Fraternity-Testvériség, 1953 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1953-11-01 / 11-12. szám
TESTVÉRISÉG 11 — Borshy Kerekes György rovata — MÁRIA-UTGA Már sok utca köveit jártam, mig barangoltam hét országban — most mégis egy jár az eszemben: húsz éve, hogy ott meneteltem, esőben, szélben, mindig vigan, az első versem is ott Írtam: Mária-utca! Újhelyi Emlék! Én nem tudom, ha visszamennék, ráismernék-e újra? Talán szivem súgná csak félénk hangján: Itt születtél! Innen indultál! A macskaköves kereszt-utnál néha megálltál álmodozva, s visszanéztél a házatokra . . . Mária-utca! Ujhely! Emlék! Kisvárosi vasárnap-esték hová tűntek? Milyen mélységbe? Csügedten néhány régi névre gondolok s lassan hull a könnyem . . . Kucserik Mária. REMÉNYI PETŐFIJE Az a kitűnő tanulmány, amely Reményi József, a clevelandi WRU irodalom tanárának tollából Egyesületünk “Hungarica Americana” sorozatának első számaként jelent meg “Sándor Petőfi Hungarian Poet” címen, mint a WRU News-Letterében olvassuk, a nyár folyamán a South Atlantic Quarterly c. folyóiratban, valamint több más irodalmi kiadványban is közlésre került, amiket Londonban, Münchenben és Baselben adnak ki. A mi Reményink Petőfije tehát bejárja a világ irodalmi sajtóját és újabb meg újabb elismerést szerez mind a költőnek, mind a monographia neves Írójának. Jól esik itt feljegyeznünk azt a kitüntetést, amiben legutóbb részesült Reményi professzor, amikor is beválasztották a francia Academie Internacionale Libre Des Sciences Et Des Letters tagjai közé. írnunk sem kell, hogy ez a kitüntetés valóban érdemes embert ért, akinél többet a magyar irodalom nagyjainak a külföldi irodalmi körök előtt való ismertetése terén eddig senki sem tett. Csak természetes, hogy őt e sorokban mi is melegen köszöntjük s érdeklődéssel várjuk újabb tanulmányait. NYIRŐ JÓZSEF Nagyhalottja van a magyar irodalomnak. Nyirő József, az erdélyi származású iró, hosszas és kínos betegség után Spanyolországban elhunyt. Ravatalánál magyar bucsuzóbeszédek hangzottak el, koporsóját a régi magyar zászlóval takarták be, sőt magyar területről is temették el, mert Madridban még nyitva áll a régi magyar követség háza. Az “Isten igájában” cimü nagy regényével tűnt fel először Nyirő az irodalomban, ahol egy csapásra előkelő helyet biztosított nevének, ízes székely-magyarsággal irt “Uz Benczé”-je egészen egyedül álló remekmű, mely örök időkre utánozhatatlan marad. Utolsó Írásai, könyvei már Európa nyugatán jelentek meg, ahová százezernyi társával a vörös brutalitás elől menekülve szorult hitvesével együtt. Három gyermekük Erdélyben rekedt s testi bajai mellett ez miatti gyötrődés is bizonyára hozzájárult letöréséhez. A trianoni Erdély minden nyomorúságát átélt nagy í- rónk mindössze 64 évet élt. Hitvese igy egészen magára maradt. Nem gyászával, melyben egy egész nemzet osztozkodik, de közvetlen gyámolitó nélkül. Reméljük, sikerülni fog ide átvándorolnia, ahol magyarságunknak legnagyobb és legjelentősebb tömbje él. FINTA KOVÁTSA A lap más helyén az Amerikai Magyar Szövetség jelenti be, hogy a Segélyakció szokásos karácsonyi bélyege helyett az idén a Szövetség ad ki emlék-bélyeget. A bélyeg néhai Kováts Mihály ezredesnek azt a lovasszobrát fogja ábrázolni, amit Finta Sándor jeles szobrászművészünk készített a harmincas években. A hatalmas méretű dombormű eredetileg a new-yorki Hungarian Reference Library termének falát díszítette, ahonnan előbb a Pennsylvania Avenue-i Kossuth Building lépcsőházába került, jelenleg pedig Kossuth Házunk előcsarnokának ékessége. Ez az első megvilágított díszítmény, mely látogatóinknak azonnal szemébe tűnik s nyomban bizonyos öntudatot is ad annak a magyarnak megtekintése, aki elsőnek áldozta oda életét uj hazánk szabadságáért. Olyan ős számunkra Kováts Mihály ezredes, akire méltán büszkék lehetünk s olyan kortársunk az őt megörökítő Finta Sándor is, akihez hasonlóval csak igen kevéssel dicsekedhetünk. A bélyegkiadástól szövetségünk azt reméli, hogy az a legkedvezőbb fogadtatásra talál s talán segít megérni azt az időt, amikor az első amerikai magyar hősi halott emléke majd a főváros egyik terét diszitheti. SZÉP ERNŐ Irodalmunk másik nagy vesztesége a század elején feltűnt halkszavu költő, a Hajdúságból származott Szép Ernő. Mint Nyirő József, ő is a második világháborút követett úgy nevezett “béke” áldozata. Egyik a száműzetésé, a másik az otthonmaradásé. Szép Ernő egy szerény tanítói ház meleg családi környezetében lett szerelmese a magyar szónak és irodalomnak, melyhez soha sem lett hűtlen s amit napi szólamoktól mentesen próbált szolgálni egy olyan fordulatban is, amikor nem a belső tartalom, külső szépség, a költő őszinte örven- dezésü vagy borongásu lírája, hanem a hordószónokok hörgéseihez hasonló stilus lett az értékmérő. Egy pár ide tévedt írásából következtetni lehetett, hogy a “tengerin is szépet álmodok” dacával kinlódta át az utóbbi éveket hallatlan szegénysében és elhagyottságban, halálra éhezetten. Mi szerencsések, akik az Óceán innenső oldalán a magyar irodalom szereplőit származástól és politikától elvonatkoztatva tudtuk értékelni, megőrizzük az eredeti primitivségével annyi tiszta élvezetet nyújtott Szép Ernőt is azok között, akikre emlékezni érdemes.
