Új Néplap, 2005. augusztus (16. évfolyam, 178-203. szám)
2005-08-25 / 198. szám
12 2005. AUGUSZTUS 25., CSÜTÖRTÖK A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL röviden Olvasóinktól MIKOR LESZ CSEND? Egy jászsági kistelepülésen, a lakóhelyemen történt: a közelmúltban a kultúrházban zenés rendezvényt tartottak, ahol még a zene volt a kevésbé zavaró tényező. Ami azután következett, egy kisebbfajta háborúnak is beillett. Petárdák dur- rogtak, majd az emberek kiabáltak. Egy hét múlva ugyanott lakodalmat szerveztek. Gondoltuk, ez már csendesebb lesz, de rosszul vélekedtünk. Éjfél körül itt is elkezdődött a „mennydörgés”, amely tíz percen át folyamatos volt Nem csak engem bosszantott, az biztos. Nem lehetne ez ügyben tenni valamit? NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN lássuk meg a jót isi Mindennapi életünkben egyre többször kerülünk kiszolgáltatott helyzetbe különböző hivatalokban és intézményekben. Szerencsére azonban vannak jó példák is. Ilyenről tudok én mesélni. Édesapám a közelmúltban combnyaktöréssel a jászberényi Erzsébet Kórház sebészeti osztályára került. Én (lánya) mindennap meglátogattam, így láttam, hogy úgy az orvosok, mint az ápolók is mindent megtettek gyógyulásáért. Az‘állapota azonban — idős ember lévén - rosszabbra fordult, ekkor átkerült a belgyógyászatra. Itt sem kellett csalódnom, itt is lelkiismeretesen odafigyeltek a betegekre. Elkeseredésem azonban itt sem ért véget, mert édesapám utolsó állomása az intenzív osztály lett. Segíteni már sajnos nem tudtak rajta, pedig a szakemberek mindent megtettek. Köszönöm, hogy segítettek! Úgy gondolom, nem csak a hiányosságokat és negatív dolgokat kell észrevenni. Az ilyen emberek - mint édesapám orvosai - megérdemlik, hogy erényeiket legalább egyszer megemlítsük. BATHÓ SÁNDORNÉ, JÁSZBERÉNY // MM TAB0R0Z0 HAGYOMANYORZOK A jászjákóhalml hagyományőrzők minden évben aktívan részt vesznek a Magyarország Felfedezői Szövetség által szervezett történelmi táborokban Sárospatakon. Idén Is így történt. A táborozok rengeteg információt kaptak, többek között Rakó József országos elnök az l$48/49-es szabadságharc gyermek hőseiről mesélt - akikről meg is emlékeztek - a szövetség házának múzeumában. FODOR ISTVÁN FERENC. JÁSZJÁKÓHALMA A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az írásokat a rimoczia@axels.hu e-maikímre is várjuk. Természetbarátok Malopolskában Beszállás a tutajokba a Dunajecen Dél-Lengyelország Malo- polska (Kis-Lengyelor- szág) nevű része természeti látnivalókban, építészeti és kulturális értékekben igen gazdag. Itt van a Magas-Tátra, a Pieniny-hegység, a Duna- jec áttörése, a wieliczkai sóbánya, számos zarándokhely és Krakkó. Közülük sok magyar történelmi emlékhely is. Erre a vidékre utazott egy hétre a szolnoki OTSK több mint hatvan természetbarát turistája. A hosszú út során Szlovákiában megnézték a betléri Almássy- kastélyt, és sikerült bejutni a dobsinai jégbarlangba is. Az első lengyelországi napon a csoport egy része a Nyugati Tátra legszebb völgyeiben túrázott, a többiek Zakopane nevezetességeivel ismerkedtek, és felkeresték a Fekete Dunajec völgyében fekvő Chocolowot. Megnézték a Lopuszna 15. századi fatemplomát, 18. századi, ugyancsak fából épült nemesi kúriáját, majd felkeresték a debnói fatemplomot. Felejthetetlen élmény volt a wielickai sóbányában tett háromórás látogatás. A bánya a turisták számára megnyitott, több mint száz méter mélyen lévő részébe falépcsőkön gyalogoltak le. Szűk folyosókon, a bányászat során visszamaradt óriási termeken, sós tavak mellett haladtak el, miközben a sóból kivájt, kifaragott kápolnákat, szobrokat, csillárokat csodálták. Külön múzeumban mutatják be a sókristályok számos változatát és a sóbányászat történetét, eszközeit. A kőkorszak óta ismert sóelőfordulás bányászatát IV. Béla magyar király leánya, Kinga virágoztatta fel, aki Boleszláv lengyel király felesége volt. Ő az itteni bánya és a bányászok védőszentje. Természetesen nem hagyták ki a tátrai túrákat sem. Gorái szekerekkel jutottak fel a Halastó (Morskie Oko) völgykatlanába, ahonnan ki-ki érdeklődésének és fizikai erejének megfelelő gyalogtúrát tett. Volt, aki csak a tó körül sétálgatott, de volt, aki a Tengerszem csúcs 2500 méter körüli csúcsára küzdötte fel magát. Harmincötén a lengyel Öt tóhoz gyalogoltak át, élvezve a szinte lépésenként más képet mutató, kétezer méteres csipkés hegyekkel ölelt tavak völgykatlanát. Az eső sem riasztotta el a társaságot a Pieniny hegység felhőbe burkolózó gerince alatti meredek sziklafalak közötti 18 km-es dunajeci tutajozástól, Czorsztyn és Nedec várának megtekintésétől. Búcsúzásképpen Krakkóba látogattak. A látnivalókhoz képest sajnos kevés volt az 4-5 óra, amit ott tölthettek. Elsősorban a magyar vonatkozású emlékhelyeket keresték fel, többek között Nagy Lajos királyunk leányának, Hedvig lengyel királynénak a sírját és Báthory István síremlékét a waweli székesegyházban. Hazafelé útban Késmárkon, a Thökölyek városában álltak meg és tettek rövid történelmi sétát. A magyarok számára legjelentősebb látnivaló a vár, az evangélikus fatemplom és a mellette álló új evangélikus templom, ahol Thököly Imre sírja található. PAP SÁNDOR, SZANDASZŐLŐS A termeszét kincseivel az egészségért Manapság nagyon sok szó esik az egészséges életmódról, táplálkozásról, ezerféle „kiegészítő- róT, fogyasztó csodaszerekről, de a sokkal egyszerűbb és hozzáférhetőbb lehetőségekről nem! Pedig tárt karokkal kínálja kincseit a természet. Valahogy kiment a divatból a családi kirándulás, legfeljebb az iskolák foglalkoznak táborok szervezésével olyan fiataloknak, akiket még nem szippantott be a diszkók és számítógépek világa. Újra felfedezhetik a kerékpározást, a sétát, ami nem mérgezi a levegőt. Szolnokon a VTSZ Cso- mópontí Művelődési Ház Természetjáró Csoportja programjában sokszor szerepel erdőkben, iiegyekhen .való. barangolás, ami. minden évszakban nagyon szép és hasznos. A városokban felkeressük a nevezetes múzeumokat, tárlatokat, valamint részt veszünk emléktúrákon. Közlekedési eszközeink: vonat, busz és a lábunk (a gyaloglást időnként már csökkenteni kell, hiszen idősödik a társaság, de nem adjuk fel). Régen fáradhatatlan, lelkes túravezetőkkel még külföldre is sokszor eljutottunk. Ez a klub 48 éve alakult, melynek első vezetője Bayer Ernő volt, őt Balogh József követte. .Mindkettejüket .nagyon, szerették, tisztelték és megbecsülték. Ők sajnos már nincsenek közöttünk. Hosszú évekig Kaposvári György volt a mozgalom vezetője, szintén sok éve és jelenleg is Pusztai János. Velem együtt - harmincnyolc éve vagyok tag jó pár túratársam részt vesz — zömében nők - a heti klubnapokon és az ott megtervezett utakon. Lekerültek ugyan a hátizsákok, bakancsok, de ugyanolyan örömmel indulunk el a ma már kicsit könnyebb utakon. Ezért lenne nagy kívánságunk, hogy életerős, vidám fiatalok vegyék át a stafétabotot. Szeretnénk, hogy ők is bekapcsolódjanak és megismerjék, felfedezzék azt a szépséget és csodát, ami együtt jár a testi-lelki egészség megőrzésével. BUJÁKI IMRÉNÉ, SZOLNOK Egy évszázad távlatából - leégett a Hungária malom Éppen száz éve, augusztus húszadikán égett le a szolnoki Hungária mű- malom. Vajon hogy történt? Egy évszázad telt el, így már csak a lejegyzésekből emlékezhetünk rá. Az erről szóló híreket gyűjtötte össze Merczi Mihály szolnoki lakos, lássuk - a teljesség igénye nélkül -, mit írt az akkori sajtó! ....A Szent István-napi ünnepi csendben, délután egy órakor villámsebes vészhír járta be a várost: „Ég a Hungária!” A hírt az első pillanatokban kétkedéssel fogadta mindenki, de csakhamar beigazolódott, hogy az való, Szolnok legnagyobb ipartelepe lángokban áll. A TŰZ KELETKEZÉSE A tűz az ötödik vagy hatodik emeleten, az úgynevezett koptatóban támadt, eddig ismeretlen okokból. A malomban foglalatoskodó munkások vették először észre, akik azonnal megadták a gyári vészjelet, továbbá nyomban jelentést tettek róla Kubies Gusztáv igazgatónak és Jachimiák Béla főmolnár- nak, akik Hevesi Zsigmonddal együtt fel akartak menni a kopta- tóba, hogy amit lehet, megmentsenek, és a tűz terjedését lehetőleg megakadályozzák. Úgy a Hungária 40 tagból álló tűzőrsége, mint a városi tűzoltóság teljes készenléttel azonnal hozzáfogott az oltási munkálatokhoz. AZ ELSŐ ÁLDOZAT Jachimiák főmolnár halált megvető bátorsággal rohant fel az ötödik emeletre, meg akarta nyitni a vízcsapot... A szerencsétlen azonban nem tudott a vízcsapig eljutni, a nagy füstben és hőségben ájultan összerogyott, s borzalmasan összeégett. Mindez alig pár pillanat alatt történt. ÉG A LISZTRAKTÁR Csak az elmúlt évben emelt a Hungária egy remek és modern kis lisztraktárt... A szél arra vitte a tüzet... előre látható volt, ha ez meggyullad, az egész városrész le fog égni. A lisztraktár hosszú ideig ellenállt, de fél háromkor láthatóvá lett az első lángoszlop. MENTENI, AMIT LEHET Óriási pánik keletkezett erre. Az emberek fejvesztetten rohantak, mindenki igyekezett menteni, amit lehet. Ú1ABB VESZEDELEM Ami előre látható volt, be is következett. A lángnyelvek már a Vágóhíd utca házait nyaldosták, néhány ház azonnal lángba borult. Sírással, zokogással telt meg a levegő. A bútorokat a Ti- sza-partra vitték. Sajnos a lángok ezeket sem kímélték meg... A tűz elérte a tetőpontját. Egyszerre lángolt a malom, a gépház, a lisztraktár, a búzaraktár és a Téglaház nevű városrészben 20-30 ház. Az emberek imádkoztak... Mire besötétedett, s a szél elcsendesedett, nem terjedt tovább a rémes tűz. A sérülések és az anyagi kár azonban megmaradnak. MEGSEMMISÜLT AZ INTÉZMÉNY A tűzvész által megsemmisült ipartelep felépítésére alig van remény, mert az igazgatóság folyó hó 11-én tartott közgyűlésében kimondotta, hogy... a Hungária műmalmot nem szándékozik felépíttetni!!” ♦ r i k
