Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Szenczi László: A párt művelődéspolitikájának megvalósulása Tolna megyében • 113

Fejlődött és megerősödött az ifjúsági és úttörőmozgalom. Újjászerveződtek a különböző művészeti együttesek: sárpilisi, decsi, üzemi stb. Változott a művelődési otthonok műsorpolitikája, javult az ismeretterjesztés politikai tartalma, nőtt a politikai előadások száma. Jó viszony alakult ki a párt és az értelmiség között. Megerősödött a kulturális életben is a párt vezető szerepe. Ez fontos mérföldkő volt a kulturális élet fejlődésében, mert éppen az ellenforradalom mutatta meg, hogy ha a párt vezető szerepe a kulturális életben háttérbe szorul, ez a kulturális színvonal süllyedéséhez, a giccs, a polgári kultúra elterjedéséhez, kulturális anarchiához vezet. Az elvi viták, konzultációk, előadások, vezetők és értelmiségiek találkozásai, a párt- és állami vezetés javulása, de mindenekelőtt a párt általános politikája és annak eredményei következtében egyre több értelmiségi csoportosul a kommunisták körül politikailag segítve munkájukat. Tolna megye népművelésének helyzetéről szóló jelentés (MSZMP Tolna megyei Bizottsága Archívum 1. fond.; szám 35. őrzési egység 1957.) arról számol be, hogy a népművelésben jelentős esemény zajlik le már 1957. február 16-án: a sárpilisi népi együttes 10 éves fennállásának jubileuma munkás-paraszt szövetség jegyében zajlik. A sárpilisiek vendégül látják a csepeli csőgyár kultúrcsoportját, s ugyanakkor a sárpilisiek még ugyanazon év május 18—19-én új mesejátékkal mutatkoznak be a csepelieknek. A jelentés a sok probléma mellett (művelődési otthonok elhanyagoltsága, a szocialista országok színműirodalmának mellőzése, rendszertelen kórusmunka és tánccsoportmunka stb.) megállapítja, hagy nő az olvasók száma a könyvtárakban, de a mai írókat kevesebben olvassák, inkább könnyű, romantikus művekkel foglalkoznak. A mozik már teljes látogatottsággal üzemelnek, de hónapokig alig vagy egyáltalán nem játszottak szovjet és szocialista országok filmjeit. Újjászerveződtek a nemzetiségi művészeti csoportok is. A népművelés területének lassú, de fokozódó tisztulását bizonyítja az 1958. szeptember 1-én a dombóvári megyei hatnapos népművelési tanfolyamról adott értékelés, amelyen a megye 115 népművelője vett részt bentlakással (MSZMP Tolna megyei Bizottsága Archívuma 1. fond. szám 32 őrzési egység 1956.). Az értékelés megállapítja, hogy lényegében a konszolidáció a népművelés területén befejeződött, a népművelési munka helyes mederbe terelődött. A Tamási-Rácvölgy szétszórt tanyai település népművelési ügyvezetője a következőket írja levelében: „Én úgy látom, hogy a hullámvölgyből kikerült ismét a népművelés és a felemelkedés útjára lépett. Igaz, a tárgyi feltételek nem sokat javultak (nincs kultúrotthon, stb.), de a lakosság körében ismét éled az érdeklődés. Feladatunk, hogy megragadjuk ezt a lélektani pillanatot..." Az értékelés megállapítja, hogy őszinte hang uralkodott a tanfolyamon. A résztvevők téves politikai és szakmai megnyilvánulásaikra azonnali választ kaptak. Hasznos tapasztalatcsere-alkalom volt. Megállapítja a népművelők nagyfokú politikai és szakmai elmaradottságát. Még mindig hatnak a nacionalista, irredenta, revezionista „harmadik utas" téveszmék a népművelők tudatában. Az értékelés egy komoly veszélyre is felhívja a figyelmet, arra a reakciós álerkölcsi felfogásra, amely a „nézetváltoztatást" jellemtelenségnek bélyegzi meg, ezzel akadályozva a politikai tisztulást. 133