Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Boros István és dr. Zboray Bertalan: Zomba község neves gyógyszerésze Rozsnyai Mátyás élete és munkássága • 385

Az 1890. és 1893. évi jegyzőkönyvek szerint a város törvényhatósági bizottságának tagja, az aradi Polgári Takarékpénztár elnökigazgatója, járványbizottsági tag stb. Külön szeretnénk kiemelni a „Kölcsey Egyesület"-ben kifejtett működését. Az Egyesületről a Révai Lexikon

/,() a következőket írja: „Az Egyesület Aradon 1881-ben alakult meg azon célból, hogy felolvasásokat rendezzen, könyvtárat létesítsen és a zene terjesztését művelje. Később kezébe vette az Egyesület a kulturális és társadalmi munkák egész sorozatát. Megíratta Arad és Arad-vármegye egész monográfiáját, felállította az ereklye-múzeumot, kiadta az »Aradi Vértanúk Albumát«, az aradi vesztőhelyet obeliszkkel jelölte meg, kezdeményezte az aradi kultúrpalota felállítását, melyben az ereklye-múzeum, a 40 000 kötetes könyvtár és a 400 000 korona értékű képtár nyert elhelyezést." A Maros partján álló impozáns épületben Rozsnyay több népszerű, ismeretterjesztő előadást tartott, de előadást tartott a Kereskedő-ifjak Társaságában is: „Szédelgés a tudomány terén", „Kempelen sakkozó gépe", „Barum csodái" címmel, valamint az Iparosifjak Önképző- és Betegsegélyző Egyletében a „Kenyérről" (1892). Betegségének kezdetéről nincsenek adataink, de feltehető, hogy egészsége már 1892-ben sem volt kifogástalan, ennek ellenére a szívéhez nőtt Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlésén Brassóban megjelent, a gyógyszerészi szakosztály elnöke volt, előadást is tartott/

11 továbbá bemutatta turistabotját, melyet asztalosával együtt úgy szerkesztett meg, hogy a bot belsejében 15-féle gyógyszert lehetett elhelyezni. Erejének hanyatlására mutat — véleményünk szerint — az is, hogy az előadás nyomtatásban már nem jelent meg, s csak a gyűlések jegyzőkönyveiből értesültünk róla. Két év múlva, az 1894-ben Pécsen tartott vándorgyűlésen még családjával együtt megjelent, sőt a gyógyszerészi szakosztály elnökévé is megválasztották, de előadást már nem tartott. Rozsnyay Mátyás a következő évben, 1895. augusztus 5-én fejezte be páratlanul munkás és eredményekben gazdag életét. Az utolsó hónapok történetét a Gyógyszerészi Közlöny'

52 szeptemberi száma a következő nekrológban örökíti meg: „Pár hónappal ezelőtt öltött akut jelleget betegsége: a szervezetében régebben lappangott gyomor- és májrák. Nagy heroizmussal Budapestre, majd Bécsbe ment akkor Rozsnyay és műtétnek vetette magát alá. A műtétet már nem lehetett végrehajtani: késő volt. Ezt az embert, akit nem törhetett le az élet félszázados, napról-napra újra kezdett súlyos küzdelme, s minden vihara, azt az embert, aki vas akaratával, ernyedést nem ismert szívósságával felküzdötte magát az erkölcsi és anyagi jólét magaslatára, néhány hónap alatt letiporta a kór, s folyó hó 5-én övéinek, barátainak s a gyógyszerészi karnak legnagyobb fájdalmára, behunyta örökké szemeit." A lap ezután beszámol arról a valóságos búcsújárásról, amellyel az aradi társadalom a gyászháznál enyhíteni igyekezett a Rozsnyay-család fájdalmát és gyászát. Az ugyancsak leközölt gyászjelentés szerint a temetés már másnap, augusztus 6-án zajlott le, a család rendelkezése alapján, aminek következtében a végtisztességen csak a helybeliek vehettek részt. A megjelentek között volt a város tisztikara Salacz Gyula polgármesterrel az élen, valamint az aradi gyógy399