Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A tűzvésztől a polgári forradalom küszöbéig

„minden falusi kovács és kerékgyártó, sőt minden falusi faragó ember" is elkészítheti. Lehet vele „kisebbet-nagyobbat fogasolni, mélyebben vagy magasabban szántani, amint tetszik. A leggyepesebb és tarackosabb földben recsegve-ropogva halad egyenlőn s egyenest előre, mint a nyíl. Egyszerű: egy igen kis görbület a gerendelyen s ekevason csaknem az egész mesterség." A Társalkodóra egy B.K. monogramos gazdatiszt reflektált. Jól ismeri az eke előnyeit, hátrányait, de ő továbbfejlesztette. Bezerédj István benevezett a továbbfejlesztett tolnai ekével az 1841. évi pesti szántóversenyekre. Az eke megállta a helyét a 4 hazai félvas és 3 külföldi vasekével végzett próbaszántáson. Sajnos, múzeumaink nem őrizték meg a tolnai ekét. Csak leírása maradt meg. Eszerint: „a gerendely eleje szorosan illeszkedik a taliga vánkosába, a szántóvas nem a föld felszínével vízszintesen helyezkedik el, hanem hajlik, amely az eke vonalvezetését biztosítja."

488 Az uradalom a szőlőmunkások béréhez hasonlóan a mezei munkák díjazásánál is a vármegye szabályzatához alkalmazkodott. A kaszások és boglyarakók napi 17 krajcárt, a gyűjtők 12 krajcárt kapták. Az élelmezés: ebéd (kenyér nélkül) és bor. Aki ennél többet fizetett szabálysértést követett el, s 12 forinttal bírságolták. Ez a szabályozás a nagygazdákra is vonatkozott, ami ellen ők nem győztek eleget tiltakozni. „Az Uraság az ő pénzükből nem parancsol" - mondta pl. Bartos János gazda.

489 Az aratórészt már az 1721. évi megyei közgyűlés szabályozta. „Az őszi gabonából hetedrész, a tavasziból hatodrész adassék."

490 1761-ben a tiszta búza aratórésze: 1/10-ed, a kétszeresé, rozsé és tavaszi búzáé: 1/9-ed, minden egyébé: 1/8-ad. (TML 1761. évi közgy.jkv. 33.) A századfordulón tovább csökken az aratórész. 1807-ben a tiszta búzának 11-ed, a kétszeresnek, rozsnak és tavasziaknak 10-ed része illeti meg a munkást. Negyven év múlva ismét faragnak a részesedésen. Ekkor már csak 12-edet illetve 11-edet kapnak az aratók.

491 A kaszások nyomában marokszedők (többnyire nők) jártak, akik kévékbe kötötték a kalászokat. A kéverakók ún. tízesekbe (kereszt v. csomó) rakták a gabonát. Az alsó kévének „tolvaj", a felsőnek „pap" volt a neve. A learatott gabonaféléket lóval nyomtatták. Még a repcét is így csépelték. A tarlón szérűt készítettek, azaz lovakkal megtapostatták a földet; a simára döngölt földre több tucat búzakévét raktak le, a lovakat sorba kötötték, így a kör közepétől a széléig átfogva a „szűrűt", kitaposták a kalászok termését. Az uradalom „szűrű-pásztora", azaz: a cséplési ellenőr árgus szemekkel figyelte a nyomtatókat és próbaméréseket végzett. Először 3 kereszt gabonát, egyenként 26 kévével, nyomtattak ki. A próbamérésen jelen volt a bíró jegyző, néhány esküdt. A cséplési eredményrőljegyzőkönyvet vettek fel. Pl. az 1806-ik évi jegyzőkönyvben a következőket rögzítették: 3 kereszt tiszta búzából: 5,2 p. m. - kétszeresből: 4,4 rozsból: 6,5 p. m. - zabból: 9,1 p.m. magot nyomtattak ki.

493 A cséplők bérét is maximálták, az 1721. július 4-i közgyőlési jkv. szerint: „a cséplők ne kapjanak több részt, mint az ősziekből nyolcadot, a tavasziból hetedet." az uradalom 1807. évi szabályzata szerint tiszta búzából 12-ed, kétszeresből és minden tavasziból 11-ed rész adható. Negyven év múlva srófolnak a teljesítményen; a tiszta búza kinyomtatásáért 13-ad, a rozsért 12-ed, tavasziakból 11-ed rész jár.

494 A cséplőmunkások igyekeztek egyezséget kötni az ellenőrökkel. Ha kitudódott a csalás, az ellenőrt becsukták. Strényer ellenőrt 24 bottal is büntették.

495 Az uradalom, akárcsak a gazdák, nem minden esetben mérték olyan szűkmarkúan a cséplőrészt, mint ahogy azt a megyei szabályzat rögzítette. Az egyik cséplőcsapat 1801-ben szóvá is tette, hogy jó ideje a tiszttartók nemcsak az ún. „lapátalját", hanem ráadást is adnak. A tiszttartó azonban, mint írják, megmakacsolta magát, s ragaszkodik a szabályzathoz. Igen ám, de akkor ők nem hajlandók kicsépelni az asztagba rakott gabonát, amely „kicsírázva messzire zöldell, amiből nekünk is, az uraságnak is sok kára lesz". Augusztus 20-án még el sem kezdték a cséplést, holott korábban a gabona felét már a magtárba szállították. Gra-