Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

Puskás Attila: A forradalom érése Tolna megyében az első világháború alatt • 139

augusztusára a földárak 3—400 százalékkal emelkedtek.

148 Bár nem a megyében történt, de a helyi újság is megírja, hogy Gyerits István Újvidéken 80 hold földet vásárolt, holdanként 688 koronáért, félévvel később ugyanezt egy újvidéki kereskedőnek holdanként 1000 koronáért továbbadta. Egy félév alatt a befektetett 55 000 korona kereken 25 000 korona hasznot hozott.

149 Ezek a mammutjövedelmek igen könnyű életmódot biztosítottak. Az újságok személyi híreket is közölnek. Leopold Kornél, a megye legjelentősebb pénzembere a nagy gazdasági problémák okozta fáradtságát Marienbadban piheni ki, Sztankovánszky Imre nagybirtokos és képviselő Csorba-tón várja a politikai élet újabb eseményeit.

150 Bernrieder József nagybérlő és megyei törvényhatósági bizottsági tag Gasteinbe utazik és ez jubileumi utazás, mert mint az újság írja, ezúttal ötvenedszer teszi meg ezt az utat.

151 Négyheti pihenés után érkezik haza. Nem lehet tudni, hogy a nyaralás került-e sokba, vagy éppen az utazás adott alkalmat jó üzletre, az újság beszámol arról, hogy Kalóz nevű hároméves méncsikóját Hafner ménestulajdonosnak 65 000 koronáért ezekben a napokban adja el.

152 A divatos üdülőhelyek felkeltették a katonai hatóságok figyelmét is. Semmeringen 1917. áprilisában megjelent egy „repülő" sorozóbizottság és az ott síelő közönségből 27 hivatalában „nélkülözhetetlen" személyt kiemelt és részükre a behívójegyet kikézbesítette.

153 A kormány nyilvános programjában már ebben az időben szerepel az ország gazdasági önállóságának fejlesztése, így várható lenne az a törekvés, hogy a pénz az ország határain belül maradjon. Fentiek szerint a vagyonos elem általában az ország határain költi el pénzét, ez ellen nem történik intézkedés. Az már óvatosságra inti a kormányt, hogy egyesek vagyonukat pénzzé teszik, s Svájcban helyezik el és oda készülnek. Bizalmas intézkedést kapnak a főispánok, hogy a háborús gazdagok utazását ebbe a semleges országba akadályozzák meg.

154 A legszegényebbek, a gazdasági cselédek ebben az időben már nyomorogtak. Nyilván nem ok nélkül 1917. április elején a főispán a gazdasági cselédek hangulatáról és helyzetéről a főszolgabíróktól jelentést kér. A bonyhádi főszolgabíró irataiból azt állapíthatjuk meg, hogy egyes helyeken vagy nem volt panasz, vagy a jegyző nem jelentette. A kakasdi jegyző szerint a községben csak pásztor-konvenciósok vannak, ezek annyit mondtak a konvenció kiosztásakor, ha kenyerük elfogy, a szolgálatot elhagyják. A mázai jegyző szerint korábban az első negyedévi járandóság kiosztásakor a rekvirálást foganatosította, a felesleget elvette. Ennek az eredménye az lett, hogy a cselédek készlete idő előtt elfogyott és a következő negyedévit megelőlegezték, de a második negyedben előleget fognak felvenni a harmadik évnegyedre. A jegyző nem éppen logikus jelentése szerint „így semmiféle zavargás vagy elégedetlenségre nincsen ok és nyugodtan viselkednek". Az izményi jegyző: „A cselédek nagy elégedetlenséget mutattak és panaszkodtak, hogy nehéz munkájuk mellett tisztán lisztre lévén utalva, megélni ilyen kevés kenyérrel nem tudnak — a tapasztalat igazolja is aggodalmukat". Javasolja, hogy a konvenciósok részére burgonyavetőmagot szerezzen be a megye. Nagymányokon az „elégedetlenségnek egyszerű kinyilvánításán kívül misem adta elő magát". Dörypatlan (ma Zomba egy része): „A gazdasági cselédek körében úgy a januári, mint az áprilisi konvenció kimérése alkalmával, ha zavarok nem is, de nagyfokú elégedetlenség mutatkozott, s ez csak úgy az egyes földbirtokosok, mint a községi elöljáróság felvilágosító és magyarázó szavai után csillapodott kissé le. A nagyobb fokú elégedetlenség és panasz főképpen az I. negyed III. hónapjában akkor nyilvánult meg, amikor az egyes családok lisztkészletei teljesen kifogytak, 162