Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

Az elfogatási parancs szerint Arbanász Zoltán, aki a német megszállás előtt civilben a helyi kisgazdapárt alelnöke volt, kijelentette, hogy a Kisgazdapárt és a Szociáldemokrata Párt helyi szervezeteivel közösen átveszi a községben a politikai hatalmat. A vádirat szerint ez a cselekedete az állam és társadalom törvényes rendjének felforgatására irányuló tett volt, s ezért az 1921. III. tc. 1. §-a alapján kell vele szemben eljárni. A vád- és elfogatóparanccsal tartalomszerűen megegyező, 1946. július 31-én kelt nyilatkozatában Arbanász Zoltán arról tesz említést, hogy azért adott parancsot a Volksbund-ház megszállására, mert ott mintegy 450 puska volt, amelyet a volksbundisták felfegyverzésére akartak felhasználni. Ezt kívánta megakadályozni. Arbanász Zoltán parancsait a 9/11. zászlóalj tisztjei nem hajtották végre. Panaszra mentek a járási főszolgabíróhoz, aki, amellett, hogy semmisnek nyilvánította Arbanász parancsait, jegyzőkönyvet vett fel Dómján, Kovács és Szabó tisztek elmondása alapján. A jegyzőkönyvet Pécsre küldte a honvédkerület parancsnoksághoz, amely elfogatóparancsot adott ki Arbanász ellen. Arbanász Zoltánt letartóztatták. A MEGYE NEM TELJESÍTI A SZEMÉLYI ÉS TÁRGYI EVAKUÁLÁSI PARANCSOT Amikor a szovjet csapatok súlyos veszteségek árán Apatinnál átkeltek a Dunán és november 14-ére olyan hídfőt alakítottak ki, amelyből lehetővé vált hadművelet indítása Dunántúl felszabadítására, a Tolna megyei kiürítési parancsnokság időszerűnek látta a szükséges előkészületek megtételét a megye keleti részének személyi és anyagi evakuálására. A parancs kihirdetése előtt az érintett községekhez eljuttatták a parancsot tartalmazó plakátokat, és értesítették a községeket, hogy melyik nyugatabbra fekvő település lesz a „fogadó", ahova az embereket áttelepíthetik. Teljes személyi és anyagi kiürítést rendeltek el november 24-én Dunaföldvár, Bölcske. Madocsa, Dunakömlőd, Paks, Dunaszentgyörgy, Gerjen, Fadd, Bogyiszló és Báta részére. A hatóságok az előzetes tennivalókat megtették. A madocsai elöljáróság is megkapta parancsban: „Madocsa és környéke felvevőhelye Bikács és Kispáté lesz, amely községekkel azonnal lépjen érintkezésbe a kiürítendő lakosság elhelyezésének, elszállításának, étkeztetésének stb. megszervezése végett." A november 18-án kézhez vett parancsnak megfelelően, november 19-én az elöljáróság útnak indította Földes Jánost. Formálisan elégséget tettek a parancsnak. A parancs hátoldalán olvasható: „Igazolom a benti kiürítéssel kapcsolatos tenni és tudnivalókat (elhelyezés, élelmezés megszervezését) tudomásul vettem. Bikács, 1944. november 19-én." Amikor a fenti záradékot leírták, vagy nem gondolták kellően végig a bikácsiak a dolgot, vagy sejtették, hogy az egész Madocsa és környéke nem fog hozzájuk költözni. A községben ugyanis annyi férőhely nem volt, amennyi igény jelentkezhetett volna egy megvalósuló, akár csak egy részleges kiürítés esetén is. Földes János 20-án visszaérkezett Madocsára, az elöljáróság értesítette a kiürítési parancsnokságot — s ezzel elintézettnek vették a dolgot.