Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)
A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC KORA - Tolna megye
Ezt előre bocsátva értesíteni kívántam Hazánk népeit, hogy Istennek hála, semmi okunk sincs igaz és szent ügyünk diadala felől kétségeskedni, hanem van okunk lelkesedni a Hazáért, s engedetlen buzgalommal cselekvésre buzdulni, hogy ne ontatott légyen hiába annyi nemes vér, s ne lett légyen hiába annyi áldozat a hazáért. — örvendeni fogtok velem együtt Polgártársaim megértvén ezen tudósításomból, hogy az országnak egész Tiszántúli kerülete a Tiszának mindkét partjával egyetemben tiszta az ellenségtől, s birtokunkban van. Kevés napok alatt egy új, erős sereg állott ki a síkra Hazánkat védeni Perczel tábornok vezérlete alatt. E sereg csatlakozva azon másikkal, mely Visoczky és Desewffy tábornokok alatt az orosz főellenséges erőt lassú hátravonulással tartóztatá, Szolnoknál a Tiszához vette magát, és ezen mozdulat, és a vitéz kun népek felkelése s táborba szállása Karcagnál; egy másik némű rendes haderőtől támogatott népfelkelési tábornak pedig Váradpüspökinél összevonulása azt eszközlé, hogy a már Debrecenig előre nyomult Muszka sereg sebes visszavonulással menekedik Miskolc felé vissza a Tiszán — melyet hiszek Istenben tartósan más, mint magyar nem birand soha. — A nép felkelt s az ellenség visszavonult. Mert hiában! Ahol a nép nem hajlik meg gyáván az erőszak előtt, ott az ellenséges erőnek tartós maradása nem lehet. — A Tisza tehát mienk ! túl a Tiszán nincsen ellenség — a Duna Tisza közti vidéket erős és tekintélyes Magyar Tábor fedi. — Amott Dunántúl egy másik 45 ezer főnyi sereg a hatalmas Komáromra dőlve védi a Hazát. — Bácsban egy harmadik seregünk vitéz fegyvere megyén előre támadólag diadalmasan. — Jellasicsot megverte folyó hó 14-én. Ma már Pétervárad felszabadítva s Jellasics az utolsó vég pontba Titelbe szorítva van. Egész Bánátban nincsen ellenség. — Temesvár ostroma erősen folyik. — Aradvár minden szükségessel elláttatott a Maros vonal védelmére. — Erdélyben az egyik betört muszka sereg Bukovina szélére vissza van szorítva, s Beszterce kezünkben. — A másik ellen Brassó felé Bem vitéz most vezeti hős vitézeit; Fogarastól Pancsováig pedig a határ mindenütt tiszta; mint szinte Mármarosi seregünk, és ős Munkács vára Galícia felől őrzik a határt; s nemzetünk ottani nagy kincseit. — Ez állapotunknak hű helyzete elég vigasztaló arra, — hogy közöttünk még a gyengébbek is ne csak a kötelesség érzetével, mely a vértanúságra is kész, hanem a siker derült reményével is állják meg a sarat, bátran kitartva mindvégiglen. Önként látom ugyanis sokak keblében a kérdést, ha van e kilátás reá, hogy az osztrák, orosz ellenség ellenében nemzeti lételünk élet-halál harcát diadalmasan megküzdhessünk? Én véteknek tartanám misztifikálni, álreményekkel áltatni a nemzetet; de véteknek tartom az önbizalom hiányát is, kivált a jelen időben, melynek nagyszerűsége előtt az ezred éves Magyar Históriának legfényesebb momentumai is homályba borulnak. Azért kétségtelen tények és hideg számvetés alapján fejezem ki erős meggyőződésemet, — hogy ha a Nemzet önmagához és hazájához hű marad, kevés hónapok alatt győzelmünk kétségtelen, — és pedig a következő okoknál fogva:
