Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A városépítés a nagy tűzvészig

A széna fontosságát még a vármegye közgyűlésén is aláhúzták azzal, hogy szabályren­deletbe foglalták: „összetakarítván kazalban öszve is rakiák, és sövénnyel meg is kericcsék, hogy a tűz ne árthasson neki. Avagy jó baglyákban rakiák és ideién korán szorgalmatos gon­dotok legyen a megh kerítésre, hogy a tűz által megh ne emésztessék, mint tavalyi eszten­dőben." 2 ^ 6 A szarvasmarháknak és sertéseknek jó legelőjük volt a Sárvíz és a város közti mintegy 400 holdas területen, de kezdettől említik az összeírások, hogy az áradások miatt gyakorta hónapokon keresztül víz alá kerültek a legelők. Ilyenkor az állattartók a parásztai völgyön keresztül a Bence-völgy felett húzódó hegyi legelőre hajtották ki barmaikat. 297 A tavasztól őszig szántásba és fuvarozásba fogott lovak napközi szűkös takarmányozá­sát az éjszakai legeltetés egészítette ki. A legénysorban (vagy még iskoláskorban) levő fiúk és szolgák vacsora után a kertek alatt kivezették lovaikat a Sárvíz menti ligetekbe, a kiszárí­tott Ludas-tóba és a gemenci erdőbe. Amíg a megbéklyózott lovak harapták a füvet, addig őrzőik tüzet raktak, halat és szalonnát sütöttek, a csillagokat kémlelték, a nemzedékről nemze­dékre öröklött mesékkel és boszorkánytörténetekkel iparkodtak leküzdeni álmosságukat. A szántóföldek a mezőgazdasági területnek csak egyhatodát teszik ki, mégis sok tag­ban, Baktában, Baton, Borrévnél, Csatáron, Faluhelyen, Gesztenyésben, Hidasi szigetben, Leányárkára-dűlőben, Leányváron, Malomtán, Mihály-képe körül, Ördögvettetésen, Pa­lánkon, Ruzsamájban és Töllösben alakultak ki. 298 Az irtványföldek egy részét is szántóként használták. Pl.: Bati torok, Belaci-oldal, Bence-völgy, Csatári Ujirtás, Firtfaállás stb. 299 A földterület nagyságát az elvetett mag mennyiségével vagy művelésének időszükség­letével fejezték ki. Szekszárdon mindkét módszert használták. Csupán történelmi kurió­zumként említjük meg, hogy Babilonban és Pylosban már az időszámításunk előtti évez­redben is vetőmagban fejezték ki földterület nagyságát. Hazánkban a 18. században a föld­be vetett gabona pozsonyi mérőben kifejezett mennyisége alapján határozták meg a szántó nagyságát. Egy pozsonyi mérőnyi gabonát (62,52 liter, kb. 42 kilogramm) 600 négyszögölnyi területen szoktak elvetni. Az 1200 négyszögöles magyar hold tehát 2 pozsonyi mérős szán­tónak felelt meg. A kenderföldek nagyságát is a beléjük vetett maggal fejezték ki. Simon Mihálynénak még a 19. század elején is „1 véka alá való kenderfóldjét" vették jegyzékbe. Kukoricaföldjét viszont a szántási időszükséglet alapján határozták meg. 300 Kis Gergely 1759-ben eladta a Leányárkára-dűlőben „2 napi szántó" búzaföldjét és Baranya-völgyben „3/4 fertály napi" kukoricaföldjét. 301 A pécsi klérus Tolna megyei birtokain a faluhatár kiterjedését 1733-ban ún. „lelépés­sel" határozták meg. Órájuk már volt, de területmérő műszerük még nem, amikor pl. Máza hosszát lólépésben mérve 1 óra 30 perc alatt, szélességét 35 perc alatt tették meg. 302 Egy Hu­nyad megyei monda szerint a Mekray család őse, vitézségéért, annyi földet kapott jutalmul, amennyit egy nap körül tudott lovagolni. A Csallóközben Mátyás király lovásza pedig akko­ra földet kért urától, amekkorát meg tud kerülni, míg a király ebédel. 303 A lőcsei jó földet A fekete városban így dicséri Mikszáth: „Abból volna jó egy olyan darab, aminőt egy jólábú ember egy félnap körüljár." Ugyanott a lőcseiek akkora területet foglalnak el, amekkorát az agyonlőtt bíró vérével bekerítenek. 304 A 2 és 3 nyomásos földművelés A 18. század első harmadában készült összeírások szerint Szekszárdon 2 nyomásos határ­használat dívott. A szántóterület egy részét az egyik évben őszi és tavaszi gabonával beve­tették, a másik részét pihentették (ugarolás), hogy termőerejét visszanyerje. A következő évben az ugart vetették be, és az előző évi termő határrészt pihentették. 305 Az összeírások a „nyomás"-t a latin calcatura-val jelölték. A nyomás szó arra utal, hogy az ugart a legelő álla­tok megtapossák és közben trágyát hullatnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom