Tárogató, 1950 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1950-09-01 / 3. szám
TÁROGATÓ 3 el nem végezhetik. Aránylag kévésük fogja vállalni és megérteni a szóbanforgó uj feladatokat. A politikai bevándoroltaknak nagy része még mindig a múltba tekint s olyan érzelem- és gondolatvilággal bir amelynek iaz alapján uj életet nem lehet teremteni azokon a szétrombolt területeken. Volt fasiszták, nácik, szélsőséges soviniszták, álcázott kommunisták, német szeparatisták, Horthynak vagy a Habsburg dicsőségnek a bámulói, mind hangosabban hallatják a szavukat. Nekünk uj erkölcsi erőkre van szükségünk a teljesen uj helyzetnek megfelelően, máskülönben a tragédia megismétli magát s hozzá, ahelyett hogy uj világot kapnánk, uj nemzeti és faji harcaink lesznek a diktátorok egyenes hasznára. IV. Nyilvánvaló, hogy a felszabadulás után a régi országok felépitése nem történhetik úgy, hogy az elszigetelt nemzeti államok régi eljárásait követik. Ez az eljárás csődöt mondott s csak megmérgezi az egész politikai és erkölcsi légkört. A lényeges feladat az lesz, hogy azokat a nemzeteket egyesitik egy politikai szövetség és gazdasági egység keretében. Ugyanez a probléma az, amellyel Nyugat Európa szintén küzködik s amely a legfelsőbb kifejezését az Atlanti Szerződés fogalmában találta. De még ilyen nagy integrálódás esetén is Közép és Kelet Európa kisebb államainak az egységesitése elkerülhetetlen szükségesség marad. Máskülöben majd látunk újra hatalmi politikát és a kisebb államok fölött való imperialisztikus uralmat. Az ilyen integrálódásoknak, akár nagyok, akar kicsinyek legyenek, uj meglátás és uj ideál a lényeges. Egy Dunai, Balti, Balkán Szövetséget egyszerű rendelettel nem létesíthetnek a régi szuverén államok. Szó ami szó, a meglevő szuverén államok tényleg csak a szájukkal támogatják a szövetségi ség eszméjét, mivel az uj formájú egyesülés a hadsereg, külpolitika és diplomácia közösségét jelentené s jelentené a monopóliumoknak szabad kereskedelemmel való kiköszöbölését. Ez annyit, jelent, hogy a politikai, gazdasági és katonai hatalom jelenlegi tulajdonosai nem akarják az uj, hatékony szövetségi ellenőrzés kifejlesztését. Hinni, hogy a jelenlegi hatalmi-monopolisták majd csak úgy törtetnek arra, hogy a saját tényleges hatalmukat szétrombolják, annyi valószínűséggel bírna, mint a hires dicsekvőnek, Müchhausen bárónak az elbeszélése, aki a hallgatóságával azt akarta elhitetni, hogy mikor lovastul zuhant a mocsárba, onnan önmagát a hajánál fogva húzta ki. A szövetségiség minden komoly formáját csak a kizsákmányolt tömegek lelkiismeretes munkája létesitheti a hatalom jelenlegi tulajdonosaival és monopolistáival szemben. Ebben a küzdelemben szükségünk lesz mindazoknak az aktiv kooperációjára, akik állandóan szenvedtek amiatt, hogy a kis államok folyton egymás ellen hadakoztak. Ennek a felszabadulási mozgalomnak a vezérkara csak azokból kerülhet ki, akik hűek maradtak a liberális demokratikus elvekhez és végigélték a diktátorságok tragédiáját. Ez a szellem még mindig hiányzik azokban a tömegekben, amelyek kimenekültek. Csak nemrégiben olvastam a Magyar Emigráció lapjában egy tiltakozást az amerikai póstavezetőség azon terve ellen, hogy Thomas Masaryk születésének százéves fordulójára bélyeget bocsássanak ki. Az iró azzal érvelt, hogy Masaryk istentagadó volt és ezért úgy vélte, hogy ne Masarykról, hanem Kossuth Lajosról emlékezzenek meg bélyeggel. Masaryk sohasem volt istentagadó, nagyon vallásos ember volt, csak templomba nem járt. De maga az érvelés és egyik nemzeti büszkeségnek a másik ellen való kijátszása, mikor a valóságban azok egyáltalán nem ellenségesek, mutatja, hogy az a szellem teljesen hiányzik, amely a dunai államokat valóságos együttműködéshez vezethetné. A német és magyar kisebbségeknek a csehek által való üldözése és a sváboknak a magyar kommunisták által való kiutasítása és hasonló, u.n. “kisebbségek kicserélése” a nyomor és gyűlölet uj hullámait létesítette, amelyek az uj szövetségi rendszert sokáig lehetetlenné teszik. V. Ennélfogva a jobb jövőben való reményünk csak azokon múlik, akik meg tudják érteni azt a kellemetlen helyzetet, amely a kis nemzeteket izgatja. Eltekintve néhány tisztalátásu száműzött vezetőtől és néhány menekülttől, csak T
