The Eighth Tribe, 1976 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1976-04-01 / 4. szám

April, 1976 THE EIGHTH TRIBE Page 11 KOSSUTH LAJOS Nagy magyar hazafink 82 esztendővel ezelőtt, 1894 március 20-án hunt el Turinban. Az alanti részlet Váss Zoltán könyvéből van 1894. március huszonnyolcadikán Turinban kez­dődnek el Kossuth temetésének gyászszertartásai. Kossuth feje a koporsóban hazai földön pihen. A monoki küldöttség hoz egy zacskó göröngyöt; a szívére Rákóczi szemfedőjének egy darabkáját teszik. Magyar kéz hímzi szemfödelét is, a bahérleveles fehér selyemleplet, rajta a Kossuth-család címerével. A hazából elmegy a halottért a képviselőház és Budapest főváros küldöttsége, a megyék, a városok küldöttségei, az egyetemi ifjúság, magánosok nagy számmal, mintegy kétezerötszázan. Turin város ut­cáin magyar szó hangzik napokig. A turiniak benső részvéttel üdvözlik őket, és 1894. március huszonnyol­cadikán százezrek állnak melléjük gyászkíséretnek. Olaszország mély meghatottsággal, Turin város nagy gyászpompa mellett adja át Magyarországnak Kossuth hamvait. Küldötteikkel az olasz király, az olasz kormányelnök, az olasz államférfiak, a had­sereg tábornokai, az olasz városok, mind hallatják a fájdalom és részvét nyilatkozatát a turini ravatalnál, ahol Olaszország és Magyarország fájdalma egyesül, s együtt gyászolják a század nagy szabadsághősét. Itt vannak Garibaldi vörösinges vitézei is a mar­salai híres ezerből. És egymás után hódolnak a ko­porsó előtt a régi harcosok golyók szaggatta zászlói, tisztelegnek a munkásegyletek lobogói. Olaszországban idegen nemzet nagy emberét még nem gyászolták úgy, mint Kossuthot. Halálának fáj­dalma átnvilall az egész művelt világon. A washingtoni képviselőnek csarnokaiba 1851- ben oly ünnepélyesen vezették az Egyesült Államok törvényhozása elé a száműzött Kossuthot, most halál­hírét hallva, március 23-i ülésén mély részvétét fejezi ki. Közvetlenül a turini pompázatos gyászszertartás után a képviselőház és a főváros különvonatokon már délután fél négy órakor elindulnak Turinból, hogy a magyar határon várják be a Kossuth holt­testét hozó vonatot. Ez este kilenckor indul Turinból. Külön vagonok­ban helvezik el Kossuthné és Kossuth Vilma kopor­sóit. A kiilönvonaton utazik Kossuth két fia, az új­ságírók, doktor Basso és Kossuth hű szolgája, Giorgio. Minderről pontosan tudósít a világsajtó, a ma­gyar és az osztrák lapok. Ferenc József is olvassa a tudósításokat, és saját kezűleg megfogalmazott táviratot küld Wekerlének: — Azt olvasom az újságban, hogy Kossuth holttestét Fiúmén át hozzák. Remélem, hogy ez a tapintatlan­ság, tekintettel arra, hogy a német császári pár Abbáziában van, megakadályozható... Wekerle kénytelen intézkedni, hogy a Kossuth holttestét hozó különvonat eltérjen a kitűzött útvo­naltól. Március huszonnyolcadikán éjjel s a következő nap délelőttjén olasz földön halad keresztül a gyász­­lobogós, fekete drapériás különvonat. Gyászlepellel vonják be a vasúti állomásokat. Minden városban minden állomásra ezrével tódul ki az olasz nép, élén mindenütt a helység polgármesterével. Koszorúkat hoznak, búcsúzokat mondanak. Déltől kezdve egész délután és éjjel osztrák föl­dön megy keresztül a gyászvonat. Az állomásokon csendőrök várják: a vasúthoz nem bocsátanak senkit. Március huszonkilencedikén reggel hat órakor Csáktornya az első magyar állomás, mely a hazatérő halottat fogadja. A szomszédos környék lakossága is itt gyülekezik. Budapestről új nagy küldöttség érke­zik. Harminc percnyi itt-tartózkodás után a tízezer főnyi tömeg néma búcsúintésével a vonat tovább­robog.

Next

/
Oldalképek
Tartalom