Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1906–1910

1908. július

10 Honterus-szobrot a tagok nevében lelkes beszéd kapcsán, Korbély Géza kerületi jegyző koszorúzta meg, az egybegyűlt ünneplő közönség pedig áhítattal énekelte el Luthernek az összes evangélikusokat tettre és hitre buzdító diadalmi énekét: az „Erős várunk"-at és Kölcseynek a minden magyar hazafit lélekben egyesítő „Hymnusz"-át. Pénteken, a közgyűlés második napjának reggelén, fél 9 órakor Moór Gyula helyi lelkész könyörgésével istentisztelet tartatott, a kora délutáni órákban pedig a közgyűlés tagjai Margócsy Aladár, kerületi missziói lelkész hazafias hévvel előadott beszéde után a brassói Czenk-hegy ormán elhelyezett milléniumi Arpádemlékrnű talapzatára tették le a honfiúi kegyeletes megemlékezés koszorúját. Ugyanazon nap délutánján folyt és este 7 órakor befejeztetett az egyházkerületi közgyűlés. 1. (Z. L.) Az egyházkerületi felügyelő a közgyűlést következő beszéddel nyitotta meg: Mielőtt a kerületi közgyűlésünkön megjelenteket szívélyesen üdvözölném a tiszai egyházkerületnek ezen legtávolabb fekvő helyén működő hazafias magyar hithű esperességben és egyházközségben, melyeknek közegyházunkkal közös ellenfelein kivül még egy igen erős ellenféllel is meg kell küzdenie, bizonyságául annak, hogy elöljárói hiven megtesznek mindent ugy a magyar nemzet, mint felekezetünk érdekeinek védelmében; — örömemet fejezem ki a felett, hogy fáradtságot nem ismerve, ily szép számban jelentek meg . közgyűlésünk tagjai, — bár sajnos, hogy jelen közgyűlésünkről többen, kiknek jelenlétéhez egyházunk érdekei is fűződnek, részben betegség, részben egyéb akadályok folytán távol maradni kényszerültek. Mindig szükség volt arra, hogy mindannyian, kiket a közbizalom munkások gyanánt kijelölt, foglaljuk el helyünket, s azt betöltve, hiven megfeleljünk elvállalt kötelességeinknek. Napjainkban azonban attól tartok : még inkább van szükségünk a vállvetett együttműködésre; hiszen csak nem régen jelent meg az a pápai bréve, mely mély megdöbbenést keltve, a vegyes házas-