Garay emlékkönyv (Szekszárd, 2012)
Garay János levelezése 1827-1853
BÁRÓ EÖTVÖS JÓZSEFTŐL421 Eötvös József Emléktáblája Tolna megyében a tengelici Benyovszky kastélynál: „Hiszem, hogy az emberi nem oly haladásra képes, melyről még fogalmunk sincs, és a jólétnek és szellemi hatalomnak oly fokára emelkedhetik, mely legvérmesebb reményeinket felülmúlja.” PETŐFI SÁNDORHOZ422 423 Jókai Mór így ír a fenti Petőfi képről: „...végre egy fiatal, nyúlánk, borzas fejű alak kőnyomatú képe került elő, mely alá e név volt írva: »Petőfi Sándor«. Barabás legjobb rajza. Ez az egyetlen igazi, hű arcképe a halhatatlannak. Ilyennek ismerték őt mindazok, akik vele együtt éltek; ez a távolba néző szem, ez a jóslatra nyíló száj; két keze hátratéve, mintha rejtegetne bennük valamit. Ez a képe azt látszik mondani: »én leszek Petőfi«, a többi képei már mind azt mondják: »én vagyok Petőfi«". A Vallás és Közoktatási Minisztertől Garay János urnák hivatalból Pesten Hatvani. Gebhardt-ház Garay János Urnák. A Közlöny 77ik számában kelt rendeletem következtében a gymnasiumok iránti csődbiztosság tágjául önt ezennel kinevezvén, egyszersmind megkeresem: miszerint annak elfogadása esetében minthogy egy úttal az illető iskolai könyvek megválasztása végett is önnel értekezni akarnék - jövő szeptember lén reggeli 9 órakor lakásomon /Pest, feldunasor, Vodjane ház, 2ik emelet/ megjelenni szíveskedjék. Budapest, aug. 27én 848. Vallás és közoktatási miniszter B. Eötvös József Petőfi Sándor honvéd kapitánynak, barátilag Debreczenben Pest, dec. 17-én. 1848. Kedves Barátom, 8-án írt leveledet tegnap előtt vettem, de csak hogy vettem! Most legalább tudjuk hollétedet, mert annyi-féle hír keringett felőled, hogy hozzád levelet utasítani annyi volt volna, mint a világba küldeni. Majd azt beszélők, hogy ott hagytad a honvédséget s Erdődön vagy, majd hogy Aradon táborozol, de még Lengyelországban is kalandoztatok... És minthogy nőm levelére, melyet kedves nődnek Pestről elmented után mindjárt más nap küldött Erdődre, sem jött semmi válasz, csak ugyan legtanácsosabbnak találtuk a te tudósításodat bevárni, mely valahonnét csak be fog végre érkezni, s majdan iránytűnkül szolgálni: újra felkiáltok tehát: csak hogy valahára itt vagy! Igen nagy részvéttel vettük, hogy kedveseid nyugalma Erdődön megháboríttaték, de hogy szöktükben épen hozzád, Debreczenbe szöktek, azt, úgy hiszem, legokosabban tették; mert ez által neked Debreczen sivataga, bár mint elméskedel is pró- zaisága felett, csakugyan termett virágokat; noha másrészről szívemből részt veszek csalódásod miatti bosszúságodban, s igen fel tudom fogni helyzeted kellemetlenségét, mellyet e tétlen, dicstelen halbrekszer élet okoz. No de lám ha kardodat hevertetik is a körülmények, karod azért nem hever s csatába szállsz, s csatába viszesz bennünket hatalmas „hadi daloddal”, mely minap a képviselők házában felolvastatott, de mely magyar szokás szerint, megint a teketória útjára, t. i. bizottmányhoz utasíttatott. Te prózaiságról panaszkodol Debreczenben, mit mondjak én az én életemről, ki csak a múlt héten hagytam el az ágyat s így teljes nyolcz hetet vesztettem el megint életemből. Nem tudom betegségem tette sötétebbé véremet vagy valóban kétségbe422 TmL. GJ. ír. 14. pali. 423 GJ. özvegyének őrizetében volt eredeti levél a MNM-ban. Közölte a Garay Album 70-71. p. 160 ♦ Garay emlékkönyv ♦ Garay jános levelezése, 1827-1853
