Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

Schweitzer József- Szilágyi Mihály: A Tolna megyei zsidók története 1868-1944 • 51

nítót, Gyöngyösről Elbogen Fülöp orvost, Hajdúsámsonból Taub Manó kántort, Apostagról Hermann József hitoktatót. A jobb üzleti lehetőségek csábították Bonyhádra a gyomoréi Pfeifer Lipótot, a magyaregregyi Grosz Dávidot, a hőgyészi Hausner Ignác szűcsöt, a teveli Fleischmann Lipót bankigazgatót. Természetesen elvetődtek Bonyhádra egyéb foglalkozású, és foglalkozás nélküli emberek is, hiszen a község sok embert el tudott tartani. Maga a hitközség is nyolc környékbeli település hívő zsidóit tömörítette, úgymint: Györe, Kakasd, Kisdorog, Mórágy, Szálka, Szászvár, Várdomb és Tevel (utóbbi mint fiókhitközség).

4 # * * A negyvenes évek végén, a cionista szövetség törvényen kívül helyezése után a kb. 170 lelkes bonyhádi zsidóság fogyatkozni kezdett. Többnyire Budapesten próbáltak boldogulni, mások „az akkor teljes erőnlétében működő bricha útján Csehszlovákiába szöktek át és onnan mentek tovább Izraelbe... A bonyhádi zsidók maradéka szétfutott a szélrózsa minden irányába." 1963-ban, mikor Eisner János monográfiáját írta, Bonyhádon már csak 4 zsidó élt, akárcsak 1741-ben.

5 Dombóvárott a teljes lakosságnak 4-8%-a volt zsidó. A község jelentőségét vasúti csomópontja, fejlett ipara, dinamikusan fejlődő állat-, termény- és iparcikk-kereskedelme adja. A zsidók száma önmagában és a helyi lakosság számához mérten is magas. A községet zömmel katolikusok lakják. Mint másutt, Dombóvárott is a századforduló körül erősödött a zsidóság elköltözése, ebben a telítődés játssza a legnagyobb szerepet. Egy-egy tanítói állásra tucatnyi pályázó jelentkezik az ország minden szegletéből. Ügyvédek, orvosok, pénzintézeti alkalmazottak kénytelenek a fővárosban és másutt munkát keresni (pl. Petrozsényban, Zágrábban, Pápán, Pécsett). Egyedül Dombóvárott növekszik a zsidók száma 1910-hez képest a két világháború között. Igaz, a község nem zsidó népessége, a fent említett gazdasági tényezők hatására az 1900. évi 8875-ről 1930-ban 15150 főre szaporodik. A beházasodások is növelik az itteni zsidóság számát. Weisz Béla gabonakereskedő 1903-ban Vukovárról, fivére Budapestről, Sas Lajos kereskedő 1910-ben Pápáról, Spira Adolf 1913ban Marcaliból, dr. Bárány Lipót körorvos 1915-ben Prágából hoz feleséget magának. Dunaföldvár mindvégig a legnépesebb zsidó közösségek között volt számon tartva. Kitűnő kereskedőket, bankárokat, rabbikat és tanítókat, hitközségi és nőegyleti elöljárókat „termelt ki"soraiból. A község képviselő-testületében és a vármegye törvényhatósági bizottságában ott a helyük a tekintélyes zsidóknak. A zsidó kereskedők és kézművesek térhódítása nem lehetett könnyű ebben a jelentős számú szerb lakossággal rendelkező községben. 1836-ban a zömmel „rác" kereskedők száma 115 fő volt, a zsidók lélekszáma: 14. Harmincnégy év elteltével a 627 zsidó teljesen átvette a kereskedelmet és az ipar jó részét. Főként a gabonakereskedelembenjeleskedtek. Mégis Tolna megyében az elsők között van Dunaföldvár, ahonnan zsidó és nem zsidó egyaránt elkívánkozik, csábítja a budapesti ipar. 1870 után egészen 1930-ig csökken a teljes lakosság, a zsidók száma 607-ről 363-ra. A Tolnamegyei Közlöny 1879. augusztus 10-i száma azt adja hírül, hogy a zsidóság soraiból „több vagyonos család elköltözött". Néhány éve még 3 tanító száznál több zsidó gyereket tanított. Hőgyészen 1836-ban a teljes lakosság közel 20%-a (449 fő) zsidó jelentőségük nem csökken, 1870-ben már 531 főt számlálnak. 1910 után a lakosság minden rétegében csökkenést figyelhetünk meg, amire valószínűleg a helybeli kereseti lehetőségek szűkülése ad választ. Az I. világháború sok áldozatot szedett ebben a közepes 53