Fraternity-Testvériség, 1953 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1953-09-01 / 9. szám

4 TESTVÉRISÉG társaival együtt bámulatos energiával szervezte hivő gyülekezetekké a lerongyolt s reményét és hitét vesztő menekülteket. Mindenütt ott volt, ahol segiteni kellett s nagy nyelvtudásá­val és rokonszenves egyéniségével szerzett nem­zetközi kapcsolatai révén segitett is. Legtöbbet másokon, magán a legkevesebbet. Ő csak dol­gozott és tanult. Felső hivásnak és benső su­gallatnak engedve theologussá képezte át ma­gát. Kálvin János genfi templomában szentel­ték pappá. Időközben pedig “Magyar Szellemi Munkaközösséget” szervezett, mely az emigráció tiszta evangéliumi alapon álló “Uj Magyar Ut” cimü folyóiratát indította meg. Csak természetes, hogy erre a duzzadó mun­ka birásu emberre ráterelődött a protestantiz­mus világszervezetének a figyelme s mikor munkatársainak legnagyobb része már átkerült az óceánon, a déli presbiteriánus egyház mont- reati kollégiuma tanári kathedrájára hívták meg. Itt sem elégedett meg a tanárkodás aránylagos nyugalmával, mert bár nyelvi nehézségei nem voltak s karrierje az angol mezőn is szépen iveit: a mindennél erősebb hivatástudat ősi val­lása s magyar fajtájáért való munkára ösztö­nözte a magyar mezőn is. Ő volt a motorja annak a mozgalomnak, mely az “Evangéliumi Világszolgálat”-ot meg­indította, az ő fáradhatatlanságának köszönhető legnagyobb részben a “Magyar Református Szór­ványegyház” s a “Szabad Magyar Református Világszövetség” megalkotása. A világ minden részébe levelezett s rövid két éves itt tartóz­kodása alatt az Egyesült Államok csaknem minden részében megfordult már, hogy vigasz­taljon, erősítsen, hitet élesszen és alkosson. Kettébetört. Az emberi életkor delén haza­hívta az Ur, épen amikor újabb szolgálatra in­dult, amikor barátaival akart találkozni, hogy újabb terveket válthassanak valóra. Mi voltunk az elsők, akik haláláról értesültünk s megren­dültén állhattunk meg holtteste felett. A mi ligonieri kis templomunkban ravatalozták fel. Életünk egyik legszomorubb feladata volt sok száz mértföldnyire hagyott hitvesét értesíteni a váratlan csapásról, mely őt és a gyönyörű csa­ládot érte. De nem csak őket, hanem minket mindnyájunkat. Barátait, szolgatársait, reformá- tusságunkat s egész magyarságunkat. Mert ő mindenestől a miénk is volt. Félszáznyi ame­rikai magyar lelkésztársa kisérte utolsó földi útjára. Nagyon sokat veszítettünk vele. A jövőnek egy nagy reménységét. Reméljük, hogy odafönt megkapta elhívásának jutalmát, amely­re igyekezett. Igaz ember volt. Emléke áldott lesz. Borshy Kerekes György. AZ ELNÖK ÜZENI... AMERIKAI MAGYAROK TALÁLKOZÓJA WASHINGTONBAN Az amerikai magyarok közös szervezete, az Amerikai Magyar Szövetség, október 6 és 7 napjain, hazánk fővárosában, közgyűlést tart. Október hatodikára, az aradi vértanuk em­léknapjára, tettük az amerikai magyarok talál­kozóját, hogy ez is emlékeztessen az Amerikai Magyar Szövetség lelkére, egyetlen igaz céljára. Megváltónk mondotta: “Nincsen senkiben na­gyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért . . .” Az aradi vértanuk életüket ad­ták, hogy másoknak szabad, boldogabb élete le­hessen. Az A. M. Szövetség is azért van, hogy önfeláldozó szeretettel, az amerikai magyarság­nak látomásokat, felemelést, életet adjon, a világon szétszórtan élő magyarságban a remény­séget táplálja, nekik segítséget nyújtson és az uj bevándorlási törvény alapján lehetővé tegye azt, hogy minél több magyar testvérünk jö­hessen be a szabadok földjére, a hősök hazájá­ba, az Egyesült Államokba. A nemes célért, az A. M. Szövetségben ön­zetlenül dolgozó, amerikai magyarokat, szeretet­tel köszöntjük. A washingtoni találkozóra Isten áldását kívánjuk. Egyesületünk tagjait arra kérjük, hogy helyi egyházaikban, egyleteikben, legyenek szószólói a Szövetségnek. Legyenek munkatársak abban, hogy a Szövetséget még több áldást nyújtó közösségünkké tehessük. AZ ALAPITÓK-ÉPITŐK MEGBECSÜLÉSE A Bibliában találhatjuk azt a rendelkezést, hogy állítsatok emlékművet, hogy ha gyerme­keitek, unokáitok és azok gyermekei látják azt és megkérdezik: mi ez? . . . akkor elmondhas­sátok Istennek az embereken át . végzett cse­lekedeteit. Gyorsan múlnak az évek, elmúlnak az év­tizedek. Az alapítók, építők nagy része haza­ment az Atyához. Templomok, Egyesületek, in­tézmények tesznek bizonyságot arról, hogy Istent félő, testvért szerető magyarok jártak itt. Amerikai magyar református életünk egyik legáldottabb gyümölcse a Bethlen Otthon. Úgy éreztük, hogy azzal is megbecsüljük az alapí­tókat és építőket, hogy a Bethlen Otthon épü­leteiben emlékművet állítunk. A Bethlen Ott­hon három megálmodója, alapitója: Molnár István, Dr. Kalassay Sándor, Dr. Nánássy Lajos. Molnár István emlékezetét az Otthon temp­lomának tornyában a “Molnár István harang” és a bejáratnál levő emléktábla őrzi. Dr. Ka- lassaynak az első, a régi épületben, Dr. Nánássy- nak a városban levő Gyermekotthonban állítot­tunk emlékművet. Az adakozók és építők nevét

Next

/
Oldalképek
Tartalom