Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD MEZŐGAZDASÁGA A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT - Szántóföldi termelés

Trágyázott terület megoszlása 1285 kh szántó az összes szántó 18,7%-a 30 kh kert az összes kert 25,7%-a 49 kh rét az összes rét 4,3%-a 388 kh szőlő az összes szőlő 18,7%-a 3 kh egyéb Országosan ezen évben a termőterület 14, a szántóterület 24%-át trágyázták, a Dunántúlon pedig 27%-át. A talajerő pótlására mindössze ezen egy adatsor áll rendelkezésünkre, ami korántsem jelenti azt, hogy a többi évben hasonló mértékű trágyázás történt volna. A szakirodalom álláspontja szerint a talajerő pótlása nem állt arányban a kivont tápanyaggal, s a pótlás több mint 90%-a istállótrágyával történt. Az egész termelési struktúra tehát ezen alapult, amit meghatározott a szóba jöhető állatállomány létszáma. Ezért az istállótrágyával trágyázott terület ellátottságát sem mindig tekinthetjük optimálisnak, hiszen az állatállomány ezt nem tette lehetővé, azaz a trágyázottság foka messze elmaradt a kívánatostól. A föld megművelésére a szekszárdi gazdáknak 230 egyes lófogat, 453 kettős lófogat, 3 kettes ökörfogat és két tehénfogat állt rendelkezésére, amihez 713 igásszekeret is tartottak. A gabonabetakarítást az 1920-as években már nagyrészt cséplőgépekkel végezték. 1925-ben 12 cséplőgép-tulajdonos szerződtetett szekszárdi munkásokat. 1925. augusztus 7-én több cséplőgép-tulajdonost a szekszárdi államrendőrség pénzbüntetésre ítélt, mert nem tartották be a tűzrendészeti utasításokat: kevés úttávolságot hagytak, s nem volt elegendő víz a gépek mellett. Emiatt a polgármester a cséplést leállíttatta, amit a rend helyreállítása után másnap folytathattak. így egy délután szünetelt a munka. A torlódást az okozta, hogy a folytonos esőzések miatt tömegesen mentek a gazdák a szérűre, mindenki egyszerre akart csépelni és a behordást is elvégezni.

36 A szekszárdi kisgazdák termelésének megszervezését és érdekképviseletét a Szekszárdi Kisgazdák Egyesülete irányította. 1911-ben alakultak, legfőbb tevékenységük a város legelőinek bérlése sertéslegeltetésre, de igyekeztek egyéb módon is bekapcsolódni a termelésbe: műtrágyázási kísérletben vettek részt, magtisztító gépet vásároltak.

37 A mezőgazdaság helyzetének súlyossága minden fórumon hangot kapott. A Gazdasági Egyesület 1928-ban feliratot intézett a kormányhoz, hogy zárják le a földbirtokrendezést, állítsák vissza a birtokforgalom és bérbe adás szabadságát, a mezőgazdasági hitel kamatlába pedig feleljen meg a föld hozadékának. Vegyék revízió alá a vámtarifákat, s olyan szerződéseket kössenek, amelyek lehetővé teszik a mezőgazdasági kivitelt. Vizsgálják felül a kartellekre vonatkozó törvényeket, a földművelési tárca kapjon annyi pénzt, ami megfelel egy agrárország érdekeinek, szállítsák le és arányosan vessék ki az adókat. Az általános gazdasági válsággal az addig is nehéz helyzetben lévő mezőgazdaság állapota katasztrofálissá vált. Az 1930. április 2-án a Szekszárdi Kisgazda Egyesület közgyűlésén Vendel István polgármester és dr. őrffy Imre országgyűlési képviselő is megjelent, ahol Boross Zoltán főintéző foglalta össze a gazdák kéréseit. Ezt követően április 13-án sok száz résztvevővel impozáns gazdagyűlést tartottak, ahol az előzőekkel összhangban határozati javaslatot fogalmaztak meg: 1. Fordítson a kormányzat nagyobb figyelmet a mezőgazdasági termelés fejlesztésére, és a piacok figyelembe vételével egységes irányítást vezessenek be. Szüntessék meg a mezőgazdasági és iparcikkek közti nagy áreltolódást, egyrészt megfelelő vámpolitikával, másrészt olcsó belföldi ipari konkurencia létesítésével. Ahol e célból maga az állam is ipari termelést folytat (műtrágya, szénkéneg, rézgálic), kérik az árak lényeges mérséklését és a kartell-viszony azonnali megszüntetését.