Fraternity-Testvériség, 1953 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1953-06-01 / 6. szám
1 10 TESTVÉRISÉG Valahol . . . Idegen országban rohan a vonatunk Hegyeken, völgyeken, pusztaságon át; Póznák, folyók, erdők, falvak és városok Mellőzik száguldva széles ablakát. Távolba kell nézni, ha látni is akarsz És amit láthatsz is egy percnyi tünemény. Van-e benne néked sok örömed pajtás. Amit te is érzel s érezhetek én?! Mire vágyik szemed, ha messzire tekint? Ismeretlen tájon ismerőst kutat? ... Az enyém búsan, könnyezve keresgél Valahol a térben egy gémes kutat... 30 MILLIÓS MAGYAR VAGYON Minden évben érdekes olvasmány a “Fraternal Monitor” című lap szemléje, mely az országos jellegű testvérsegítő intézmények állapotáról statisztikai adatokat közöl. Ebben a kimutatásban szerepelnek a mi nagy magyar intézményeink is. Hetven olyan országos egyesület volt a múlt évben, amely háromszáznál több taggal, illetve okmánnyal gyarapodott. E hetven között a 35. helyen áll Református Egyesületünk 1,080, a 66. helyen a Verhovay Egylet 358 és a 68. helyen a Rákóczi Egylet 346 szaporulatával. Ugyancsak e három intézményünk biztosítási állaga összesen 3 millió 64 ezer 707 dollárral gyarapodott, melyből Egyesületünké $1,425,972, a Verho- vayé $1,288,835, a Rákóczié pedig $549,900. — A négy ismert nagy magyar testület fennállása óta összesen 37 millió 70 ezer 735 dollár segélyt fizetett ki, jelenlegi vagyonunk pedig 29 millió 648 ezer 16 dollárt tett ki január elsején, mely azóta 30 millióra gyarapodott. — Abban a kimutatásban, mely a 16 éves koron alul felvettek háromszázon felüli szaporulatát tünteti fel, 44 egyesület között, magyar vonalon egyedül Egyesületünk szerepel 433 tiszta gyarapodással. Megnyugtató és a jövőre nézve jó reménységeket keltő tény az, hogy dacára az életbiztosítási téren meglévő hatalmas versenynek, magyar tes- tületeink s közöttük Egyesületünk a gyarapodásban az elsők között vannak s ez a haladás állandó jellegű. NO-NO Annyi emigrációs alakulat van immár, hogy még rövidített nevük is hamarosan kimeríti az ABC betűinek variációit. Az átlag amerikai magyar kezdi már halálosan unni a nagybetű tömeg értelmesre bogozgatását s a legtöbb esetben épen ezért a nagybetűk között folyó csatározás fölött napirendre tér, azaz az ezekről szóló cikkeket el sem olvassa. Mert igazán nem is érdemes. Néha azonban mégis megüti az ember szemét egy és más. Legutóbb például az egyik vidéki lap nagypipájú cikkéből az, hogy ilyen mondatot írt le: “A sváb ’Hűség mozgalom’ ... ez a jelentéktelen szervezet téves beállításban szerepel a magyar közvélemény előtt. Sokaknak jólesik, hogy a magyar haza iránti hűséget hangoztatják. A hazához azonban hűek voltak az összes magyarországi németek, stb. stb.” — Nos, ez már egy kicsit több, mint amit egy-egy gondolkodó magyar elhihet és elbírhat. Mert hiszen hallottunk volt és tudtunk volt, nem is egykét, de száz meg száz olyan magyarországi németről, vagy svábról, akik Hitler legvadabb rohamcsapataihoz, az ú. n. SS alakulatokhoz jelentkeztek s abban szolgáltak. Vagy ez mutatta a hűséget? Persze hogy ez, de nem a magyar hazához. Azzal szemben ez közönséges árulás volt. Ugyan milyen érdekből kell ezt szépíteni? No-no, író úr! DARAGÓ JÓZSEF Volt idő, nem is nagyon régen, amikor ezt a nevet mindenki ismerte Magyar-Amerikában. Akkor, néhány terminuson keresztül, a Verhovay Segély Egylet országos elnöke volt s mint ilyennek, működése hivatalból sem korlátozódott csak saját egyletének ügyeire. Ott volt — és ott szeretett lenni! — mindenütt, ahol szélesebbkörű magyar megmozdulásról esett szó. Különös magyar frazeológiájával próbálgatta eredetien kifejezni “nemzetsége» elgondolásait.” Néha nem értettük, de mindig megérez- tük egyéni szóhasználata mögött az őszinte magyar szívet s néha elgondolkoztunk: egylete emeli-e öt, vagy az ó érdekes egyénisége emeli egyletét? Aztán, egészen váratlanul és titokzatosan, egy közgyűlésen lebukott. Ma sem tudjuk, miért? Visszavonult. Pár év után kísérletet tett a közéletbe való visszatérésre. Nem sikerült. Elekor eltűnt a látóhatárról s nyugalomban, családjának élt Májusban temették el régi telepedési helyén, Akronban. A katholikusnak ismert Daragó temetésén Bakay Árpád református lelkész, régi barátja végezte a papi szolgálatot. Rengeteg nép, rengeteg virágkoszorú kísérte utolsó földi útjára. Jellegzetes amerikai magyarsága egészen egyedi volt. Sokan és szívesen fognak vissza-visszaemlé- kezni rá, mint az első nemzedékbeli magyarság átlagának tipikus képviselőjére. SÜRGŐS KÉRELEM Az Amerikai Magyar Szövetség, mely tudvalevőleg egyházaink, egyleteink s általánosságban amerikai magyarságunk átfogó képviseleti szerve, a múlt hetekben sürgős kérelmet jelentetett meg a lapokban. A kongresz- szus előtt levő s valószínűleg még ebben az ülésszakban napirendre kerülő “Special Emergency Legislation for Refugees” törvény sürgetése és megszavazása érdekében égetően szükséges, hogy állampolgár magyarságunk — Eisenhower elnökhöz, saját szövetségi képviselőihez és szenátoraihoz egyéni leveleket, vagy táviratot intézzen. Még pedig azonnal. Semminek nincs ugyanis nagyobb hatása a törvényhozásra, mintha a szavazó polgárság minél nagyobb tömegei követelik egy-egy törvény meghozatalát. A törvény megszavazása magyar szempontból azért is fontos, mert az a vörös veszedelem elől menekült ú- jabb 240 ezer személynek s azok között igen jelentős számú magyarnak adhatna módot a kvótán felüli bevándorlásra. Olyan testvéri és erkölcsi kötelezettség tehát a Szövetség kérésének teljesítése, amely elől aligha térhet ki bárki is, aki szívén viseli menekült testvéreink sorsát. Az elküldendő levelek és táviratok a Szövetség (1624 —Eye St, N. W., Washington 6, D. C.) másolatokat kér, hogy azok birtokában a maga részéről is nyomatékosabban sürgethesse a törvényhozást.-
