Új Néplap, 2010. március (21. évfolyam, 50-75. szám)

2010-03-13 / 61. szám

ÚJ NÉPLAP - 2010. MÁRCIUS 13., SZOMBAT MÁRCIUS 15. Az érdemjel generációkat köt össze emlékezet Knézich Károly tábornok unokáját a Rákosi-korszakban kitelepítették a Hortobágyra Együtt szeretnék idővel kiállítani Knézich Károly honvéd tábornok II. és III. osztályú katonai ér- demjelét Szolnokon a le­származottak. Ez egye­dülálló különlegesség lenne. A tábornok leszár­mazottai első találkozóju­kat Szolnokon tartották. Baranyi György Az 1848/49-es forradalom és sza­badságharc egyik tábornokának, az aradi vértanú Knézich Károly- nak jelenleg 121 élő leszárma­zottja van, szerte az országban és a világban. Magyarországon kívül például Svédországban, Norvégiában, Új-Zélandon, az Amerikai Egyesült Államokban is élnek „tábornoki” leszárma­Knézich Károly zottak. Közülük mintegy hatva- nan Szolnokon gyűltek egybe először, hogy találkozzanak egy­mással egy nagyobb szabású, jó hangulatú rendezvényen. A Kné- zich-leszármazottak találkozójá­nak a Damjanich Múzeum adott otthont, március 6-án. Ekkor beszélgettünk a ren­dezvény egyik fő szervezőjével, az egyenes ági Knézich-leszár- mazott, Tószegen élő Szinyei Bé­lával, megyénk volt főépítészé­vel, illetve két öccsével, a Hat­vanban lakó Szinyei Andrással és a budapesti Szinyei László­val. (Két leánytestvérük, Zsu­zsanna és Katalin Székesfehér­váron, illetve Budapesten él.) A rendezvény aktualitását a szolnoki csata évfordulója mel­lett, melyben Knézich Károly is részt vett, más is adta. A család egyetértésével ugyanis Szinyei Béla mint jogtulajdonos letétbe helyezte a szolnoki múzeumban néhány hete a tábornok II. osz­tályú katonai érdemjelét. Ebből a kitüntetésből egyedül csak ez maradt fenn az utókorra. Ezért is számít felbecsülhetetlen esz­mei értékű kincsnek. — A nagynéném őrizte Buda­pesten a relikviákat, és miután meghalt, ránk maradt az örök­ség és a felelősség - mondta Szi­nyei Béla. - Nagy érték, nagy fe­lelősség. Mivel ennek közgyűj­teményben volna a helye, ezt egy „árukapcsolással” gondol­tuk megvalósítani. Azaz letétbe helyeztük a Damjanich Múze­umban a relikviákat, és cserébe a múzeum biztosítja azt, hogy a Knézich-leszármazottak itt na­gyon kellemes, kulturált, törté­nelmi és szép körülmények kö­zött összejöhetnek. A célunk ezzel is Knézich Károly nevé­nek, hírének, ismertségének a növelése. Amint Szinyei Béla elmesélte, Knézich a két kitüntetését — a III. osztályú katonai érdemjelet a szolnoki csatát követően, a II. osztályút pedig Komárom bevé­tele után kapta meg - odaadta a feleségének, Kapitány Katalin­nak, hogy vigye el azokat em­lékbe a lányaiknak, Olgának és Irénnek. (A Szinyei testvérek egyébként az Olga-ág leszárma­zottai.) A megőrzött érdemjelek képeztek fonalat a generációk között, öröklődtek tovább csa­ládban. Szinyei András mindehhez hozzátette: ha nem hozta volna el Knézich felesége Aradról az érdemjelet, amikor meglátogat­A szolnoki csata után ezredessé léptették elő Knézich károly 1848-ban a 34. gyalogezred századosaként lép át a honvédseregbe, és Damjanich vezénylete alatt harcol a szerb felkelők ellen. A szolnoki csata után ezredessé léptetik elő. A váci és a nagy- sallói diadalok is részben az ő nevéhez fűződnek. 1849 máju­sában tábornoki kinevezést kap. A szabadságharc végén a tartalék parancsnoka Tokaj térségében. Katolikus vallású; nős, két gyermek maradt utá­na, amikor 41 éves korában negyedikként felakasztották. ta a férjét, akkor elveszik és megsemmisítik az osztrákok, ahogy ez a többiek esetében megtörtént. így viszont kijutott a relikvia Áradról. Katalin asszony ugyanis nem maradt ott a kivégzésig, mert haza kel­lett mennie Egerbe, hiszen kez­dődött a szüret. Az eszmei érté­ke ezért is felbecsülhetetlen en­nek az érdemrendnek. Amellett, hogy a Szinyei testvérek mindig is büsz­kék voltak tábor­nok ősükre, a hagyomány őr­zéséhez nagy­ban hozzájá­rult az is, hogy 1999- ben, a vér­tanúk ki­végzésé­nek 150. évforduló­ján, létrejött az Aradi Vértanúk Öröksége Egyesület. Ezt már Szinyei László mondta, hozzátéve: si­keres utat tettek akkor az aradi ünnepségre a Külügyminisztérium segítségével, és a hiva­talos rendezvény részt­vevőiként koszorúztak. Nagyon felemelő érzés volt, hogy aradi csalá­dok látták vendégül a csoportokat. Az egyesü­lettel azóta is nagyon jól működik a kapcsolat. Dessewffy Sándor, az egye­sület elnöke a szolnoki ren­dezvényen is jelen volt. A Szinyei testvérek szeret­nék elérni, hogy létrejöjjön egy alapítvány vagy egyesü­let a Knézich-leszármazottak részvételével. Megpróbálnak pénzügyi alapot teremteni, amellyel a másik, idegen tu­lajdonban lévő III. osztályú katonai érdemjelet is meg tudják szerezni. így együtt a két érdemrend már igazi uni­kum lenne, és mindkettő akár a Damjanich Múzeum­ban lelhetne otthonra.- Egy debreceni professzor birtokában van Knézich szab- lyája, képek, talán még a tá­bornok szemüvege is — hang­súlyozta Szinyei Béla. - Ez utóbbi tárgyhoz egy szo­morú történet fűződik. Mikor odalökték a kivégzéskor a porkolábok a hóhérok kezére Knézichet, leesett a szemüvege. A tábornok fel akarta venni, ám a kivégzést vezető őrnagy rári- vallt: „Nincs arra már magának szüksége, lát maga az akasztó­fán szemüveg nélkül is!”. Erre Knézich csak megvetően végig­mérte, és nem szólt semmit. Gondolnánk, március 15^e azoknak, akiknék a felme­női jelentős szerepet vál­laltak a forradalom és sza­badságharcban, érzelmi­leg még plusz többletet ad. Szinyei Béla azonban másként vélekedik erről. Minden magyar em­ber ünnepe ez, ter­mészetesen. In­kább azt érzem, hogy Knézich kicsit felemás helyzetben volt, hiszen ő rész­ben horvát, részben magyar. Ezért számá­ra még nagyobb áldo­zatot jelentett, amit meg­hozott a szabadságért, Ma­gyarországért, mint egy telje­sen magyar esetében. Ezért is ragadott meg különösen egy részlet Bodó László egri törté­nész Knézichről szóló életraj­zából. Eszerint azt írja róla az a pap, aki kísérte Aradon a vesz­tőhelyre a tábornokokat, hogy Knézich volt a legjobban ma­gába roskadva, ő beszélt a leg­kevesebbet. Nem is írt búcsúle­velet, mert egyszerűen képtelen volt feldolgozni, hogy ő úgy­mond kívülről jött, és ilyen tra­gikusan kellett végeznie. Szinyei András viszont más­képp élte át ezt a „történelmi” érzelmi pluszt. Mint mondta, ő inkább október ó-án érez egy­fajta emelkedettséget. Ugyanis, Béla bátyjával ők ketten voltak azok, akik az ötvenes évek­ben, a Rákosi-diktatúrában úgymond már eszméltek, ezért bennük a kettős nevelés nagyon munkálkodott. Azaz amit otthon, a családban hallot­tak a felmenőkről, arról kifelé nem nagyon volt szabad beszél­niük.- Az ötvenes évekbeli elhall­gatás időszaka rányomta a bé­lyegét arra, hogy a családi emlé­kek egyáltalán feljöjjenek - idézte fel a történteket András. — Knézich Károly unokáját, az­az édesapám édesanyját, a nagymamánkat az ötvenes években kitelepítették a Horto­bágyra. A történelmi családok tapasztalatait ismerve a sZétszó- ratás és a kitelepítés nemcsak azzal járt, hogy el kellett menni a Hortobágyra, hanem minden vagyonukat elvesztették. Szét­hordták a szomszédok a bútoro­kat, mindent. Nagy tragédia volt ez a családoknak. Mostanában A II. osztályú katonai rendjel azonban jóleső érzés, és büsz­keséggel tölt el, hogy az Aradi Vértanúk Öröksége Egye^jjjpt révén is kinyíltak a kapuk, és sokfelé hívnak. Előadásokat ter- tottunk, részt vettünk október 6-i gimnáziumi koszorúzáso­kon. De azt is el kell mondani, ami a neveltetésünkben benne van, hogy mindaz, amit kap­tunk, ebből nekünk semmi ér­demünk nincsen. Vagyis hogy ki hova született, az nem jelent ily módon többletet. Ám egyér­telmű, hogy befelé nekünk ez felemelő érzés. A testvér nem akart találkozni a rebellis unokáival az aradi vértanú Knézich tá­bornoknak a másik két test­vére osztrák szolgálatban állt, mondta el Szinyei Béla. Az egyikük ugyan elesett, ám a másikuk nagyon szép kort élt meg, magas kitüntetésekkel és rang­gal Ez a Bécsben élő testvér nem is fogadta Knézich Károly leszármazottad soha, mert azt mondta, hogy rebellisek unoká­ival nem hajlandó kapcsolatot tartant A Szinyei testvérek a mai napig sem találkoztak az ő leszármazottaival MÁRCIUS TIZENÖTÖDIKÉI PROGRAMAJÁNLÓ Az 1848/49-es forrada­lomra és szabadságharcra emlékeznek a nemzeti ünnep alkalmából a na­pokban megyénk minden településén. SZOLNOK Március 15-én történelmi ágyút helyeznek el a Kossuth téri kőszínpadnál, és 9 óra 30-kor három ágyúlövés szól a Jászdózsai Huszárbandéri­um közreműködésével. Ko­szorúzás lesz az Építészeti Faipari SZKI-nál, a városháza falán lévő emléktáblánál, a Technika Házánál. A Légierő zenekara 9 óra 45-től a város­háza előtt térzenét játszik, majd az ott felállított színpa­don néptáncbemutató, ünne­pi műsor kezdődik. Közremű­ködik Sasvári Sándor, Venke Ádám, a Tisza Táncegyüttes és a helyi művészeti iskolák diákjai. Két személy és egy szervezet kapja meg 10 óra 25-kor Szolnokon az első al­kalommal átadandó városi if­júsági díjat. Lovasbemutató kezdődik 10 óra 30-kor, majd történelmi lovas felvonulás indul a Damjanich-szobor- hoz, a Kentaur Lovasudvar lo­vasaival, a Jászdózsai Hu­szárbandériummal, a Szolno­ki Légierő Zenekarral, ma- zsorettekkel. 11 órakor a szo­bornál koszorúznak és meg­emlékezést tartanak. Közre­működik Csurka László Já­szai Mari-díjas színművész, Sasvári Sándor, a Szolnoki Légierő Zenekar, valamint az MH 86. Szolnok Helikopter­bázis díszőrsége. Március 15-én este hat órakor a Damjanich-szobornál gyer­tyagyújtás lesz a ’48-as áldo­zatok emlékére. kunhegyes A forradalom és szabadság- harc tiszteletére szervezett ün­nepi megemlékezés és koszo­rúzás március 15-én 15 órakor zenés toborzóval kezdődik. Ünnepi műsor lesz 16 órától az Ilosvai Varga István Művelődé­si Központban. 17 órától az , 1848-as emlékműnél koszorú­zás lesz, majd 18 óra körül fák­lyás vonulás indul a Cserepes csárda felé, 18 óra 30-tól a ka­tolikus temető ’48-as emlékhe­lyénél helyeznek el koszorút. KARCAG A Déryné Művelődési és Ifjúsá­gi Központban ma, szombaton 17 órakor kezdődik a Toborzó táncház Puskás Lászlóval és a Pipás zenekarral. Március 15- én 9 óra 45-kor felvonják az or­szágzászlót, közreműködnek a Kováts Mihály Huszár Bandéri­um huszárjai. Ünnepi istentisz­teleten a református templom­ban igét hirdet 10 órától Koncz- né Lehoczky Krisztina reformá­tus lelkész. A városházán ünne­pi önkormányzati ülés kezdő­dik 14 óra 30-kor, ahol átadják a „Karcagért" Emlékérem kitün­tetést A Kossuth téren 15 óra 50-tól vonul a Kováts Mihály Huszár Bandérium, majd a Pe- tőfi-szobor előtt a hősökre emlé­keznek. Beszédet Varga Mihály országgyűlési képviselő mond. Végül koszorút helyeznek el a Petőfi- és a Kossuth-szobornál. JÁSZBERÉNY A forradalom és szabadság- harc hőseire emlékeznek a Római Katolikus Főtemplom­ban 9 órakor kezdődő szent­misén, majd az 1848-as em­lékműnél 10 órakor ünnepi műsor kezdődik és koszorút helyeznek el itt és a Petőfi- szobornál. Ezt követően meg­emlékezést tartanak az 1848/49-es hősök síremléké­nél a Fehértói temetőben. A rendezvényeken felvonul a Jász Lovasbandérium. TÖRÖKSZENTMIKLÓS Törökszentmiklóson Az 1848/49-es forradalom és szabadságharcra emlékezve, koszorúzási ünnepséget tar­tottak tegnap a Kossuth u. 21. alatt lévő emléktáblánál, és a rk. temetőben a Honvéd-sír­emléknél szintén koszorút helyeztek el. Vasárnap 18 óra 48-kor fáklyás menet indul a Petőfi iskolától a Kossuth-szo- borhoz, ott is koszorúznak, valamint a szalagházon lévő emléktáblánál. Hétfőn a Kos­suth-szobornál lesz 10 órától ünnepi megemlékezés, dr. Ju­hász Enikő polgármester mond ünnepi beszédet. ABÁDSZALÓK Kossuth-szobrot avatnak a forradalom 162. évfordulója tiszteletére március 15-én 10 órakor, az autóbusz-pályaud­var előtti téren. A szobrot Györfi Sándor szobrászmű­vész, Sziráki Pál, a Jászkun Volán Zrt. vezérigazgatója és Bordás Imre polgármester leplezi le. Egyházi szertartás is lesz Ferencz Károly római katolikus plébános és Nagy Kálmán református lelkész közreműködésével. AZ ÜNNEPEK RÉSZLETES PROGRAMAJÁNLÓJA A SZOUON.Htl hírportálon olvasható.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom