Regiónk és Tolna megye a két világháború között - IX. Levéltári Nap 2004. szeptember 3. (Szekszárd, 2004)

Dr. Romsics Ignác: Magyarország a két világháború között

bői, egy kerékpáros zászlóaljból, egy lovasszázadból, egy hat löveggel rendelkező tüzérosztályból, egy híradós századból, valamint egy gépkocsizó osztagból állt. Nyilvánvaló, hogy ez a hadsereg - bármennyire is próbálták kijátszani az ellenőrző bizottságot - csak belső karhatalmi feladatok ellátására lehetett képes, komoly hadviselésre nem. A katonai ellenőrzés 1927-es megszűnését követően a kormányzat ezért egyik legsürgősebb feladatának a hadseregfejlesztést tartotta. 1930 őszéig a honvédség létszámát 57 ezer főre emelték, és a dandárok tüzérségének számát és erejét megkétszerezték. Emellett hadrendbe állítottak 7 repülőszázadot, továbbá 7 darab páncélgépkocsit, amelyek a leendő páncélos fegyvernem alapját képezték. A fegyverek és a lőszerek egy részét Magyarországon, elsősorban Csepelen és Diósgyőrött gyártották, másik részét pedig a szövetséges Olaszország szállította. A magyar katonai doktrína, amelyet Werth Henrik tábornok dolgozott ki 1930-ban, abból indult ki, hogy a háború elkerülhetetlen, s hogy az új háborút a technika fogja uralni. Ezért gyorsan mozgó, gépesített és páncéloscsapatokkal, valamint légierővel alaposan felszerelt, támadó feladatokra kiképzett elithadsereg megteremtésére tett javaslatot. A fennálló tilalmak ellenére ennek szellemében rendelték el 1932-ben az általános védkötelezettséget, amelynek keretében 12-18 hónapos szolgálatra hívták be a katonaköteleseket, s kezdtek hozzá a hadsereg gépesítéséhez és tűzerejének további fokozásához. A huszárszázadokat géppuskákkal és golyószórókkal szerelték fel; a repülőszázadok száma 1936-ra 25re, s a gépeké 192-re emelkedett. Az olasz Ansaldo típusú kisharckocsik beszerzésével megalakult az első harckocsiszázad, amely egy páncélgépkocsi-századdal és egy gépkocsizó zászlóaljjal együtt alkotta a magyar honvédség gépkocsicsoportját. A nehéz gazdasági körülmények miatt ez azonban csak töredéke volt annak, amit Werth és általában a katonai vezetés szükségesnek tartott volna. Az 1937-ben 80-85 ezer fős honvédség meghatározó alakulatai továbbra is a gyalogság és a lovasság, illetve a kerékpáros zászlóaljak voltak. Az egyre valószínűbb háborús konfliktus lehetőségével számot vetve a kormány 1938 elején a hadsereg további, s minden korábbinál nagyobb mérvű fejlesztését határozta el. Az 1938. március 5-