Levéltárügy múltja, jelene és jövője. VII. Levéltári Nap 2002. szeptember 3. - Tolna megye a dualizmus korában. VIII. Levéltári Nap 2003. szeptember 3. (Szekszárd, 2003)

Csekő Ernő: A népképviselet érvényesülése ...

kik mindenkor szívesen föláldozzák jó pénzért vérüket — ha a csépelt szalmában volna egy csöppecske férfiúi vér. "

24 Az előbbi idézet Tolnai 1880-as évek közepén írt Az új főispán című regényéből származik. Az fenti sorok az íróra jellemző nyers realizmus, kiábrándultság mellett jó érzékkel ragadják meg a dualizmus kori vármegyék egy-két jellemvonását. Egyrészt az általam végzett kutatás eredményeivel megegyezik, amit a választott tagok törvényhatósági bizottságban betöltött alárendelt szerepével kapcsolatosan megfogalmaz. Ez irányban mutatott, hogy a korszak jelentős részében 50 körüli számban bekerült községi- és körjegyzők, az ugyancsak nagy számban bejutott vármegyei tisztviselőkkel együtt olykor a választott tagok 30 %-át kitevő blokkot alkottak, amelyet nemcsak a központi hatalom, hanem a vármegye vezetése iránti lojalitás is jellemzett. A megválasztott tagok virilistákhoz viszonyított csekély súlyát jelzi az a tény is, mely szerint a megyebizottság keretében alakított, jelentősebb testületekben, mint amilyenek az állandó választmány, a központi választmány, valamint az igazoló és állandó bíráló bizottság is minősült, a választott tagok a korszakban végi kisebbségben, és csökkenő számban vettek részt.

25 E fontos testületek elfoglalása a megye középbirtokossága számára biztosította, hogy a dualizmus korában az azt megelőző időszakhoz képest nagy számban bekerült új társadalmi rétegek, csoportok jelenléte ellenére a megyebizottság egészét ellenőrzése alatt tartsa. Természetesen, mint már korábban szóltam róla, a korszak egyik jellegadó jelensége, a középbirtokosság, illetve a vármegyei nemesség jelentős részének elszegényedése, birtokai - egy részének, vagy egészének - elvesztését kísérő hivatalba áramlása Tolna megyében is megfigyelhető.

2 Míg a kisebb presztízzsel rendelkeTOLNAI LAJOS: AZ új főispán. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1955. 334. p. CSEKŐ 2002. 47-50. p. A vármegyei közigazgatás államosítását, így a tisztviselők állami kinevezését kezdeményező erők egyik célja a korabeli vármegyék közigazgatási színvonalának ezáltal történő emelése volt. A rokoni kapcsolatok érvényesülésének visszaszorulását, a rátermettség előtérbe kerülését, kizárólagossá válását várták az állami kinevezési RENDSZERTŐL. Azonban ennek bevezetésére a korszakban nem volt reális lehetőség. így az államosítás lényegében