Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD MŰVELŐDÉS- ÉS SPORTTÖRTÉNETE - Intézmények

Még 1930-ban is megoldatlan a nyitva tartás, tanulmányi éveik alatt a diákok egyszer sem jutnak el a múzeumba. Kovách Aladár 1908-ban ingyen vállalta az intézmény vezetését, 1930-ban bekövetkezett halála után ideiglenesen Hadnagy Albert főlevéltárnok, majd Csalogovits József irányítja a múzeumot.

139 Látogatóba érkező külföldi szakemberek - pl. a frankfurti múzeum igazgatója 1928-ban, vagy a közép-európai régészek szekszárdi találkozójának résztvevői 1933-ban - elismeréssel szóltak a vármegyei múzeum gyűjteményéről, bár a folyamatos gyűjtő, tudományos feldolgozó és publikáló munka hiánya már hosszabb ideje gátolta a szakmai fejlődést. A nemzetközi régésztalálkozó jótékony hatásaként a vármegye kiegészítette a múzeumi pénzalapot, meghosszabbította Csalogovits József megbízatását és az elhúzódó ásatások befejezéséről is intézkedett.

140 Látva az elmaradásokat, a megye 1934-től külön múzeumőri állást szervezett. Csalogovitsot igazgatói címmel ruházta fel, „mert e közgyűjtemények állapota azok értékével ellentétben...messze elmaradt a megkívánt színvonaltól,... az anyagiak javarésze a tudomány mindenkori színvonalához igazodó propagálásban és rendezében...nem érvényesülhetett és azon kívül publikálatlanul is maradt". A régészeti ásatások mellett különösen néprajzi gyűjtésben volt nagy az elmaradás.

141 Egy tudományos és népművelési szempontból értékesebb múzeumi tevékenység bontakozott ki. Rendszeressé vált a kiállítások szombat-vasárnapi látogatása. A VKM az intézményt 1936-ban hivatalosan is a közgyűjteményekhez sorolta. A múzeum második világháborús veszteségei jelentősek, sok pótolhatatlan érték vált közprédává, vagy megsemmisült.

142 Szekszárd egyik érdekes látványosságát, a Selyemtenyésztési Múzeumot 1928-ban adták át a közönségnek. Sachsenheim Edgár selyemtenyésztési felügyelőnek köszönhetően „az egész földkerekségen létező különféle selyemhernyó-tenyésztési módok, a hernyótól a gubón át a selyemszövet gyártásáig minden megtalálható" volt a Szekszárdon csak selyemgyárként emlegetett, valójában petevizsgáló- és selyemgombolyító üzem emeletén.

143 Tolna megye legrégebbi közgyűjteménye, a levéltár (alapítva 1727-ben, Szekszárdra költözött 1782-ben) a világháború után közös igazgatás alá került a múzeummal. Kovách Aladárt követően évtizedekig Hadnagy Albert a főlevéltárnok. (1926-1967) A két intézmény irányításának kettéválasztása után is, a megyeházán működő levéltár gyűjteményének egy részét a múzeumban őrizték, onnan 1939-ben került új helyére, a vármegye által vásárolt Verbőczi utca (ma Dózsa György utca) 3. számú házába.

144 Tudományos igényű kutatómunka ebben a két intézményben, a múzeumban és a levéltárban folyt, a korszak nyújtotta lehetséges keretek között. Tolna megye, azon belül Szekszárd történetével is foglalkozó kutatást kezdett Kammerer Ernő, amikor Wosinsky Mórral közös megbízást kapott a megye monográfiájának megírására. Kammerer forrásfeltáró munkája megszakadt 1920-ban bekövetkezett halálával. 1930-ig Kovách Aladár az, aki az iskolán kívüli népművelés állandó közreműködője. Előadásaival és írásaival - pl. Szekszárd nevének eredetéről - sokat tett a város történetének megismertetéséért.

145 A harmincas évektől Csalogovits József, Hadnagy Albert, Holub József, Nóvák József, Pataki József munkássága hozott új kutatási eredményeket a törökkorról, a XVIII. századi német betelepülésekről, település-földrajzi jellemzőkről és más témákból. Holub József nevéhez fűződik az 1936-ban induló Tolnavármegye múltjából című, első megye történeti sorozat kiadása.

146 Természettudományi munkássága révén Hollós László már nemzetközi hírnevű gombatudós, amikor a húszas-harmincas években sorra megjelentek Szekszárd és vidékén folytatott kutatásának eredményei.

147 Helybeli szerzők tollából, település-történetünk néhány más kötete ezekben az években került ki a szekszárdi Molnár-féle nyomdából. Közülük jelentős Treer István igazgató-főorvos munkája a kórház történetéről (1935) és Vendel István polgármester monográfiája Szekszárdról (1941).

148