Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)
T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között II. • 235
a Földmívelésügyi Minisztériummal a megállapodást a paradicsomtermés átvételére. 156 Májusban úgy látszott, hogy nyugvópontra jutottak a konzervgyár „gazdacseréjéről" szóló hírek, mert az újság cáfolta azokat. 157 Pedig akkor már folytak a leltározások, s júliusban a Hangya vette át a gyár érdekképviseletét. 158 A gyáripari pótbejegyzés szerint Pakson is működött ekkor egy konzervgyár, amelynek közelebbi adatait azonban nem ismerjük. A malmok nagy száma arra utal, hogy ebben a mezőgazdasági jellegű megyében a gabonaőrlés változatlanul fontos. Vízimalmok is őrölték még a gabonát. 1937-ben arról adott hírt a megyei sajtó, hogy Bogyiszlóra vitték át az utolsó bajai dunai malmot. 159 A vízimalmokat egyre sebesebben szorították ki a hengermalmok, a benzin-, nyersolaj-, gázmotor- és turbinahajtású malmok. A bonyhádi Hengermalom és Villamosipari Rt. 160 1934-ben Finnországba is szállított (20 vagon) lisztet. 161 Az 1930-as évek végén, 1938 nyarán ez a malom is tagja volt a Magyarországi Export Malmok szindikátusának. 162 Dombóváron ugyancsak működött két nagyobb teljesítményű malom: az egyik Varga Józsefé, aki 1924-ben építtette hengermalmát, amely messzi tájak gabonáját őrölte. 163 A másik az Eszterházy-uradalom nagy teljesítményű gőzmalma, amelynek külön iparvágánya és keskeny vágánya is volt. 164 Az Első Mözsi Gőzmalom Rt. 1937-ben 10 munkást alkalmazott és 1936ban 861 P nyereséggel zárta üzemét. 165 Szórványos adataink vannak még a területen gyári jelleggel működő egyéb malmokról is, amelyeknek szétszórtságát a mellékelt térképen kísérhetjük figyelemmel. Az élelmiszeripar részvénytársaságai között találjuk a Simontornyai Artézi Kristályvíz Rt.-ot, 30 000 P alaptőkével, amely 1932-től 0,5 P osztalékot fizetett. Nyeresége 1936-ban 4600 P volt. 166 A megye területén több szikvízgyár működéséről tudunk, de ezek pontos számát nem volt módunkban megállapítani. Az élelmiszeripar ágazatai közül a sajtó ebben a mezőgazdasági arculatú megyében a szeszfőzőiparral kapcsolatban tett néha észrevételt. így pl. 1935ben arról adott hírt a megyei lap, hogy Tamási községben, ahol szeszfőzde fenntartására hatósági engedély volt, mindössze ketten jelentkeztek arra, hogy gyümölcstörkölyből, illetve seprőből pálinkát főznek. A szeszfőzésre alkalmas nyersanyagot a községben nagyrészt trágyaként használták fel, mert nem voltak képesek a főzéshez szükséges nyersanyagárat megfizetni és a kincstári illetéket leróni. 167 1938-ban egy szövetkezeti szeszgyár létesítését tervezték a megyében, ami a burgonya ipari feldolgozása, a marhahizlalás, továbbá a homoktalaj tápanyagutánpótlása szempontjából lett volna fontos. 168 A közvéleményt legjobban a közüzemek problémái érdekelték: vágóhidak és vízművek. A szekszárdi vágóhíd és a jéggyár modern berendezése sugallta azt az ötletet, hogy külföldön kedvelt hússertések feldolgozására használják azt fel. Ez a kérdés vissza-visszatér a városi közgyűléseken is. 169 A vágóhíd és hűtőház problémája másutt is jelentkezik. Dombóváron 1936-ban tárgyalta a képviselőtestület a Magyar Állat- és Takarmánykiviteli Társaság szóbeli ajánlatát, amely szerint modern vágóhidat és hűtőházat létesítenek. 170 282
