Új Néplap, 2015. október (26. évfolyam, 230-255. szám)

2015-10-13 / 240. szám

2015. OKTOBER 13., KEDD

SPORT 11

Kämmerer Zoltán kajak négyesének szállóigéje: a barátság megmarad

Még nincs vége a történetének

va. Azt mondtam: én sosem akarok így kinézni! Nem volt többé kérdés a folytatás.” Egész életében jól ülte meg a hullámokat, a váltásai jól sikerültek, e jó adag szerencsére is szüksége volt hozzá. A megfelelő pillanatban ült össze a fiatal Kucsera Gáborral, de sajnálja, hogy mindkét távon negyedik helyen végző párosuknak nem sikerült érmet szereznie a 2008-as olimpián. A csillagok szerencsés együttállásának volt köszönhető, hogy Fábiánná Rozsnyói Katalin a női kajakosok után a férfiakkal kezdett dolgozni, és egy hely megürült a csapatában. „Ha Peking kicsit sikeresebb, ma már nem vagyok itt. És ami még fájdalmasabb lett volna: nem ismerem meg Kati nénit és a jelenlegi négyesbeli srácokat, akik még 2012 májusában is kemény ellenfeleim, majdhogynem ellenségeim voltak.”

2012-ben az olimpia előtt úgy kalkulált, a négyessel a negyedik-hatodik helyen végeznek, aztán abbahagyja a kajakozást. „Júniusban hiányos Eb-mezőnyben ötödikek lettünk, fel voltunk készülve a legrosszabbra, de a nyolcas döntőbe mindenképpen be akartunk jutni. Másfél hónap volt az olimpiáig, amikor Kati néni azt mondta, a második beülőbői üljek át az elsőbe, és a kánikulában, hullafáradtan nyomjunk egy maximális pályát. Sokkal jobb időt mentünk, mint korábban bármikor. Ezután elkezdtünk álmodozni egy fáradt bronzról.” Az újdonsült egység igazi csapattá érett, amiben a rangidős vezérevezősnek is jelentős szerepe volt. „Erőltettem a közös időtöltést. Londonban minden este együtt vacsoráztunk, közösen sétálni mentünk, mobiltelefonok nélkül, mindenki elmondhatta a gondolatait. Nagyon közel kerültünk egymáshoz. Már ezért is érdemes volt ösz- szeállni, ettől is gazdagodtam.” A verseny előtti este megszületett a szállóigéjük, és kezet is adtak rá, történjék bármi: „A barátság megmarad.” „Másnap életem pályáját mentük, egész pályafutásomat beleadtam. Amikor kiszálltunk, egyesével odamentem a srácokhoz, megkérdeztem, örülnek-e. Boldogok voltak, én pedig az ő boldogságuknak örültem. Mindennél többet jelentett. Az ezüstérem legendássá tette a négyest. És így nincs még vége az én történetemnek...”

Pircs Anikó

kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu

Pályafutása hatodik olimpiájára készül Kämmerer Zoltán. Szerinte ha a pekingi játékokon sikeresebb lett volna, már nem csinálná.

Az viszont még fájdalmasabb lenne számára, hogy nem ismerte volna akkor meg a jelenlegi edzőjét és társait a kajak négyesben.

A háromszoros olimpiai és világbajnok Kämmerer Zoltán pályája

GÖD „Nézze ezt a panorámát! Nem csodálatos? A Duna legszebb része. Soha nem tudnék elköltözni innen!” - mondja a gödi vfzitele- pen Kämmerer Zoltán. Szenvedélyes szerelem köti a vízhez, majd három évtizednyi pályafutás után is lenyűgözi a sportágát körülölelő természet látványa. „Ott egy pad, beszélgessünk azon.” Negyedikes-ötödikes kissrácként - amikor hóban-fagyban rótta a Da- videsz Csaba bá által kiszabott köröket - arról álmodozott, hogy ha megöregszik, ezen a pádon ücsörög majd, és újságot olvas. „28 éve fogadtam meg, de még sosem olvastam itt újságot. Láttam viszont rengeteg fiatal pár első, a pádon elcsattanó csókját, akik évek múltán a gyermekeikkel tértek ide vissza.” Először űrhajós vagy focista akart lenni. Miután belátta, nem ő lesz a következő Farkas Bertalan, másik hőse, Nyilasi Tibor nyomdokaiba kívánt lépni. „Jártam focizni lelkesen, aztán egy tavaszi edzés után azt mondta az edző, mindenkit levélben értesít arról, mikor lesz a következő tréning. Én azt a levelet azóta is várom! - idézi viccelődve a gyerekkorát. - 1987. október 10-én a tesóm azzal jött haza az iskolából, hogy kajakozni akar. Hogy bosz- szantsam, követtem a vízitelepre. Kivettem az edző kezéből a hajót és a lapátot, majd a stég alá befordulva beborultam. A lányok kinevettek, rossz érzés volt. A végén megkérdeztem, ki volt a legügyesebb, az edző kiváló pedagógiai érzékkel azt felelte: »Zolikám, legügyesebb nem volt, de a legtöbb tapasztalatot te szerezted.« Ez a mondat - amelyet akkor dicséretnek vettem - számtalanszor eszembe jutott a pályafutásom során.”

Hajóhoz, lapáthoz, edzőhöz is ragaszkodik

KÄMMERER ZOLTÁN 1978. március 10., Vác

Gödi SE (1987-1993), Újpesti TE (1994-1996), Győri VSE (1997-)

Nieberl László, Sári Nándor, Fábiánná Rozsnyói Katalin KIEMELKEDŐ EREDMÉNYEI:

OLIMPIAI BAJNOK:

2000, Sydney (K-2 500 m,

K-41000 m), 2004, Athén (K-41000 m)

Mégis hogyan kerekedett ebből egy párját ritkító karrier? Azt mondja, szerette az érzést, hogy ő a legjobb minikajakos, azt is, hogy nagy fölénnyel nyerte meg a kor- osztályos versenyeket. Országos bajnok lett, utána az ifjúsági vb-n való részvételről álmodott - 1994- ■ ben és 1995-ben serdülőként ifjúsági világbajnoki címeket szerzett. Meghallott egy beszélgetést edzője és a szövetségi kapitány között, hogy résztvevője lehet az 1996-os atlantai játékoknak. Két nap múlva merte megkérdezni az edzőjét, jól hallotta-e. „Azt felelte: fájdalmas lesz, de megcsináljuk! Vannak mondatok, amelyek végigkísérték az életemet. Ez is ilyen volt.” Ezekből a mondatokból merít erőt, nyugalmat a versenyek előtt is. „Amikor

OLIMPIAI EZÜSTÉRMES:

2012, London (K-41000 m) VILÁGBAJNOK:

1997, Darthmouth (K-4 500 m), 1999, Milánó (K-41000 m), 2006, Szeged (K-21000 m)

VILÁGBAJNOKI EZÜSTÉRMES:

2001, Poznan (K-41000 m),

2003, Gainesville (K-41000 m),

2009, Darthmouth (K-2 500 m),

2010, Poznan (K-21000 m), 2015, Milánó (K-41000 m)

kijutottam Atlantába, eldőlt a sorsom. Akkor már úgy tekintettem a sportolásra, hogy lehet belőle valami. Valamiféle karrier."

A csónakházban ott lapul a sportági történelem. „Megéltem a karrierem során lapát- és hajóforradalmat, én még falapáttal kezdtem. Nehezen fogadom el az újdonságokat, de a fejlődéssel lépést kell tartani. Régen egyféle fahajója volt minden versenyzőnek, ma tucatnyi karbon-kevlár áll rendelkezésre, amelyet kemencében, Formula-l-es technikával készítenek, vízcsatornában tesztelnek. Én szívesebben maradok a jól bevált réginél; a hajóm, a lapátom több mint egy évtizede ugyanolyan típusú.”

Az edzőivel való munkakapcsolatában is hűséges. Nevelőedzőjével, Nieberl Lászlóval 9, Sári Nándorral majd 15 évig dolgoVILÁGBAJNOKI BRONZÉRMES:

1999, Milánó (K-4 500 m), 2002, Sevilla (K-2 500 m), 2006, Szeged (K-2 500 m), 2007, Duisburg (K-2 500 m, K-21000 m) EURÓPA-BAJNOK:

1997, Plovdiv (K-4 500 m, K-4 1000 m), 1999, Zágráb (K-2 500 m, K-21000 m), 2004, Poznan (K-4 1000 m), 2006, Racice (K-21000 m), 2007, Pontevedra (K-21000 m) EURÓPA-BAJNOKI EZÜSTÉRMES: 2000,

zott együtt. Csak akkor állt tovább, amikor menthetetlenül kimerült egy-egy munkakapcsolat, és akkor is békében vált el. Csakis magában kereste a hibát, a gyengébb szereplés okait. A 37 esztendős klasszis szerint nagyon sokat változott a sportág az elmúlt három évtizedben. Módosult a technika és a versenytaktika is, a kemény profizmus is új(abb) jelenség. „Régen hasonló alkatú és adottságú versenyzők voltak, teljesen más volt a versenytaktika. Egy nagy rajt után utazott a mezőny, majd 800 méternél megindult. Ma elindulsz tiszta erőből, és azt próbálod meg utána fokozni, ha nem vagy rá képes, kiesel. Hátulról manapság nem lehet nyerni, nincs taktika, nincs gondolkodás, és ez meglátszik az időeredményeken is. Miután a 200 méter olimpiai szám lett, specializáPoznan (K-41000 m), 2002, Szeged (K-41000 m, K-2 500 m), 2006, Racice (K-2 500 m), 2008, Milánó (K-4 500 m), 2009, Brandenburg (K-2 500 m), 2010, Traso- na (K-21000 m)

EURÓPA-BAJNOKI BRONZÉRMES:

2005, Poznan (K-2 500 m), 2013, Montemor-o-Velho (K-41000 m) EURÓPAI JÁTÉKOK-GYŐZTES:

2015, Baki (K-21000 m, K-4 1000 m)

lódott a felkészülés; ma egy kajakosnak az alkatáról nem nehéz kitalálni, melyik távon versenyez.”

Egész életében jól ülte meg a hullámokat

„Egyetlenegyszer fordult meg a fejemben, hogy abbahagyom, 1993- ban, 15 évesen. Az osztálytársaim nyári munkával 30 ezer forintot kerestek, megvették a legújabb Nike cipőt, Levi’s farmert, és minden nő őket akarta. Én meg csúsz- tam-másztam mezítláb, egy fillér bevétel nélkül. Az edzőm azzal érvelt, hogy ők évtizedek múltán is ugyanott fognak tartani, míg én jól élhetek, nyugati kocsim lesz. Rá egy hétre elküldött a klasz- szikus szigetkerülésre. Hajnali négykor a helyi diszkó előtt bicikliztem el. A három irigyelt haverom jött szétcsúszva, összehányŰrhajós vagy focista akart lenni.

Az 1988-as szöuli olimpia nagy lökést adott neki, alig várta, hogy az édesanyja által éjjel videóra rögzített magyar sikereket reggel végre megnézhesse. „Fantasztikus volt látni Gyulay Zsolt és a négyes győzelmét - a kajakosok, ahogyan Darnyi Tamás és Egersze- gi Krisztina is, a hőseimmé lettek. ” Adódik a kérdés: ettől kezdve akart-e ő is olimpiai bajnok lenni. „Ó, dehogyis! Nem azért kajakoztam, hogy olimpiai bajnok legyek. Gödről ki a fene gondolja, hogy olimpiai bajnok lesz?! Egy kempingbiciklivel járó srác barna szandálban és piros kisgatyá- ban biztosan nem. Az is elbizonytalanított, amit a szöuli olimpián láttam. Összehasonlítottam az én első versenyemmel a bajnokok futamait, és levontam a következtetést - ami nem az volt, hogy olimpiai bajnok leszek.”

Ötkarikás emlékek Atlantától Londonig és remélhetőleg Rio de Janeiróig

Riói szereplésével sporttörténelmet írhat, utolérheti a legtöbb olimpiai részvételt jegyző kardvívót, Gerevich Aladárt. Bevallása szerint nem rekordokra hajt, az olimpiai döntő utolsó ötven métere és az azt követő fél óra függősége vonzza - azért akar újra és újra olimpián szerepelni, hogy ismét átélhesse a semmihez sem hasonlítható eufóriát.

AZ ELSŐ (1996, ATLANTA):

„Jó kis túra volt, el voltam ájulva. Láttam Kovács Istvánt olimpiai bajnoki cimet ünnepelni, jár-, tam győztes vízilabdameccsen, belekóstoltam abba, ami minden sportoló álma, vágya. Az olimpiai faluban lakhattam, hírességeket láttam, de nem sok sikerrel jártam."

A MÁSODIK (2000, SYDNEY):

„Az olimpiák olimpiája volt, kiváló szervezéssel. A búcsúzó NOB-el- nök, Juan Antonio Samaranch jól mondta október elsején este: Syd- ney-t felülmúlni nem lehet.”

A HARMADIK (2004, ATHÉN):

„Jöttünk, láttunk, győztünk típusú olimpia volt, néhány napot töltöttünk kint. Viszont életem élménye kötődik hozzá. Nyolcszáz méternél kipillantottam balra, és egy óriáskivetítőn láttam, ahogy vezetünk. Közben a lelátón minden pi- ros-fehér-zöld volt. Olyan érzésem volt, mintha egy időben három helyen lettem volna, és egyszerre lennék versenyző és szurkoló.”

A NEGYEDIK (2008, PEKING):

„Különleges élményt jelentett, hogy a megnyitóünnepségen én vihettem a magyar zászlót. Maga a verseny olyan volt, amilyen - nem valami jó.”

AZ ÖTÖDIK (2012, LONDON):

„A legtöbb emlékem Londonból van, több mint az összesről együttvéve. Örökre felejthetetlen marad az ott érzett eufória, a fiúk öröme és Kati néni legendássá vált mondata. Amikor azt mondta a stégen, hogy „Húzd meg, öreg!”, erősen küszködtem a könnyeimmel.”

A HATODIK (2016, RIO DE JANEIRO)?:

„A szeptemberi előolimpián kaptunk egy kis ízelítőt belőle. Olyan tapasztalatokat nem szereztünk, amelyeket be tudnánk építeni a felkészülésbe. Itthon nem tudunk egy tavon rendezendő versenyt modellezni. De jó tudni, hogy kemény balos oldals; várható, és hogy - miután nincs védett oldala a pályának - reális verseny lesz. A szálloda közel van a pályához, az egyik oldala az óceánra néz - igaz, a másik a favellára. A nevezetességeket is megnéztük, és vizet is hoztunk haza elemeztetni a megbetegedéseket megelőzendő. Szervezésben a braziloknak van még mit tanulniuk."