Tolna Megyei Levéltár családi iratainak repertóriumai - Segédletek III. (Szekszárd, 2001)
Biográfiák, pályaképek
Többszöri betegeskedés és valószínűleg a nagyon vágyott tábornoki fokozat el nem érése miatt véglegesen lemondott rangjáról. Az először elutasított kérelmet másodszorra teljesítették, és 1864. november 1-én elbocsátották a hadseregből. Ezután csak a gazdasággal foglalkozott Davenportban. A 220 holdas, felszerelt birtokot, elcserélte a városhoz egészen közel eső 80 holdas tanyával, majd 1865 tavaszán mindent eladott és New-Yorkba költözött családjával. Ott betársult egy Schwarczer nevű, tolnai születésű borkereskedő üzletébe és magyar borokkal kereskedett. A vállalkozás kiváló üzletnek bizonyult. Igen gyorsan szép házat tudtak vásárolni és tekintélyes kereskedőnek számított New-Yorkban. Lakásuk a magyarság találkozó helyévé vált, Perczel Miklós pedig a Magyar Egyesület Elnöke lett. Bár anyagi gondjaik már nincsenek, a honvágy egyre gyötrőbb. 1867-ben a kiegyezést követően azonnal visszatért Magyarországra. Hazatérésekor naplójába a következőket írta: „Emelt fővel térünk vissza, senki kegyelméből, hanem elévülhetetlen jogunk alapján, foglaltuk el helyeinket, szabad polgárai a szabad hazának." Visszatérésének híre megelőzte. Hazaérkezése napján már arról olvashatott, hogy a szalántai (Baranya megye) választókerületben, felajánlották számára a jelöltséget. A tartós távollét azonban sokak számára tette elfeledetté, vagy éppen ismeretlenné nevét. Nem meglepő tehát, hogy nem őt, hanem Simonyi Ernőt választották képviselőnek a kiegyezés utáni első országgyűlésbe. Ekkor váratlan fordulat következett be Perczel Miklós politikai pályáján. 1868. május 26-án elfogadta Ferenc József megbízását, amely Baranya megye főispáni székébe emelte. Perczel Miklós a kiegyezést józan és reális kompromiszszumnak tekintette. Elfogadta, mert az egyaránt szolgálta a nemzet és a birodalom ügyét. Úgy vélte, hogy emigráns társaival azért kellett hazajönniük, mert hazafias kötelesség „fennmaradóit erőnket, végnapjainkat azon hazának szentelni, amelynek szabadságáért annyiszor latba vetettük életünket." Vállalták a száműzetést, a nyers hatalommal szemben, meghaj-