Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A KÖZÉPKOR - Tolna megye a honfoglalástól a mohácsi csatáig

rály őt és fiát megvakíttatta. Ettől fogva Almos herceg vakon élt Dömösön Kálmán király haláláig, akkor pedig Bizáncba menekült. Az általa félbehagyott egyház teljes felépítését fia, II. Béla király végezte el. Egyúttal összeiratta atyja adományait, majd azokat megtoldotta a sajátjával. A birtokok szerte az országban feküdtek, de főleg a Tisza és a Körösök, Dömös, Tolna és Somogy vármegyék vidékén voltak. Szemelvényünk a tolnai birtokokat mutatja be azok lakóival, a szolgáltató népekkel együtt. Ahol nincs megnevezve a szolgáltatásuk, ott terménnyel adóznak, ahol megnevezik őket, ott hol szőlőműveléssel, hol harangozással szolgálják a kanonokokat, hol pedig szakácsok, vagy belső szolgálatot teljesítenek. Szervezetük a királyi várbirtokra emlékeztet: száz szolgacsalád felett álló felügyelő a százados, vagyis a tiszttartó. (Ld. az 1/9. sz. képet!) 1/13 1142. FELJEGYZÉS A BATASZÉKI APÁTSÁG ALAPÍTÁSÁRÓL Szent Lipót osztrák őrgróf nak, a szentkereszti monostor alapítójának a fia lett a szentkereszti monostor apátja. Szentkeresztről 12 szerzetest küldtek apáttal együtt Magyarországra, az újonnan alapított cikádori monostorba. FORRÁS: Georgius Fejér, Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiae ac civilis. Buda, 1837. VII/4. 60. MEGJEGYZÉS: A ciszterci szerzetesrendben szabály az, hogy újabb apátságot csak úgy lehet alapítani, ha az egy meglévőből ágazik ki, egy korábbi apátság tagjaiból alakul meg. így keletkezett Bátaszéken a Bécs melletti heiligenkreuzi ciszterci monostor kiágazásaképpen szintén ciszterci monostor. Alapítását II. Géza királynak köszönheti, birtokai tőle származnak. Az alapításáról szóló feljegyzést a heiligenkreuzi (= szentkereszti) monostorban készült krónika őrizte meg. 1/14 1193. A SZÉKESFEHÉRVARI KERESZTESEK TOLNAI BIRTOKAI A Szentháromság mint oszthatatlan egység nevében! Béla, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország és Ráma királya. Mindörökké! Mivel ritkán vagy sohasem merült fel és fel nem támad kétely akkor, ha a birtoklás jogcímére hiteles írás segít emlékezni, ezért királyi felségünk hivatalával járó kötelességünk szerint — az igazságosság megkívánta mértéket betartva — azzal a kegyes indulattal, amellyel a jeruzsálemi vendégház iránt viseltetünk, méltányosnak tartottuk elejétől kezdve elmesélni, hogy a székesfehérvári Szent István egyház miképpen jutott az említett vendégház birtokába. A különleges tiszteletre méltó férfiú, Martirius esztergomi érsek tette le az egyház alapkövét és azt csaknem félig felépítette, ám a halál megakadályozta abban, hogy be is fejezhesse. Végül anyánk asszony isteni sugallattól felbuzdulva lelkiüdvéért és férjének, a mi atyánknak, a kegyes emlékezetű Géza királynak lelkéért, valamint a mi üdvözülésünkért az említett monostort a hiányzó résszel kipótolta, és a különböző birtokokkal bőségesen megajándékozott és gazdaggá tett monostort örök időkre szóló birtokul ennek a vendégháznak adta az iránta érzett vallásos tisztelete kifejezéseképpen. Azoknak a birtokoknak a neve, amelyeket anyánk asszony az említett monostornak adott, ezek: Űjudvar, Csurgó, Szulok, Gadány, Ecsény, Kereki, Igal, Csiz, Megyer, Gámi, Nyim, Berény, Somberény, Máriáda, Fehéregyháza, Csepel, Jaba, Arcsa, Gyánt, Várasd, Fadd, Űjlak, Tevel, Fetel, Dus, Pötölle, Borbála, Iszka, Szoboka, Timár, Csősz, Harta, Szóld, Inota, Balinka, Konkoly, Bo3* 35