Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A KÖZÉPKOR - Tolna megye a honfoglalástól a mohácsi csatáig

tett területeket kifosztotta. Ezt az embert az bátorította fel, hogy a király több éve távol volt. A király ugyanis ezekben az években az említett konstanzi zsinaton az ellen az eretnekség ellen küzdött, amelyről már szó volt, és a Római Birodalom szent koronájának elnyeréséért tevékenykedett. így hát az országban lévő nagytekintélyű férfiak, akiknek gondjaira bízta ezt a király, a lázadás hírétől nyugtalanul Garai János, Maróti János, Monoszlói Csupor Pál bánokat és sok más derék férfiút egy hadsereg élére állítottak. Az elég nagy magyar haderőt Bosnyákországba, a herceg ellen küldték. Az pedig, mind a saját, mind a fogadott sereggel megerősödve, a csatamezőn szembeszállt velük. Felállottak tehát a zászlóaljak és a mindkét részről nagy zajjal, harsogó kürtök hangja mellett mindkét fél a másik vesztét szomjazva szállt harcba. Vitéz karokkal, teljes erővel folyt a harc. Hatalmas volt a csatazaj, lándzsák törtek ketté, a kettétört lándzsák nyomán sokan leestek lovukról; mindkét fél részéről hol itt, hol ott hullottak a holttestek. Dehát ki tudott volna felülkerekedni a bosnyákok fortélyán? Mivel a magyar haderő ebben a csatában azok erején felülkerekedni látszott, erre azok, akik a bosnyákok közül a hegyek csúcsaira lettek állítva, ravaszul így kiabáltak : „menekülnek a magyarok". Ez a kiáltás a magyarok között nagy zavart keltett és íme, noha a csatában férfiasan helytálltak, mégis e hír hallatára azt hitték, hogy egy részük menekülésre adta magát, odahagyták a csatamezőt és elmenekültek. Ezáltal az ellenségnek részint nagy mészárlásra, részint egyszersmind nagy zsákmányszerzésre nyújtottak alkalmat. Vezéreik, akik maguk nem is voltak ilyen vereséghez szokva, a többiekkel együtt fogságba estek, vagy elestek. Garai János például fogságba esett és súlyos bilincseiből számtalan fogságban töltött nap után szabadult. Hatalmas bilincseit, amit ráraktak, a bátai monostorban hagyta Urunk és Megváltónk legszentebb vérének dicsőségére örök emlékül a fogságban tett fogadalmának beváltásaként. Maróti János pedig szabadulásáért hatalmas összeget kitevő aranyat adott az ellenségnek. És mit mondjunk Csupor Pál bánról? Róla, akit nyers tehénbőrbe varratott, és így vetett véget további életének a herceg. Ennek az a magyarázata, hogy a herceget, Hervoját midőn hűtlensége előtt a király iránti engedelmessége és kötelezettsége miatt a királyi udvarban tartózkodott, életmódja, valamint szokásai miatt durva embernek tartották, Pál bán pedig csúfot űzve belőle, hacsak elébe került, nevetésbe csapott át és tehénbőgéssel üdvözölte, ezáltal méltóságát megcsúfolta. Hervoja herceg tehát, miután Pál bánt az említett tehénbőr ruhával megtisztelte, így szólt: „Te, aki emberi alakodban tehénbőgést hallattál, használd ezután annak bőrét és hangját is." FORRÁS: Iohannes Thuróczy, Chronica Hungarorum. Augsburg. 1488. IV. 16. MEGJEGYZÉS: Bosznia, mint a többi magyar koronához tartozó délszláv vazallus állam, nehéz helyzetben volt. Részint a törökök támadásának volt kitéve, részint pedig a magyar királytól való függetlenségének megvédéséért harcolt, örökös belső hatalmi harc dúlt Bosznián belül. Hol a törökkel és Velencével fogott össze a magyar király ellen, hol a magyar királyt segítette a török ellen. A török birodalmat 1412—1413-ban pillanatnyilag meggyengítette a belső hatalmi harc, ez megmozgatta Boszniát és a többi, szintén vazallus délszláv fejedelemséget. A törökök belső küzdelmeik lezajlása után, a szerbek ellen támadtak. Megvédésükre Zsigmond király Sandalj vajdát küldte. Mialatt azonban Sandalj a szerbek segítségére sietett, Hervoja, Bosznia ura megtámadta Sandalj országát. Hervoját Zsigmond király kegyelme helyezte Bosznia élére, miközben királya, II. Tvartkó, a fogságában volt. Hervoját orvtámadásáért megfosztották magyarországi birtokaitól, spalatói hercegi címétől, sőt ismét kijátszották ellene II. Tvartkót. Hervoja a törökökben talált szövetségesre. Magyarország nem hagyhatta, hogy Bosznia és a többi határán lévő kis délszláv fejedelemség a töröké legyen, ezért hadjáratot indítottak Hervoja ellen, aki török segélycsapatokkal vereséget mért a délvidéki bánok seregére. A bátai templomban történt csodáról ekkor hallunk először. Híre már elég nagy lehetett, hiszen Garai ezért fogadta meg, hogy ha megszabadul, elzarándokol Bátára. 5 Évszázadokon át 65