Új Néplap, 2007. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

2007-03-05 / 54. szám

HATVANON TÚL

ÚJ NÉPLAP - 2007. MÁRCIUS 5., HÉTFŐ

A néprajznál ragadt

életút Megalakította az MTA megyei tudományos testületét

Adatközlőkkel a kalotaszegi Kiskapuson. A kép jobb szélén dr. Szabó László, aki jelentős tudományos munkát végez

Borzasztó volt a karácsony a szovjet fogolylágerben

Puskát nem fogott, mégis hadifogoly lett a szolnoki Agócs Gyula. Leventeként hurcolták csapatát Csehországba.

— Ott aztán a németek vittek bennünket ide-oda - emlékezik. —A végén amerikai övezet lett az a rész. Nem érdekelte őket, hogy kik vagyunk. Adtak enni, s szabadon járhattunk.

Ez a hazatérés reményével biztató helyzet azonban nem tartott sokáig.

— Egyszer aztán az amerikaiak teherautóra pakolva, átadtak minket a szovjeteknek. Katonai kísérettel, négy-öt napi gyaloglás után érkeztünk Brünbe. Ott már gyanakodtunk. A fenekünket megfogva osztályoztak bennünket.

Nem kellett nagy képzelőerő ahhoz, hogy levonják a tanulságot: nem lesz hazamenetel. Nem is lett, pedig a donyeci szénbányába vezető útjuk Magyarországon keresztül vezetett. Agócs Gyula szíve még most is összeszorul:- Cegléden megállt a vonatunk. Akkoriban ott laktunk. A szerelvény mellett ment el az egyik szomszédasszonyunk. Kértem, szóljon a nővéremnek, hogy itt vagyok. Édesanyám, a nővérem és a nagybátyám ki is jött az állomásra. Jóindulatú volt az őr, megengedte, hogy beszélgessünk, de haza nem engedett, hiába kínált neki cserébe ékszereket a nővérem. Csak azt hajtogatta: „Mama, két hét kukorica törni Debrecen, aztán klapci haza®

Mondani sem kell, többről vol| szó. Agócs Gyula napra pontosan három év múlva szállt le a vonatról a ceglédi állomáson. Közben megjárta a poklok poklát. Könyörtelen körülmények között dolgoztatták őket a szénbányában.- Elkönyveltük, hogy nincs menekvés - mondja. - Először lifttel vittek le bennünket, később két-két és fél kilométeren át gyalog kellett lemenni a bányába. Nyakba akasztott lámpával világítva, négykézláb kellett ott dolgozni. Akkor lett jobb sorsom, amikor negyvennyolc kilóra lefogytam, s „feljavítani” konyhai munkára fogtak be. Karácsonykor is dolgoztunk. Hogyan ünnepeltünk? Mi mást tehettünk, karácsonyi énekeket énekeltünk, és az otthoniakra gondoltunk.

Gyermekkori élményei is befolyásolták dr. Szabó László pályaválasztását. i Fehérgyarmaton, falusi környezetben ugyan, de nem parasztgyermekként nőtt fel.

Simon Béla

Apja banktisztviselő, irodalom- szerető ember volt, s így Szabó László az ifjúsági regények mellett otthon vehette kézbe Veres Péter, Németh László, Erdei Ferenc és mások műveit. Ezekhez párosultak a falusi élmények.

A debreceni egyetemen magyar-történelem szakra jelentkezett. Ott tudta meg, hogy van néprajz szak is. Szorgalmi vizsgát tett, és „ott ragadt”. Az egyetem befejezése után Szolnokon, a Damjanich Múzeumban kapott állást. Történelemmel és néprajzzal egyaránt foglalkozott. Határterület, a társadalmi néprajz művelője. így jellemzi azt:

— A társadalmi néprajz egyik elméleti alaptevője vagyok - mondhatom -, mert korábban Magyarországon nem foglalkoztak ezzel. A társadalmi néprajz

a kultúrát társadalmi jelenségként fogja fel és társadalmi tényként jellemzi, értékeli a kulturális jelenségeket.

Múzeumi munkája során tájhoz is kellett kötődnie. A Jászságot választotta. A jászok eredetével, történelmével, történeti néprajzukkal foglalkozott. E munka során sikerült kijutnia Oszétiá- ba, ahol a kutatásába vágó témakörben jelentős irodalmat szerzett be. Kollegiális és szakmai segítséggel Tallinnban is kutatott. Megyénk valamennyi tájának kutatása mellett két nagy részre osztható a kutatási területe: a magyarok által is lakott, határon túli területeket is ide értve, Pozsonytól a keleti végekig, illetdr. szabó László a debreceni egyetem néprajzi tanszékével állandó kapcsolatot tartott. 1978-tól kezdve adjunktusként, majd címzetes docensként, 1993-tól pedig - miután megszerezte az akadémiai doktori fokozatot - egyetemi tanárként tanított ott egészen

ve az egész alföld. Tevékenységét így summázza:- Azt lehet mondani, hogy én hoztam létre a Damjanich Múzeum néprajzi gyűjteményét. Mindig tisztelettel adózom elődeimnek, a Csalog házaspárnak, akik megkezdték ezt a munkát, de nagyon hamar elköltöztek innen. Félbe hagyott munkáikat — így a Szolnok megyei néprajzi atlaszt - én fejeztem be. Úgy gondoltam, hogy a jó kezdeményezéseket nem kell újra kitalálni, hanem a tudomány iránti alázattal be kell fejezni azokat. Igaz, hogy majdnem negyven évet kellett várni arra, hogy az utolsó kötet is megjelenjen, de megjelent, s a kétnyelvű kiadvánnyal

addig, míg egészség, állapota megengedte. Feleségével, Gulyás Évával és Bathó Edittel a jászberényi tanítóképzőben megszervezték a néprajzoktatást. Ők alakították ki a tíz éven átfolyó képzés programját. A végzősök diplomakiegészítőt kaptak.

néprajzi vonatkozásban megyénk egy kicsit bevonult az európai köztudatba.

Dr. Szabó László hozta létre a Magyar Tudományos Akadémia megyei tudományos testületét, melynek a legutóbbi időkig az elnöke volt, és csak megromlott egészségi állapota miatt adta át a helyét dr. Örsi Júliának. Betegen sem tétlenkedik:

— Az idén hét konferencián tartottam előadást. Most egy tanulmánysorozaton dolgozom, ami összefoglalná a társadalmi néprajzzal kapcsolatos elvi-módszertani kérdéseimet, megújítva az egészet, kiegészítve a külföldi irányzatokkal.

Nem fogy ki a tervezésből:- Két tervem van. A Vajdaságban és Temesvár környékén tartanék baráti segítséggel előadásokat a társadalmi néprajzi kutatásokról, másrészt pedig mivel Gömör megye paraszti társadalmáról most jelent meg egy ötszáz oldalas monográfiám — szintén baráti segítséggel —, az ottani magyarság körében tennék egy előadói körutat. Dacára annak, hogy járókerettel közle- kedek, nem akarok kiszakadni a közéletből.

Továbbra is népszerű a Belvárosi Nyugdíjasklub

Nagy népszerűségnek örvend Szolnokon a Belvárosi Nyugdíjasklub. Utal erre - többek között - az is, hogy taglétszáma meghaladja a százat. A klub alapvető célja a magány oldása, az öröm megosztása, a bánat enyhítése mellett az ismeretnyújtás és az egészséges élet propagálása. Klubrendezvényeik ezek jegyében telnek. Hosszadalmas lenne felsorolni azok témáját, ezért csak néhány kiragadott példát említünk.

Egészségügyi témakörben nemcsak előadásokat hallgattak mag, hanem részt vettek sportnapokon, ismerkedtek különböző gyógymódokkal. Kikapcsolódást szolgáló rendezvényeik a színház- és kiállításlátogatás, hangversenyeken való részvétel mellett felölelik a kulturális élet jeles eseményein való részvételt, népünk nevezetes évfordulóinak megünneplését. Vetítéssel párosuló úti beszámolóik alkalmával ismerkednek a világ varázslatos tájaival. Közkedveltek kirándulásaik is. Tavaly például Budapest mellett Pécs, Szeged, Erdély, Horvátország felkeresése is szerepelt programjukban. Neves szakemberek meghívásával ismeretterjesztő előadásokat hallgattak meg.

Mivel a klub munkája éveken át töretlen, érthető, hogy De- mény Istvánná klubvezető (egyben a megyei nyugdíjas egyesület vezetője) tavaly megkapta a magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjét. ■

11 ' ■ 1 " ---------------------- T3-------Áp

rilis 30-ig lehet üdülési csekket igényelni

Április 30-ig ismét lehet igényelni üdülési csekket. Az igénylőlap internetről (www.udulesi- csekk.hu) letölthető és az utazási irodákban is beszerezhető. A megyei nyugdíjas egyesület ellenőrzi a hozzáérkezett kérelmeket, s továbbítja a Nyugdíjasok Országos Szövetségéhez. Kérelmeket április 10-ig fogadnak el.

Az oldalt írta: Simon Béla Fotók: Beküldött képek

Egyetemi és főiskolai katedrán áll

Ladikmosóból küzdötte fel magát hajóvezetővé

hajósélet Huszonhét méteres, török kori cölöpöket emelt ki egykoron a hetvenes években a szőke Tiszából

Nem is gondolná az ember, hogy szerény kis élete szűkebb környezete történelmének egy szeletét őrzi. így van ezzel a szanda- szőlősi Samu István is. Negyvenötben, amikor elvonult a front, még gyerek volt. Ahogy növekedett, kezdett normalizálódni az élet. Az Árvízvédelmi Folyamszabályozási és Kultúrmérnöki Hivatal folyamtelepére, a Tisza Szállóval szemközti partszakaszra került.

— Ladikmosóként kezdtem, hajóvezető lettem — ismerteti életútját.

Persze, addig sok víz lefolyt a Tiszán. Először ki kellett emelni a front közeledtével hullámsírba robbantott hajókat.- Két oldalról pontont állítottak melléjük — ismerteti a kiemelési műveletet-, majd Nagy

Károly könnyűbúvár elhelyezte alattuk a drótkötelet. Lassan emelték ki őket, s folyamatosan

szivattyúzták ki belőlük a vizet. Először kis fahajókat emeltek ki. Az „Örvényt” és a „Zentát”. KaAmire külön büszke Samu István- bede mátyás hajózási előadó vezetésével, Lipman János kishajó-vezetővel és Antal János gépésszel tőkeszedő hajóval huszonhét méter hosz- szú, s negyvenszer negyvenes átmérőjű, a törökök által épített hídból való cölöpöt emeltünk ki a Tiszából a hetvenes években. Máig megtekinthető a milléri vízügyi múzeumban.

pukormányosak voltak. Hátul olyan nagy kormányuk volt, mint egy ólajtó.

Motorcsónakkal vontatták őket. Az első motoros hajó motorját darabonként, vesszőkosárban Rákóczifalváról hozták a folyamtelepre. Horváth József cséplőgép-tulajdonos rakta azokat össze. „Itala” nevű hajótestet is kialakítottak. így kezdődött a hivatali élete. Azután kiemelték a vas uszályokat. Közülük az első a „Gyoma” volt. Pontonokból kishajókat is alakítottak. Kiemelték a lakóhajókat is. Kuru- csai János hajóács, mindszenti lakos javította őket.

Samu István sem ült a babérjain. Tanuló matróz ideje után

kis-, majd közép-, végül pedig nagyhajó-vezetői vizsgát tett le. Mivel a Tiszában gázlók, s természetes agyagpadkák vannak, a hajóvezetőnek úgy kell ismerni a folyót, mint a tenyerét. Ezért minden kétszáz kilométeres folyószakaszból vizsgáznia kellett. Azt mondja:- Két deci a hajósbecsület.

Ez azt jelenti, hogy minimum húsz centi mély víznek kell lenni a hajótest alatt, nehogy zátonyra ftisson. Negyvenhét éves volt, amikor leszázalékolták. Kis kertjében szerzett tapasztalatai alapján jó kertész hírnevet szerzett magának, de azért gondolatai óhatatlanul vissza-vissza szállnak a szőke Tiszára. ■

Emlékfotó a forgalomból kivont „Szolnok” vontatóról