Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)
Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor
196 Mikulik József. A dobsinai tanító fizetése az 1637 február 9-ón tartott egyházlátogatás jegyzőkönyve szerint: 1. Minden lakos évenként 20 dénárt fizet, habár ketten hárman laknak is egy házban, a zsellér 10 dénárt; 2. egy-egy hámor hetenként egy darab vasat (portionem ferzi), az acélkohó 50 dénárt ad. 3. ünnep és vasárnapon ingyen ebéd a lelkésznél; 4. A mészáros hetenként 2 font marhahúst ad, de ez a harangozóval vagy kántorral megosztandó; 5. a karácsoni, farsangi, húsvéti, pünkösdi és Márton napi felköszöntés (recordatio) jótéteménye kizárólag őt illeti, a mit belőle bajtársainak és a deákoknak 1) juttat, azzal be kell azoknak érniök; a hetenkénti és kéthetenkénti felköszöntés azonban a kántoré meg a deákoké." (Prot. Rimanovi 733 1.) Ilyen szűken kimért jövedelem mellett, ahhoz még olyan alárendelt állásban a szegény tanító sorsa elég szomorú lehetett, és ha még a köznéppel is barátkozott, a kevés tekintély is lefoszlott róla és ha jövedelmező mellékkeresetre tett szert, „hivatalát" is elhanyagolta. így történt pl. Dobsinán, hol a lelkész 1637-ben az egyházlátogatás alkalmával intette tanítóját (Reich Mártont): „ne szennyezze be hivatalát az által, hogy a tanuló ifjúság nyilt kárára hosszú éjjeleken át hiú táncvigalmakban (choris vacantibus) muzsikál, ámbár kifogása nincsen, ha azt az ő tudtával és beleegyezésével tisztességes lakodalmakban teszi 1" (Prot. Rimanovi 734 1.). Az 1642 évi február 15-én tartott egyházlátogatásnál pedig elmondatott, hogy : Reich Márton hétfőnként a sörházban lóvén elfoglalva, elmulasztja a reggeli tanórákat; ugyanaz történik nyáron, mikor a várostól messze fekvő vasgyárakban napokon át cántál!", miért határoztatott: „a tanító legyen hétfőn is reggeli 9 óráig az iskolában, aztán mehet a sörházba; ha pedig a városból kimegy, jelentse a lelkésznek és adjon collegájának, ki őt helyettesíteni fogja, kellő utasítást; évenként háromszor kell a lelkész által előírt tárgyakból vizsgát tenni, a városi közönség pedig felszólítandó, hogy a másik tanítónak és a kántornak a megszaporodott munkáért valami fizetést adjon (Prot. Rimanovi 806 1.). Ha már olyan tekintélyes városban is, milyen Dobsina volt, ilyesmi történt, könnyen elképzelhető, milyen volt faluhelyen a tanító sorsa! A tanügy különben az esperessógnek szívón feküdt, az egyházlátogatás mindig a tanítóra és iskolára is kiterjedt. ') A (nagyobb) deákok a tanító segédei voltak és pedig nem csak a templomban és a temetések, lakodalmak és felköszöntéseknél) hanem az iskolában is, hol az elemi oktatás jó részben reájuk volt bízva. Dobsina város lakossága e korban az 1626 óta meglehetős pontosan vezetett anyakönyvek alapján legfeljebb 1200-1600 lélekre tehető.
