Új Néplap, 2009. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

2009-12-07 / 286. szám

4 ÚJ NÉPLAP - 2009. DECEMBER 7, HÉTFŐ A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL A Felvidékre kirándultunk tanulmányút Nemcsak nyelvünk, hanem történelmünk is közös A szolnoki gépiparis diákok az esztergomi Bazilikánál a kísérő tanárokkal, Cristian Mariannával és Halászné Gerenyi Mária osztályfőnökkel Öröm, hogy van jó szándékú és becsületes állampolgár Az egyik szolnoki nagy áruház­ban vásárolni voltam nemrég. Vásárlásom befejeztével a kerék­páromra felraktam a teli szatyro­kat, majd hazamentem. Sajnos csak későn, otthon vettem észre, hogy a pénztárcám hiányzik. Nem is emlékeztem arra, hogy hol hagyhattam el. Visszamen­tem az áruházba, hátha valaki rátalált. Óriási szerencsém volt, mert valaki a bevásárlókocsiban megtalálta, ahol ott felejtettem, azután leadta a pénztárosnak. Ezúton őszinte szívből köszö­nöm a becsületes megtaláló­nak, hogy jó szándékában lead­ta pénztárcámat, és így az hi­ánytalanul visszakerülhetett hozzám. Kovács István, Szolnok A csonkolt láb, kéz nem nő ki A SZ0U0N.hu hírportálunkon megjelent Rossz világ vár a nyug­díjasokra című cikkhez írták vé­leményeiket ovasóinkf szerkesz­tett formában aduk közre). zsaru: A rendőrségtől mentem nyugdíjba! Aki ezt nem csinálta, az nem tudja, milyen, bár min­denkinek ott nehéz, ahol van. pénz beszél: Sok fiatal rokkant- nyugdíjast ismerek, aki ha kell, utoléri Maradonát. Fölül kellene vizsgálni őket az otthonukban! 50 %-a rögtön kiesne! hábetler: Nem hiszem, hogy ki­nő a csonkolt láb. Néhány éve, az lett rokkant, aki akart. Nyil­ván a valódi rokkantak az új ren­deletet megszívják. dobócsillag: Melyik hülye ma­gyar az, amelyik, ha dolgozni tud, elfogadja a rokkantnyugdí­jat a rendes fizetés helyett? ja: Nyugdíjasnak is: munka vagy nyugdíj! csonk: A rokkantnyugdíj eluta­sítói „tudnak” valamit: az embe­ri géneket összeolvasztják a gi­lisztáéval, s ki fog nőni a cson­kolt láb, vagy kéz. Másra nem tudok gondolni, egy féllábú em­ber munkaképessé minősítése esetén... ■ Nagy lelkesedéssel készült a szolnoki Műszaki Szakközép- és Szakiskola Jendrassik György Gépipari Tagintézmény 9. C gé­pészosztálya első szakmai és ta­nulmányi kirándulására. A ta­nulók egy része még nem járt külföldön. A diákoknak lehető­ségük nyílt betekinteni a hatá­ron túli magyarság életébe, kul­túrájába. Az ott élőkkel történt találkozásunkkor tudatosult bennünk az a tény, hogy nem­csak a nyelvünk, hanem a törté­nelmünk is közös. A kirándulásra Cristian Ma­rianna kolléganő kísért el ben­nünket. Esztergomba érkezvén 1909. november 21-én Portelken született — 100 éve — Kovács Sándor, rendi nevén Kamill test­vér, Ács Erzsébet és Kovács Ven­del második gyermekeként. Porteleken, a Szent Vendel- szoborhoz közeli tanyán laktak. Négy hold földön gazdálkodtak, édesanyja a 14 kilométerre levő Jászberénybe gyalog hordta pi­acra a ház körül megtermelt gyümölcsöt, tejterméket, tojást, fiókagalambot. Kovács Sanyika megcsodáltuk Melocco Miklós szobrászművész Szent István- szobrát, a Bazilikát és a Mária Valéria hidat is. Látogatást tet­tünk a Magyar Suzuki Zrt.-nél. Tanulóink érdeklődéssel hall­gatták a tájékoztatót, figyelték a gyártási folyamatot. Ezután Rév-Komáromba in­dultunk, a komáromi ipari isko­la kollégiumába, a szálláshe­lyünkre. Útközben elhaladtunk a Selye János Gimnázium mel­lett, amelyben Feszty Árpád fes­tőművész, Kaszás Attila szín­művész végezte tanulmányait. Ellátogattunk Feszty szülőhe-_ lyére, Ógyallára, de jártunk csil­a meggyespelei iskolában ta­nult. A vallásos oktatást édes­anyjától és a többi tanyai pa­rasztasszonytól kapta. Első bú­csúi emléke Jásztelekhez kötő­dött. Ezt követte azután számta­lan, sok-sok zarándoklat. Mivel vékony, soványka fiúcska volt, szülei cipésztanulónak adták, 1925-ben szabadult. 1926 októ­berében volt Szent Ferenc halá­lának 700. évfordulója. A sok ember csak úgy özönlött a jász­lagvizsgálóban is. Csoportunk találkozott a komáromi ipari ta­nárnőjével, Tóth Katalinnal, aki bemutatta iskoláját, és városné­zésre kísért bennünket. Láttuk a nemrég felavatott Szent Ist- ván-szobrot és a Jókai-szobrot. Kísérőnk említést tett a május­ban megtartandó komáromi na­pokról, amelyet a magyar és szlovák oldalon egy időben tart a két város. Beszélt a város híres egyéniségeiről: Lehár Ferencről, Selye Jánosról, Klapka György­ről, Jókai Mórról. Megtekintet­tük a tanácsházát, Klapka György 4,2 méteres bronzszob­rát. Nagyon tetszett az Európa­berényi ünnepre, a Barátok templomába. A gyertyás körme­net, a vallásos énekek, a haran­gok hangja mély nyomott ha­gyott a fiatalemberben, ekkor határozta el, hogy felvételét kéri a rendbe. Ezután elkezdődött Kamill testvér mozgalmas, ka­landos, fáradságos rendi élete. Szent Kamill a XV. században élt szerzetes volt, aki a betegek, haldoklók szolgálatára szentelte életét. Ő lett a példaképe. udvar, és a Duna Menti Múze­um udvarán Jókai hatalmas bronzszobra. A hajdani várban, az erődítménynél Hamran Szil­via idegenvezetővel jártunk. Iskolánkból tanulócsoport negyedik alkalommal járt ezút­tal a városban. Tanulóink arcát figyelve éreztük, hogy érdemes volt megszervezni ezt az utat is. Köszönjük a szívélyes ven­déglátást és a Rákóczi Szövet­ségnek, valamint Szolnok város önkormányzatának, és minden támogatónak a segítségét, akik közreműködtek az utazás létre­jöttében! Halászné Gerenyi Mária osztályfőnök Érdekfeszítő, olvasmányos életrajzi könyvéből hiteles ké­pet kapunk a tanyán élők hét­köznapjairól, ünnepeiről, örö­mükről, bánatukról. A színes egyéniségről, Krisztusba vetett hitéről, jóízű adomáiról, az álta­la írt versekből megismerhet­jük a XX. századi Magyarorszá­got, a Jászságot, Jászberényt. Élete utolsó éveit tolókocsi­ban, Pannonhalmán töltötte. Mátics Béláné, Jászberény Boros Bálint besenyszögi író hatodik kötete is megjelent Nemrég jelent meg dr. Boros Bá­lint besenyszögi születésű író hatodik kötete, Válogatott igaz­mesék címmel. Az új kötet írása­it az előző — Millér-parti igazme­sék, Rába-parti igazmesék, Köz­életi igazmesék, Újabb igazme­sék, Legújabb igazmesék - 311 írásából hetvenhetet választott ki a szerző. Hála a gondos válo­gatásnak, sikerült az író és írá­sok közös nevezőjét bemutatni a válogatásban: a szerző könnyed és szép stílusát, az apró részle­tek pontos megfigyelését, azok képszerű megfogalmazását, vi­dámságát és életszeretetét, me­seszerűségét és a népi nyelv használatának művészetét, az emberi magatartást mozgató belső világlátását, furfanggal fű­szerezett derűjét, ragaszkodásá- sát a szülőföldhöz, a természet szépségeinek megragadását. Az eddigi kötetekből kirajzo­lódik, hogy a szerző esemé­nyekben, élményekben és em­lékekben leggazdagabb területe Pusztakürt volt a Millérrel. Hi­teles ismereteket szerezhet az olvasó a 70-80 évvel ezelőtti al­földi falvak és tanyák mélynyo­moráról, az ott élők testet-lelket kemény próba elé állító sze­génységéről. ■ Élményekben leggazda­gabb területe Puszta­kürt volt a Millérrel. „Egész életemben azt tapasz­taltam, hogy nem a szegénység szép, hanem ahogyan azt meg­éli a legtöbb szegény ember, akinek legnagyobb kincse a be­csülete, legnagyobb gazdagsága a gyermekei és családja, a két dolgos keze és az életbölcsessé­ge — írja a szerző. — Ki tagad­hatná, hogy a szegénységet is bevilágítja az életigenlés, az életvidámság, a szülők, gyere­kek és embertársak szeretete, a szülői felelősség és önfeláldo­zás kifogyhatatlan tettei, mint az életben maradáshoz nélkü­lözhetetlen tulajdonságok." A pusztakürti, besenyszögi és devecseri családi fészkek melegét szerető családjába is si­került átörökíteni. Nélkülözhe­tetlen szerep jutott a feleség­nek, aki segítette a szerző gyer­mekkori emlékei szétgurult gyöngyszemeit összegyűjteni, és felfűzni az igazmesék színes fonalára. Boros Antal, Nagycenk Cipésztanuló volt, majd a rendben élt évforduló 1909-ben, száz éve Portelken született Kamill testvér Egykori diákok 57 év után találkozó Újszászon az 1952-ben végzettek jöttek össze Otvenhét év után. Az újszászi általános iskolában 1952-ben végzett egykori diákok, ötvenhét év után újra találkoztunk. Gonzálesz Béla tanárunk idős kora ellenére is megtisztelt bennünket jelenlétével. A rendkívül jó hangulatú találkozón elhatároztuk, hogy évente összejövünk. Király Ferencné és Kovács Kálmán, Újszász A levelekből válogatunk. A kiválasz­tott írások—a levélíró hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tisztelet­ben tartásával—szerkesztett, rövi­dített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétle­nül azonosak a szerkesztőség állás­pontjával. A szerkesztőség nem kö­zöl olyan írásokat amelyek megje­lentetése törvénybe ütközik, gyűlö­letkeltő tartalmú, sérti a személyi­ségijogokat az erkölcsöt és a jó íz­lést Névtelen vagy címhiányos írá­sok közlését mellőzzük. Szerkesz­tőségünk fenntartja a jogot ho^ a meg nem rendelt cikkeket is olva­sói levélként kezelje. Az írásokat a szundi.zoltanne@ujneplap.hu e-mail címre, illetve az Új Néplap 5001 Szol­nok, Mészáros L. út 2. címre is várjuk. Olvasói vélemények találhatók még a SZ0U0N.hu internetes hírportálon. Véradással segítenek a szajoliak a betegeken Véradókat köszöntöttünk, a Vöröskereszt szajoli szervezete nemrég tartotta véradó ünnepségét a település Közösségi Házában. Ezen a napon a többszörös véradóinkat ünnepélyes keretek között köszöntöttük, ezzel hálálva meg önzetlen segítségüket. Hamar Lajosné, a szervezet vezetője

Next

/
Oldalképek
Tartalom