Tolna Megyei Levéltári Füzetek 14. Tanulmányok (Szekszárd, 2014)

Cserna Anna: „Pro memoria”. Idős Bartal György jegyzetei az ősi juss visszaszerzéséről

18. Fent szerzeményeimről írtam, s még midőn azon Jegyzéseimet tettem, Kedves Feleségem, ha bár kínos nyavalában is, de még is életben volt. O, benne leltem én föl leg drágább Gazdagságomat, egész boldogságomat! - de ez véle együtt már örökre el tűnt. Ill - October 19- én a’folyó I828ik esztendőben a' Regnicolaris Deputatiora53 kellett Pestre indulnom, még 18ik Octoberben estve voltam nála Szászon54, s ámbár el gyengült, állapotján szívem majd csak nem meg repedt, még is hoztam magammal le egy kis reménységet, hogy Otet nekem s kedves Gyermekeimnek az Ég megtartja. Nem mondhatom én szóval ki azon fájdalmat, me/lyet éreztem, midőn Bacsók Zsigmond Sógorom Leveléből értettem, hogy 2lik Octoberben 12 óra után délben meg halt; s engemet s árváimat ott hagy>ott. Fel lelik Kedves Gyermekeim mint ezen Levelet, mint Bacsók Miklós Báttyoknak írását is, melly Édes Anny oknak October 20ánn a’ halálhoz lett példás készül étét bi- zonyittya. Nékem az volt leg forróbb óhajtásom, s mintegy bizonyos reményem, hogy — ha én korábban talállok is meg halni, mintsem Gyermekeimet föl nevelhessem, jó kézben fognak lenni; Anny ok nemes szívű, szép lelkű, okos: ki pótolja azt, a’ mit bennem elvesztenek. Ez a' Reményem el tűnt, és igy már nem csak a ’ leg szebb Kincsnek /:mert az volt O:/ hertelen el vesztése, hanem Kedves Gyermekeim jövendő sorsáról való aggodalmam is gyötri bús szívemet! - Mi lesz a ’vége mind ezeknek! A ’jó Isten tudja, kinek Gondviselésébe ajánlom édes Gyermekeimet. Mi a'szegénységből s úgy szólván, a’pórból kezdettünk, mennyire annyira ki emelkedni, s ime töri, rontja, tépi boldogságunkat a ’ Sors; vajha egészen isméit a ’porba viszsza ne tiporjon bennünket!!! Talán meg ment bennünket az örök Gondviselés, kivált, ha azon úttol, mellyen Kedves — örökké kedves - és elfelejthe- tetlen jó Feleségem járt, el nem távozunk. O nemes volt a 'gondolkozásában; módja az emberekkel bánni felette szép volt. A 'nagyobbak kedvelték az ő társaságéit, a 'szegények irgalmát áldották! - hiánynak kötözte ö sebjeit; hányot segített eles égéi?! A ’ Gazdaságban takarékos volt, de a'mit az illendőség meg kívánt, arra is gondosan ügyelt. Hív volt erántam szeretete, mellyre 1814. esztendőtől fogva, mellyben

53 országos bizottságra, követségre

54 Kisközség Pozsony vármegyében, Felső csallóközi járásban (ma Szlovákia) Helységnévtár 1902, 1289. p.

121