Új Néplap, 2015. október (26. évfolyam, 230-255. szám)

2015-10-13 / 240. szám

2015. OKTOBER 13., KEDD SPORT 11 Kämmerer Zoltán kajak négyesének szállóigéje: a barátság megmarad Még nincs vége a történetének va. Azt mondtam: én sosem aka­rok így kinézni! Nem volt töb­bé kérdés a folytatás.” Egész éle­tében jól ülte meg a hullámokat, a váltásai jól sikerültek, e jó adag sze­rencsére is szüksé­ge volt hoz­zá. A megfe­lelő pillanatban ült össze a fiatal Kucsera Gábor­ral, de sajnálja, hogy mindkét tá­von negyedik helyen végző páro­suknak nem sikerült érmet sze­reznie a 2008-as olimpián. A csil­lagok szerencsés együttállásá­nak volt köszönhető, hogy Fábián­ná Rozsnyói Katalin a női kajako­sok után a férfiakkal kezdett dol­gozni, és egy hely megürült a csa­patában. „Ha Peking kicsit sike­resebb, ma már nem vagyok itt. És ami még fájdalmasabb lett vol­na: nem ismerem meg Kati nénit és a jelenlegi négyesbeli srácokat, akik még 2012 májusában is ke­mény ellenfeleim, majdhogynem ellenségeim voltak.” 2012-ben az olimpia előtt úgy kalkulált, a négyessel a negye­dik-hatodik helyen végeznek, az­tán abbahagyja a kajakozást. „Jú­niusban hiányos Eb-mezőnyben ötödikek lettünk, fel voltunk ké­szülve a legrosszabbra, de a nyol­cas döntőbe mindenképpen be akartunk jutni. Másfél hónap volt az olimpiáig, amikor Kati néni azt mondta, a második beülőbői üljek át az elsőbe, és a kánikulában, hullafáradtan nyomjunk egy ma­ximális pályát. Sokkal jobb időt mentünk, mint korábban bármi­kor. Ezután elkezdtünk álmodoz­ni egy fáradt bronzról.” Az újdon­sült egység igazi csapattá érett, amiben a rangidős vezérevezős­nek is jelentős szerepe volt. „Eről­tettem a közös időtöltést. London­ban minden este együtt vacsoráz­tunk, közösen sétálni mentünk, mobiltelefonok nélkül, minden­ki elmondhatta a gondolatait. Na­gyon közel kerültünk egymás­hoz. Már ezért is érdemes volt ösz- szeállni, ettől is gazdagodtam.” A verseny előtti este megszületett a szállóigéjük, és kezet is adtak rá, történjék bármi: „A barátság meg­marad.” „Másnap életem pályáját mentük, egész pályafutásomat beleadtam. Amikor kiszálltunk, egyesével odamentem a srácok­hoz, megkérdeztem, örülnek-e. Boldogok voltak, én pedig az ő boldogságuknak örültem. Min­dennél többet jelentett. Az ezüst­érem legendássá tette a négyest. És így nincs még vége az én törté­netemnek...” Pircs Anikó kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu Pályafutása hatodik olimpiá­jára készül Kämmerer Zoltán. Szerinte ha a pekingi játéko­kon sikeresebb lett volna, már nem csinálná. Az viszont még fájdal­masabb lenne számára, hogy nem ismerte volna akkor meg a jelenlegi edzőjét és társait a kajak négyesben. A háromszoros olimpiai és világbajnok Kämmerer Zoltán pályája GÖD „Nézze ezt a panorámát! Nem csodálatos? A Duna legszebb ré­sze. Soha nem tudnék elköltözni innen!” - mondja a gödi vfzitele- pen Kämmerer Zoltán. Szenvedé­lyes szerelem köti a vízhez, majd három évtizednyi pályafutás után is lenyűgözi a sportágát körülöle­lő természet látványa. „Ott egy pad, beszélgessünk azon.” Ne­gyedikes-ötödikes kissrácként - amikor hóban-fagyban rótta a Da- videsz Csaba bá által kiszabott kö­röket - arról álmodozott, hogy ha megöregszik, ezen a pádon ücsö­rög majd, és újságot olvas. „28 éve fogadtam meg, de még sosem ol­vastam itt újságot. Láttam viszont rengeteg fiatal pár első, a pádon elcsattanó csókját, akik évek múl­tán a gyermekeikkel tértek ide vissza.” Először űrhajós vagy fo­cista akart lenni. Miután belát­ta, nem ő lesz a következő Far­kas Bertalan, másik hőse, Nyila­si Tibor nyomdokaiba kívánt lép­ni. „Jártam focizni lelkesen, aztán egy tavaszi edzés után azt mond­ta az edző, mindenkit levélben ér­tesít arról, mikor lesz a követke­ző tréning. Én azt a levelet azóta is várom! - idézi viccelődve a gye­rekkorát. - 1987. október 10-én a tesóm azzal jött haza az iskolából, hogy kajakozni akar. Hogy bosz- szantsam, követtem a vízitelepre. Kivettem az edző kezéből a hajót és a lapátot, majd a stég alá befor­dulva beborultam. A lányok kine­vettek, rossz érzés volt. A végén megkérdeztem, ki volt a legügye­sebb, az edző kiváló pedagógiai érzékkel azt felelte: »Zolikám, legügyesebb nem volt, de a legtöbb ta­pasztalatot te szerez­ted.« Ez a mondat - amelyet ak­kor dicséretnek vettem - számta­lanszor eszembe jutott a pályafu­tásom során.” Hajóhoz, lapáthoz, edzőhöz is ragaszkodik KÄMMERER ZOLTÁN 1978. március 10., Vác Gödi SE (1987-1993), Új­pesti TE (1994-1996), Győri VSE (1997-) Nieberl László, Sári Nándor, Fábiánná Rozsnyói Katalin KIEMELKEDŐ EREDMÉNYEI: OLIMPIAI BAJNOK: 2000, Sydney (K-2 500 m, K-41000 m), 2004, Athén (K-41000 m) Mégis hogyan kerekedett eb­ből egy párját ritkító karrier? Azt mondja, szerette az érzést, hogy ő a legjobb minikajakos, azt is, hogy nagy fölénnyel nyerte meg a kor- osztályos versenyeket. Országos bajnok lett, utána az ifjúsági vb-n való részvételről álmodott - 1994- ■ ben és 1995-ben serdülőként if­júsági világbajnoki címeket szer­zett. Meghallott egy beszélgetést edző­je és a szövetségi ka­pitány között, hogy résztvevője lehet az 1996-os atlantai já­tékoknak. Két nap múlva merte megkérdezni az edzőjét, jól hallot­ta-e. „Azt felelte: fájdalmas lesz, de megcsináljuk! Vannak monda­tok, amelyek végigkísérték az éle­temet. Ez is ilyen volt.” Ezekből a mondatokból merít erőt, nyugal­mat a versenyek előtt is. „Amikor OLIMPIAI EZÜSTÉRMES: 2012, London (K-41000 m) VILÁGBAJNOK: 1997, Darthmouth (K-4 500 m), 1999, Milánó (K-41000 m), 2006, Szeged (K-21000 m) VILÁGBAJNOKI EZÜSTÉRMES: 2001, Poznan (K-41000 m), 2003, Gainesville (K-41000 m), 2009, Darthmouth (K-2 500 m), 2010, Poznan (K-21000 m), 2015, Milánó (K-41000 m) kijutottam Atlantába, eldőlt a sor­som. Akkor már úgy tekintettem a sportolásra, hogy lehet belőle va­lami. Valamiféle karrier." A csónakházban ott lapul a sportági történelem. „Megéltem a karrierem során lapát- és hajófor­radalmat, én még falapáttal kezd­tem. Nehezen fogadom el az új­donságokat, de a fejlődéssel lépést kell tartani. Régen egyféle fahajó­ja volt minden versenyzőnek, ma tucatnyi karbon-kevlár áll ren­delkezésre, amelyet kemencében, Formula-l-es technikával készí­tenek, vízcsatornában tesztelnek. Én szívesebben maradok a jól be­vált réginél; a hajóm, a lapátom több mint egy évtizede ugyan­olyan típusú.” Az edzőivel való munkakap­csolatában is hűséges. Nevelő­edzőjével, Nieberl Lászlóval 9, Sá­ri Nándorral majd 15 évig dolgo­VILÁGBAJNOKI BRONZÉRMES: 1999, Milánó (K-4 500 m), 2002, Sevilla (K-2 500 m), 2006, Szeged (K-2 500 m), 2007, Duisburg (K-2 500 m, K-21000 m) EURÓPA-BAJNOK: 1997, Plovdiv (K-4 500 m, K-4 1000 m), 1999, Zágráb (K-2 500 m, K-21000 m), 2004, Poznan (K-4 1000 m), 2006, Racice (K-21000 m), 2007, Pontevedra (K-21000 m) EURÓPA-BAJNOKI EZÜSTÉRMES: 2000, zott együtt. Csak akkor állt to­vább, amikor menthetetlenül ki­merült egy-egy munkakapcsolat, és akkor is békében vált el. Csakis magában kereste a hibát, a gyen­gébb szereplés okait. A 37 eszten­dős klasszis szerint nagyon sokat változott a sportág az elmúlt há­rom évtizedben. Módosult a tech­nika és a versenytaktika is, a ke­mény profizmus is új(abb) jelen­ség. „Régen hasonló alkatú és adottságú versenyzők voltak, tel­jesen más volt a versenytaktika. Egy nagy rajt után utazott a me­zőny, majd 800 méternél megin­dult. Ma elindulsz tiszta erőből, és azt próbálod meg utána fokozni, ha nem vagy rá képes, kiesel. Há­tulról manapság nem lehet nyer­ni, nincs taktika, nincs gondolko­dás, és ez meglátszik az időered­ményeken is. Miután a 200 mé­ter olimpiai szám lett, specializá­Poznan (K-41000 m), 2002, Sze­ged (K-41000 m, K-2 500 m), 2006, Racice (K-2 500 m), 2008, Milánó (K-4 500 m), 2009, Bran­denburg (K-2 500 m), 2010, Traso- na (K-21000 m) EURÓPA-BAJNOKI BRONZÉRMES: 2005, Poznan (K-2 500 m), 2013, Montemor-o-Velho (K-41000 m) EURÓPAI JÁTÉKOK-GYŐZTES: 2015, Baki (K-21000 m, K-4 1000 m) lódott a felkészülés; ma egy kaja­kosnak az alkatáról nem nehéz ki­találni, melyik távon versenyez.” Egész életében jól ülte meg a hullámokat „Egyetlenegyszer fordult meg a fe­jemben, hogy abbahagyom, 1993- ban, 15 évesen. Az osztálytársa­im nyári munkával 30 ezer forin­tot kerestek, megvették a legújabb Nike cipőt, Levi’s farmert, és min­den nő őket akarta. Én meg csúsz- tam-másztam mezítláb, egy fillér bevétel nélkül. Az edzőm azzal ér­velt, hogy ők évtizedek múltán is ugyanott fognak tartani, míg én jól élhetek, nyugati kocsim lesz. Rá egy hétre elküldött a klasz- szikus szigetkerülésre. Hajnali négykor a helyi diszkó előtt bicik­liztem el. A három irigyelt have­rom jött szétcsúszva, összehány­Űrhajós vagy focista akart lenni. Az 1988-as szöuli olimpia nagy lö­kést adott neki, alig várta, hogy az édesanyja által éjjel videóra rögzí­tett magyar sikereket reggel vég­re megnézhesse. „Fantasztikus volt látni Gyulay Zsolt és a négyes győzelmét - a kajakosok, aho­gyan Darnyi Tamás és Egersze- gi Krisztina is, a hőseimmé let­tek. ” Adódik a kérdés: ettől kezd­ve akart-e ő is olimpiai bajnok len­ni. „Ó, dehogyis! Nem azért kaja­koztam, hogy olimpiai bajnok le­gyek. Gödről ki a fene gondolja, hogy olimpiai bajnok lesz?! Egy kempingbiciklivel járó srác bar­na szandálban és piros kisgatyá- ban biztosan nem. Az is elbizony­talanított, amit a szöuli olimpián láttam. Összehasonlítottam az én első versenyemmel a bajnokok fu­tamait, és levontam a következte­tést - ami nem az volt, hogy olim­piai bajnok leszek.” Ötkarikás emlékek Atlantától Londonig és remélhetőleg Rio de Janeiróig Riói szereplésével sporttörténel­met írhat, utolérheti a legtöbb olimpiai részvételt jegyző kardví­vót, Gerevich Aladárt. Bevallása szerint nem rekordokra hajt, az olimpiai döntő utolsó ötven méte­re és az azt követő fél óra függő­sége vonzza - azért akar újra és újra olimpián szerepelni, hogy is­mét átélhesse a semmihez sem hasonlítható eufóriát. AZ ELSŐ (1996, ATLANTA): „Jó kis túra volt, el voltam ájul­va. Láttam Kovács Istvánt olim­piai bajnoki cimet ünnepelni, jár-, tam győztes vízilabdameccsen, belekóstoltam abba, ami minden sportoló álma, vágya. Az olimpiai faluban lakhattam, híressége­ket láttam, de nem sok sikerrel jártam." A MÁSODIK (2000, SYDNEY): „Az olimpiák olimpiája volt, kiváló szervezéssel. A búcsúzó NOB-el- nök, Juan Antonio Samaranch jól mondta október elsején este: Syd- ney-t felülmúlni nem lehet.” A HARMADIK (2004, ATHÉN): „Jöttünk, láttunk, győztünk típu­sú olimpia volt, néhány napot töl­töttünk kint. Viszont életem élmé­nye kötődik hozzá. Nyolcszáz mé­ternél kipillantottam balra, és egy óriáskivetítőn láttam, ahogy veze­tünk. Közben a lelátón minden pi- ros-fehér-zöld volt. Olyan érzésem volt, mintha egy időben három he­lyen lettem volna, és egyszerre lennék versenyző és szurkoló.” A NEGYEDIK (2008, PEKING): „Különleges élményt jelentett, hogy a megnyitóünnepségen én vihettem a magyar zászlót. Maga a verseny olyan volt, amilyen - nem valami jó.” AZ ÖTÖDIK (2012, LONDON): „A legtöbb emlékem London­ból van, több mint az összes­ről együttvéve. Örökre felejthe­tetlen marad az ott érzett eufó­ria, a fiúk öröme és Kati néni le­gendássá vált mondata. Amikor azt mondta a stégen, hogy „Húzd meg, öreg!”, erősen küszködtem a könnyeimmel.” A HATODIK (2016, RIO DE JANEIRO)?: „A szeptemberi előolimpián kap­tunk egy kis ízelítőt belőle. Olyan tapasztalatokat nem szerez­tünk, amelyeket be tudnánk épí­teni a felkészülésbe. Itthon nem tudunk egy tavon rendezendő versenyt modellezni. De jó tud­ni, hogy kemény balos oldals; várható, és hogy - miután nincs védett oldala a pályának - reá­lis verseny lesz. A szálloda kö­zel van a pályához, az egyik olda­la az óceánra néz - igaz, a má­sik a favellára. A nevezetessége­ket is megnéztük, és vizet is hoz­tunk haza elemeztetni a megbe­tegedéseket megelőzendő. Szer­vezésben a braziloknak van még mit tanulniuk."

Next

/
Oldalképek
Tartalom