Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 3/1-4. (Budapest, 1879)
2-3. szám
107 A sima sikló erdőirtásokban és napsütötte lejtőkön tartózkodik vagy földlyukakba, sziklaüregekbe vagy kövek alá húzódik vissza. Elfogva, kezdetben harapós, de hamar megszelidül és vesz táplálékot, a mely kigyók és gyíkokból áll. A nőstény augusztusban 10—12 tojást rak, a melyekből a fiatalok azonnal kibújnak; ezért eleven szülőnek tartották. Egész Európában el van terjedve. A muzeumi gyűjteményben vannak példányok: Budáról ( WERTHER), Beszterczebányáról (GRINEUS), Szegedről (HORVÁTH), Nagy-Szebenről (Fuss), Zilahról (PUNGUR). Az irodalomban említett leihelyei: Meliádia (ERBFR) 1, Kassa (JEITTELES) 2, Nagyvárad (MOCSÁRY) 3, Homonna Bresztónál (MOCSÁRY) 4. 2. Család: SZÜLŐKIGYÓK. VIPERIDAE Bonap. 1831. A fejnek felső lapját részint pikkelyek, részint paizsok fedik. A viperák teste rövid, közepén vastag, két vége felé hirtelenül vékonyodó. Fejők vastagabb törszénél, háromszögű vagy szívalakú, teteje púposán kiemelkedő, az orrpárkány kiálló. Orrnyilasuk kicsiny, kerek vagy hosszúkás. Szemök középnagyságú, látójuk függélyes, a felső ajakpaizsoktól 1—2 sor pikkely vagy alsó szempaizsocska által elválasztva. A fej felső lapját nagyobb részt pikkelyek,csak kis részben paizsok fedik. A felső orrpaizsok s a mellső liomlokpaizsok mindig hiányoznak, míg ellenben a felső szempaizsok kifejlettek. A homlok- és falpaizsok gyakran láthatók ugyan, de rendszerint igen szabálytalanok. A mellső orrpaizs és az orrpaizs között egy vagy több paizsocska van. A gyeplöpaizs helyett pikkelyek vagy paizskák vannak, melyek a szem alatt húzódnak el, s ezt a felső ajakpaizsoktól elkülönítik. A halántékot nagyobb, paizsoklioz hasonlító pikkelyek fedik. Az álesúcspaizsok második párja igen kicsiny, s a torokpikkelyektöl alig különbözik. Szájuk tágasan kitárható; a felső állkapocsban csak két csatornás fog van, mely a méregmirigygyel közlekedik. A test pikkelyei ormoltak. A haspaizsok egysorúak, farkpaizsok párosan két sorban fekiisznek; alfelpaizs osztatlan. A viperák éjji állatok, nappal el vannak rejtve. Zsákmányukat megharapják és nyugodtan bevárják harapásuk hatását, s ezután nyelik el. Minden Vipera élőket szid, azért sziilőkígyóknak nevezhetjük. Ezen család az európai faunában két nem által van képviselve, a mely hazánkban is található u. m. Vipera és Pelias. 1 Amphibien üstr. Monarchie. ZBG. XIV. 1864. p. 697. '-' Piodiomufi faunae Vertebrat. ZBG. XII. 1862. p. 245. " Adatok Biliaimegye faunájához Mathem. term. közi. X. keit. 1872. p. 172. sima kigyúr t 1 Adatok Zempléumegye faunájához Mathem. term. k<»zl. XIII. kot. 1875. p. 143.