Tanügyi Értesítő, 1916 (14. évfolyam, 1-10. szám - 15. évfolyam, 1-4. szám)
1916-05-01 / 9. szám
2. oldal. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 9. szám. Mely dúlást forralva önmagának ártott: Szétrebbentettétek, ti erős Kárpátok! Mert szent az a tér, mit őserővel védtek. Ki magának szánja, jaj az ellenségnek! Mint mikor pogány had zúdul a templomba S küszöbén a villám holtra sújtja nyomba: Úgy vár itt gyászos vég minden nem-magyarra, Ki az örök-magyart veszteni akarja. „Vissza innen, vissza, átkozott pogányok!“ így förmedtek rájuk, ti védő Kárpátok! Hallották zúgását fennkölt haragtoknak S mégis tolvaj utón idetolakodtak; Nem félték a merény ezer veszedelmét, Kapzsiság tőrébe tévedtek az elmék, A szemek káprázat rabjaivá lettek, „Előre, holttestén, ha kell, százezreknek/“ Az özönlő csürhét egy szálig láttátok S nem álltátok útját, rejtelmes Kárpátok! Láttátok hullámzó tengerét a vérnek, Láttátok: a kunyhók, a falvak hogy égnek, Romboló vad erő hogy ül gyözedelmet Ólakká szennyezett szentegyházak mellett; Láttátok igazak gazul pusztulását, Hallottátok: a jajt hány felől kiáltják, Hány felöl üvöltöz az ujjongó átok — 5 ti némán tűrtetek, fenséges Kárpátok! De im’, mikor szárnyat bontott már a kétely S leszámolt mindennel, a földdel, az éggel: Öserötök titkos, csodanagy hatalma A bitorló hadat vesztébe kavarta. Megdördült a jelszó: Előre! Előre! Népesült a gazok órjás temetője, Gázolt rajt’ a honvéd, a ti katonátok, Vele kúzdtetek ti, megtorló Kárpátok! . . Újra föllélegzett a tavasz azóta, Újra él az erdő, a mező, a róna, Örök végtelenben madár dala reszket S reszket — égő kínja vérezö sebeknek. Forró lázban izzik a mi tavasz-álmunk . . . Mikor lesz valóvá, mit oly régen várunk? Mikor hoz a jövő igaz boldogságot? Mondjátok meg nekünk, jó öreg Kárpátok!
