Tárogató, 1939-1940 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1939-07-01 / 1-2. szám
tárogató 7 ♦—-------------------------------------------------------------------------------—--------------------------—f MAGYAR KRÓNIKA x,----------------------------------------------------(Háborús hangulat. — Náci propaganda Magyarországon. — Az Andrássy úti nyilasház. —- A Habsburgok detronizációja. — Ady Endre körül. ■— Szomorú állapotok Bars megyében. —• Ókori milliomosok. ■— Bethlen Istyán grój a magyar közéletről. — Eckhardt Tibor a diktatúráról. — Irodalmi hírek.) A Magyar Nemzet március 31,-i számában ennek az újságnak a berlini tudósítója arról irt, hogy mit nyert Németország Csehország bekebelezésével. A cikkét a következő érdekes sorokkal fejezi be: “A cseh annexió megerősítette a német állásokat. Viszont igaz az is, hogy London megfeszített erővel dolgozik Berlin bekerítésén. Szörnyű helyzet, ha a világlapokban generálisok, stratégák és katonai szakemberek cikkeznek a “legközelebbi” háborúról, meghányják-vetik Németország katonai erejét s idestova annyira megszokja a világ a háborús készülődéseket, hogy fel sem tűnik majd az első bombagép-raj London, Berlin vagy Párizs felett. Mit szóljon az ember, ha egy kis svájci újság legutolsó oldalán, eldugva a mezőgazdasági hírek és a vizállás-rovat közé, egy kis hirt fedez fel, amely március huszonötödikéről keltezve, hat sorban közli, hogy a szövetségi tanács elhatározta, hogy az összes robbanóaknákat megtöltik az ország határán s az őrségeket megerősítik. Megjegyzi a hir, hogy továbbmenő intézkedéseket nem tartanak ez idő szerint szükségesnek. Mi lehet még a továbbmenő intézkedés, kérdi ebben a pillanatban még a nyájas olvasó? Határelzárás? Vagy fegyverre kap a svájci nép, hogy szabadságát megvédje? S Írom mindezt egy berlini kávéház teraszán, napsütésben, kora tavasszal s a levegőben jókedvű verebek keringenek fejünk fölött Megnyugtató érzés. És égnek áll az ember haja, ha az angol, francia, német és egyéb katonai szakértők fejtegetéseire gondol.” Ugyanebben a számban van a következő cim: A kárpátaljai és szlovák határmenti harcok 262 hős sebesültje és betege érkezett a fóvárosba. (És a halottak száma?) Feltűnően sok öngyilkosságot követtek el márciusban Budapesten, pontosan 60-at, mig februárban csak 29-et. * * * Hogy hogyan dolgozik a náci-propaganda M agyarországon, arról érdekes tudósítást irt gróf Haller Gábor a Bőszénfáról szóló cikkében. A falu 70%-je magyar sváb, 30%-je magyar. A svábok és magyarok mindig jóbarátságban éltek egymással, de most megváltozott a helyzet. Mikor a cikkíró a tanítótól és plébánostól azt kérdezte, hogy mi a baj, hogy mi történik ott, a következő választ kapta: — “Semmi különös — mondják egyszerre, majd a plébános ur veszi át a szót — csak egy kicsit megbirizgálták a népet. Mesterlegények járnak, furcsa illemtanárok, rejtélyes tánctanárok, szívesen látott munkanélküliek. Furcsa alakok. Volt a nyáron kettő, ki sorkosztos is volt. Ezek, érdekes, csak a sváb híveimhez járkáltak. Aztán volt úgy, hogy kétmázsára való német iratot, újságot kalendáriumot küldtek nekik. Természetesen a nép takarékos, ezért ingyen küldik nekik ezeket rendszeresen. Derék hiveim, miután csak svábul tudnak s nem birodalmi németül, bizony egy sort sem olvasnak el, hanem pakolásra használják fel a kitűnő papirosokat. — Az a legnagyobb baj — mondja nyomatékosan a plébános ur —, hogy volt itt egy túlbuzgó sváb orvos, aki sokáig élt Németországban s ki most is kapcsolatot tart fenn velük, s ki — úgy látszik — egy kicsit helytelenül lobogó öntudattal minden áron más német öntudatot akart felgyújtani bennük, mint amilyen a magyar történelmi németségnek folytonosságánál fogva tulajdona. Harminc éven át magyar iskola volt itt. Ők kívánták ezt s ragaszkodtak ehhez. Most német is van. Németül kell prédikálnom. Ha tudnám, hogy akarják, lelkesen prédikálnék németül, de nem értik s elbóbiskolnak alatta. Úgy, hogy a multkorában hosszabban beszélvén magyarul, ellenem lázitották őket s a férfiak, kik egytőlegyig pompásan beszélnek magyarul — most nem járnak templomba. Birodalmi német dalokra oktatják őket ezek a nem falubeli misszionáriusok. Pedig ezeknek nem müdal, hanem hopszasza kell. Nem sok az eredmény, csak elnémult ajkukon a magyar dal, melyet ősszüleik is daloltak... Különben minden rendben von Bőszénfán. Az élet folyik. Az emberek szeretetteljes magyarsággal köszönnek “jó éjszakát,” csak mintha egy furcsa szél borzolta volna fel a lelkek vizét, idegesítő a nappal s az este egyformán.” Az o-gyallai csillagvizsgáló visszakerült a müncheni egyezménnyel. A csehek az elmúlt 20 év alatt vagy y) millió pengőt fektettek bele, de azt, amit ők szereztek, el is vitték magukkal. A cikkíró a cikkét egy érdekes
