Regiónk és Tolna megye a két világháború között - IX. Levéltári Nap 2004. szeptember 3. (Szekszárd, 2004)
Dr. Romsics Ignác: Magyarország a két világháború között
én Győrben meghirdetett program 5 esztendő alatt 1 milliárd pengőt, azaz az egyévi átlagos költségvetés 110-120 %-át kívánta részben fegyverkezésre, részben az infrastrukturális háttér fejlesztésére fordítani. A valóságban 1,6 milliárd pengőt költöttek ilyen célokra, s a programot két év alatt, 1940 őszére végrehajtották. A győri program számos nehézipari üzem kapacitását növelte, gyorsította a MÁV, valamint a telefon-és távíróhálózat fejlesztését, és hozzájárult a csepeli kikötő korszerűsítéséhez is. Legjelentősebb hatást azonban természetesen a hadseregre gyakorolt. Az 193 6-193 7-ben még 80-85 ezer fős hadsereg 1940-re 107 ezer főre duzzadt. Az ún. Huba-hadrend szerint a legénység 21 dandárt, illetve három hadseregbe szervezve nyolc, majd 1940-től kilenc hadtestet alkotott. Az ütegek lövegszámának megduplázásával tovább erősítették a tüzérséget, a repülőszázadok számát 32re, a gépekét pedig 247-re emelték, s felállítottak egy ún. gyorshadtestet. Az alapvetően továbbra gyalogságból álló hadtestektől eltérően ez két gépkocsizó és két lovasdandárból tevődött össze. Egy-egy gépkocsizó dandár 3 motorizált zászlóaljból, két kerékpáros zászlóaljból, egy gépesített tüzérosztályból, valamint a kisegítő alakulatok mellett egy felderítő zászlóaljnak nevezett páncéljárműves alakulatból állt. A lovasdandárok felépítése annyiban tért el ettől, hogy a három gépesített zászlóaljnak két huszárezred felelt meg. A gyorshadtest a magyar hadsereg egyetlen modern és viszonylag gyorsan mozgó alakulata volt. Támadó hadjárat esetén rávárt az a feladat, hogy ellenséges területre mélyen behatolva utat törjön. Az ilyen feladatok ellátásához szükséges harcértéket azonban még a gyorshadtest összetétele és felszereltsége sem biztosította maradéktalanul. Különösen a közepes harckocsik hiányoztak. Az Ansaldók, amelyeknek a hadrendből való kivonását ei is határozták, tulajdonképpen csak páncélozott géppuskafészkeknek számítottak, s a magyar gyárak által előállított Csaba páncélgépkocsik és Toldi könnyűharckocsik 13 milliméteres páncélzata és géppuskákból álló fegyverzete sem felelt meg a modern páncélosokkal szemben támasztható követelményeknek. Ennél is nagyobb problémát jelentett azonban az, hogy a többi hadtestet egyáltalán nem gépesítették. A 118 gyalogoszászlóaljból mindössze hat volt gépkocsizó. A tüzérütegek túlnyomó többségét szintén lovak, s nem
