Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve II. (Szekszárd, 1983)

A TÁRSADALMI ELLENTÉTEK ELMÉLYÜLÉSÉNEK KORA - Tolna megye 1901—1918 között

vács János pedig 1245 szavazatot kapott. A paksi kerületben tehát ismét fényes diadalra jutottak a 48-as függetlenségi eszmék . . . A kölesdi választókerületben Sass László elnöklete mellett, két szavazatszedő bizottság előtt folyt le a legnagyobb rendben a választás .... Az eredményt Sass László elnök fél 8 órakor hirdette ki. Eszerint a beadott 2062 szavazat közül 1121 esett Sztankovánszky Imre munkapárti jelöltre, míg Halász Lajos függetlenségi jelölt 941 szavazatot kapott. A szakcsi kerületben 277 szótöbbséggel Szluha Pál Kossuth-párti választatott meg, kinek Jeszenszky Andor munkapárti volt az ellenjelöltje. A bonyhádi kerületben Perczel Dezső, a pincehelyiben Kammerer Ernő választatott meg." A Tolnavármegye és a Közérdek 1910. június 20-án cikket közölt arról, hogy vajon drága volt-e a választás, vagy sem, megérte-e a csendőrség és a karhatalom kirendelése azt a pénzt, amit a megyeszékhelynek és a választókerületek székhelyeinek (Paks, Bonyhád, Pincehely, Szakcs és Kölesd) viselniük kellett. A cikk végén a következő olvasható: „Itt említjük meg, hogy a váraljai erőszakoskodások miatt oda kirendelt katonai karhatalom költségei kerek 6000 koronára rúgnak, és azt Váralja községnek kell kiizzadnia. A szegény váraljaiaknak ugyancsak drágán kellett megfizetniük a bírójuk izgágaságát." Részletekről nincs hír, de a leírtakból az derül ki, hogy a pártviszály súlyos zavargásokra vezetett. A választás országosan a Munkapárt győzelmét hozta, míg az 1905-ben győztes koalíció széthullott. * 1914. júniusában és júliusában megtörténtek a választási előkészületek, de a választás az I. világháború kirobbanása miatt elmaradt. A KIVÁNDORLÁS A XX. század első két évtizedében tovább folytatódott az előző évtizedekben elkezdődött kivándorlás. A kivándorlók többsége a maga és családja megélhetésének biztosítása végett ment külföldre. Többségük nincstelen, földműves-napszámos volt. De szép számmal voltak közöttük olyanok is, akik alig 1—2 hold földdel rendelkeztek, s az nem biztosított a család számára megélhetést. Többségük Amerikába ment munkát — és hazát keresni. A nyomor, a nélkülözés, a létbizonytalanság, a teljes jogfosztottság adott vándorbotot az emberek kezébe. Voltak akik abban a reményben adták el fejük felől a nádfedeles viskót, és teremtettek így pénzt, az utazási jegyek megvételéhez, hogy Amerikában összegyűjthetnek annyit, amennyiből viszonylag gondtalanul megélhetnek. Sokaknak nem valósult meg az álma. Pontos adat nem áll rendelkezésre arról, hogy hányan hagyták el hazájukat. Adatokat közölt a Statisztikai Hivatal, és hónapról hónapra közölték a megyei lapok az alispáni hivatal által kiállított útlevelek és a kivándorlók számát. Az adatok nem egyeznek, esetenként közel ezer eltérés is mutatkozik a két adat között. A megyei lapok — az általuk közölt lényegesen magasabb adatok mellett — még azt is közlik, hogy évente további 300—400 személyt kell kivádoroltnak tekinteni, mert nemcsak útlevéllel, hanem illegálisan is távoztak a megyéből. A Tolnavármegye című megyei lap szerint 1904-ben 1671, 1905-ben 2666, 1906-ban 3600 személy hagyta el legálisan a megyét.