompromisszumok és részbeni megegyezések útjára vezetik őket.

— A koreai hadifogolycsere-egyez mény, amely bevezetése a minden nillanatban várható fegyverszüneti

egyezménynek — nagy győzelem, a béke szellemének hatalmas győzelme. Ezt a győzelmet mi vívtuk ki.

— Maholnap véget ér a vas* és tűzeső. Az emberek kibújnak odúikból, a rombadőlt házak alól és végül félelem nélkül emelhetik fel tekintetüket az ég felé.

A Német Demokratikus Köztársaság legutóbbi kezdeményezései újabb távlatokat nyitnak Németország új raegyesítésére. A Szovjetunió gesztusa Ausztriában és Berlinben és a brit nemzetközösség álláspontja 'ehetővé kell. hogy tegye a megfelelőbb körülmények közötti tórgva- tásokat a Németországgal és Ausztriával megkötendő békeszerződés tárgyában.

— A legcsekélyebb jelt is ki kell hangsúlyoznunk, a legcsekélyebb kezdeményezést is bátorítanunk kell Akár arról van szó. hogy szovjet tengerészek és főiskolások látogatnak Párisba és Londonba. vagy amerikai újságírók utaznak a Szov ietunióba. akár arról van szó. hogy kínai küldöttség koszorúzza meg a mi Yves Farae barátunk sírját vagy gyümölcsözőbb kereskedelmi egyezmény készül Franciaország és a Szovjetunió között, akár arról van szó. hogy angolok és franciák érkeznek Kínába a piac tanulmányozására és a kereskedelmi kapcsolatok továbbfejlesztésének előkészítésére, —: mindez kisebb vagy nagyobb mértékben hozzájárul a feszültség enyhüléséhez.

— A békevilágmozgalom állandóan hangsúlyozza, hogy ha a hidegháborút békés versengéssel akarjuk helyettesíteni, egyre több kapcsolatot kell létesíteni a népek között. Ki kell szélesíteni a gazdasági, a kulturális kapcsolatokat, rendszeresebbé kell tenni a tudomány és művészet embereinek találkozásait. s végül általában minden emberi kapcsolatot gyakoribbá kell tenni. A népek ilymódon megismerhetik egymást és véleményt alkothatnak egymásról. Ezáltal megszűnik az az állapot. hogy egymást csak a hivatalos propaganda torztükrében ismerhetik meg. Ilymódon hamar megismerik és megszeretik majd egymást.

— Azonban még túl korai lenne győzelemről beszélni. Az enyhülés jelei igen szerények. A Béke Világtanács jelenlegi ülésszakának az a feladata, hogy mindent latbavessen e békés győzelem megszilárdítása és újabbak elérése érdekében. Emellett az is célkitűzése, hogy indítványozzon és támogasson minden olyan eszközt, amely a nemzetközi légkör enyhülését megkönnyíti, sietteti.

(Folytatás a 2. oldalon)