Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

Kolta László: Perczel Béla és a bonyhádi Hűséggel a Hazához! • 33

koztak ez ellen. Eckhardt Tibor országos pártelnök a Bonyhádon való személyes megjelenésével sem teremtett egyértelmű világos helyzetet, sőt, a választást követő politikai perben a pécsi törvényszéki tárgyaláson sem tisztázódott az ügy. Basch Ferenc korteshadjárata során valóban nem a Kisgazdapártot propagálta, hanem a hitleri nácipárt dicsőítésére és a sváb lakosság faji öntudatának felajzására használta fel a lehetőséget. Kihasználta azt a helyzetet is, hogy Gömbös Gyula miniszterelnök a kormánypárt részéről a fajvédő barátját, a Völgységben ismeretlen Pékár Gyulát favorizálta. A demagóg szövegeket puffogtató Pekárt az állami közigazgatás hathatósan támogatta. Győzelme érdekében Budapestről Bonyhádra vezényelték a halálfejes jelvénnyel, antantszíjjal ékesített, bilgericsizmás Rongyos Gárda egyik szakaszát is. E félkatonai alakulat jelenléte csak dacot és ellenszenvet váltott ki a lakosságból.

15 Perczel Béla alispán - érzékelve mindkét fél részéről a tisztességtelen versengést, továbbá félve az esetleges erőszakos összecsapásoktól - az alkotmányos rend megőrzését tartotta feladatának. A belügyminiszterhez 1935. március 26-án küldött jelentésében vázolta a helyzetet: „A választási agitáció oly méreteket ölt, hogy a rendfenntartása és a választás zavartalan lebonyolítása csak a legkörültekintőbb preventív intézkedések megtétele és a rendelkezésre álló karhatalom megerősítése mellett biztosítható. "Kérte a minisztertől „a járási főszolgabírók, választási elnökök igénylése alapján a rendelkezésre álló csendőrségi karhatalomnak megerősítését. "Indoklása szerint „a választási eljárás sima lefolyásáért és az esetleges vérontásokra is vezethető öszszeütközések mellőzéséért" van erre szükség.

16 Végül mégsem került sor a karhatalom helyszínre vezénylésére. Március 31-én feszült légkörben, de különösebb rendzavarás nélkül zajlott le a szavazás (mindössze egyetlen embert tartóztattak le Kisdorogon). Pékár Gyula közel 7000 szavazatot kapott, s 57,5%-kal győzött. A Basch Ferencre leadott 5200 voks jelentős része a kisgazdapártiaktól származott, az említett tisztázatlan viszony következtében. Tolna vármegye törvényhatósági bizottsága 1935. április 29-én foglalkozott a választás tapasztalataival, s ezzel összefüggésben - a bizottság fennállása óta először(!) - a kisebbségi kérdés problematikájával. A bizottság Perczel Béla alispán jelentését hallgatta meg először: „Azon munka mögött, melyet a Magyarországi Német Népművelési Egyesület kiküldöttjei a kerület németajkú községeiben kultúrterjesztés címén kifejtettek, tulajdonképpen céltudatos politikai szervezkedés folyt, és ennek során... olyan téveszméktől mételyeződött meg a németajkú lakosság egy része, melyek a magyar államhűség eddig megingathatatlannak hitt alapjait is megrendítették annak lelkében. "A lezajlott - és esetleg ismétlődő - politikai csatározással kapcsolatos teendőit a következőkben foglalta össze: „A közigazgatás elsőrendűfeladatainakk ismerem fel annak megakadályozását, hogy a hazai magyarság és németség évszázadokon át zavartalanul fennállott érzelmi és lelki egysége megbontassék, 38